Az Európai Bizottság január 23-án, szerdán, Brüsszelben, az Európai Parlament rendkívüli plenáris ülésén mutatta be éghajlatváltozással kapcsolatos jogszabálycsomag-tervezetét. Az EP és a tagállamokat képviselő Tanács együttdöntési eljárásban dönt majd a javaslatokról.
 
2020-re: 20, 20, 20
 
A Bizottság elnöke, José Manuel Barroso az EP-ben azt mondta, „az éghajlatváltozás elleni harc és a biztos, fenntartható és versenyképes energia után való kutatás minden európait érint, minden nap”. A politikus hozzátette: „az európaiak víziót, akciótervet akarnak”. Az elnök bemutatta a csomag részleteit. A jogszabályok középpontjában álló célkitűzés ezek szerint: 20 százalékos energiahatékonyság-javítás, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 20 százalékos csökkentése, valamint a megújuló energiák felhasználási arányának 20 százalékra történő növelése. Mindez 2020-ig. Barroso azt mondta, nemzetközi megegyezés esetén az EU-nak készen kellene lennie arra is, hogy akár 30 százalékkal is csökkentse az üvegházgáz-kibocsátást.
 A csomag kiemelt pontjai: a kibocsátás-kereskedelmi rendszer felfrissítése; speciális, kötelező nemzeti célkitűzések elfogadása; új megközelítés és nemzeti célkitűzések a megújuló energiák kapcsán; új szabályok a szénmegkötés és -tárolás elősegítésére; új szabályok az állami támogatásokra. A bioüzemanyagok arányát 10 százalékra emelnék.
 
Hetente 3 euró
 
Barroso azt mondta, a csomag összeállításánál figyelembe vették az egyes tagországok eltérő beruházási kapacitásait és kiinduló helyzetét, valamint az európai gazdaság versenyképességének fenntartását is. Az elnök hozzátette: el kell kezdeni a munkát annak érdekében, hogy 2050-re felére csökkenjen a globális kibocsátás. A politikus szerint a javaslatok végrehajtása 2020-ig kevesebbe kerül, mint az uniós GDP fél százaléka. Ez pedig polgáronként mintegy 3 eurót jelent hetente.
Barroso hozzátette: a cselekvés elmaradása ennek több mint tízszeresébe kerülne. Az elnök úgy vélte, „nem szabad elfelednünk azt az óriási gazdasági lehetőséget, amit Európának az alacsony kibocsátású gazdasággá történő átalakulása jelent”. Barroso szerint 2020-ra a megújuló energiaforrásokkal foglalkozó szektor önmagában is egymillió új munkahelyet teremthet.
 
Vezérszónokok
 
Marianne Thyssen (néppárti, belga) „történelmi napnak” nevezte január 23-át, amikor a Bizottság bemutatta terveit. Ez a nap szerinte „befolyásolni fogja gondolkodásmódunkat, viselkedésünket, életmódunkat”. Thyssen pártja támogatásáról biztosította a javaslatot és annak alapelveit. A politikus azt mondta, egyensúlyt kell elérni a klímavédelmi célok és az erős gazdaság építése között. Mindenek előtt azonban – tette hozzá – mindenkinek: a gazdaságnak és a polgároknak is meg kell majd változniuk.
Hannes Swoboda (szocialista, osztrák) úgy vélte, jó célokat tűztek ki, azonban – tette hozzá – a szocialisták szkeptikusak például a bioüzemanyagoknál és más területeken használatos technológiák kérdésében. Swoboda szerint nincs értelme annak, hogy Európa egyedül menjen tovább a gázkibocsátás csökkentése irányába, ezért arra is kell gondolni, mi történik, ha nem születik nemzetközi megegyezés.
Graham Watson (liberális, brit) szerint a semmittevés költségéhez képest elenyésző a klímavédelemre fordítandó pénz. A frakcióvezető úgy vélte, a Bizottság mai szemmel nézve radikális javaslata, a rövid távú gazdasági gondolkodástól való elszakadás még mindig csak a jéghegy csúcsát jelenti az éghajlatváltozás elleni harcban.
Liam Aylward (UEN, ír) YLWARD (UEN, IE) szerint az új jogszabályok stabilitást nyújtanak majd a piacok, a befektetők és a tudósok számára. A képviselő arról is szólt, hogy a csomagnak „fenntarthatónak” kell lennie.
Rebecca Harms (zöldpárti, német) szerint az EU egy jó klímavédelmi politikával visszanyerheti a polgárok bizalmát. A politikus úgy vélte, szabályozni kell a szabad piacot, ugyanis végső soron az, nem pedig Kína vagy India okozta az éghajlatproblémákat.
Roberto Musacchio (GUE/NGL, olasz)  nem értett egyet a bioüzemanyagok jelentős aránynövelésével, az egyes országokkal, bizonyos szennyező szektorokkal történő kivételezéssel. Különösen veszélyesnek ítélte az acélipart érintő kivételeket.
Johannes Blokland (IND/DEM, holland) úgy vélte, a szabályozás „néhány szektor számára fájdalmas lesz, de meg kell tenni ezeket a lépéseket”. Blokland szintén kritizálta a bioüzemanyagokkal kapcsolatos célkitűzést.
Irena Belohorská (független, szlovák) szerint az EU-nak vezető szerepet kell játszania a klímavédelemről szóló nemzetközi tárgyalásokon. A képviselő hozzátette: „erőfeszítéseink haszontalanok lesznek mindaddig, amíg az USA el nem kezd komolyan beszélni a klímaváltozásról”. 
 
Olajos: a tagországok vonakodása a legnagyobb veszély
 
A parlamenti vitában felszólalt Olajos Péter (néppárti) üdvözölte „a Bizottság erőfeszítését, mind a nemzetközi összefogásban, mind pedig a belső jogszabályalkotásban”. A képviselő szerint „jó érzés látni, hogy a kibontakozó harmadik ipari forradalomban Európa vezető szerepet tölt be”.
Az unió szempontjából – vélte – „a legnagyobb veszély az egyes tagországok lanyha, vonakodó hozzáállása, amely veszélyezteti az ambiciózus tervek végrehajtását”. Olajos szerint „nem méltányosság, hanem megalkuvás” az, hogy a tagjelöltekkel még szigorú Bizottság a tagállamoknak már „mindent elnéz”.
 „Magyarország két éve nem vezette be az épületek energiatanúsításáról szóló uniós direktívát, mert a Bizottság nem követeli meg azt. Magyarország csak csekély részt költ az uniós forrásaiból energiahatékonyságra és -takarékosságra, mert a Bizottság ezt nem kényszeríti ki” – fogalmazott Olajos Péter.