Precíziós állattartás, gyógyszermentes takarmányozás

gb1A „smart farming”, azaz az okos gazdálkodás – az, amit nálunk precíziós gazdálkodásnak is neveznek –, nemcsak a növénytermesztésre vonatkoztatható: létezik „precision livestock farming” (PLF), azaz precíziós állattartás is. Az állattartásban számos termelési nagyság létezik: egyrészt a nagyüzemi, nagy állatlétszámmal, másrészt a kisebb létszámú, leginkább háztáji állattartás, sokszor bio- vagy ökogazdálkodással párosulva. A precíziós állattartás bizonyos megközelítésből ennek a kettőnek az „ötvözése”.

Erről Gregosits Balázs, a Vitafort Első Takarmánygyártó és Forgalmazó Zrt. kutatás-fejlesztési igazgatója beszél. Mint kifejti: a precíziós állattartás nagyon hasonló a hagyományos állattartáshoz, a különbség annyi, hogy – mivel az állattartó telepeken általában az említett nagy állományokkal dolgoznak –, meg kell oldani az egyedek egyéni szintű figyelését, illetve kezelését. A Vitafortnál a precíziós gazdálkodás során olyan innovációkat, fejlesztéseket tudnak már hozzátenni az állattartáshoz a takarmányozás, a genetika vagy az etológia oldaláról is, melyeket korábban nem. A tudományos eredményeket is felhasználó módszer az állattenyésztés oldaláról indult el, a takarmányozáson túl benne van a tartástechnológia, a genetika és az etológia is.

A növénytermesztésben ez a „módszer” már régóta és talán könnyebben értelmezhetően működik – véli a kutatás-fejlesztési igazgató. Ott – teszi hozzá – többek között a tápanyagellátás, a műtrágyázás során lehet hasznos. A növényvédőszer kijuttatásakor is ügyelni kell arra, hogy a munkafolyamat végzésekor a tábla végén, a permetezés során adott területre ne juttassanak ki többször növényvédőszert, ezért az adott pillanatban a kijuttatás szüneteljen. Az állattenyésztésben picit nehezebben értelmezhető a precizitás, bár az eszközök már korábban is megvoltak hozzá. Az állattartók mindig is figyelték például az istálló mikroklímát, a hőmérsékletet, a légsebességet, a szén-dioxid, ammónia és a metánszintet az istállóban, illetve próbálták nyomon követni a testtömeg gyarapodást, a különböző, úgynevezett termelési vagy naturális mutatókat. A technika fejlődése nyomán pedig lehetőség nyílt ezeknek az eszközöknek a bővebb használatára is.

Gregosits Balázs emlékeztet arra, hogy az ember és állat természetben élésekor – ha úgy tetszik, az „őskorban” –, az ember még meg tudta figyelni az állatot, hiszen együtt éltek és nem kellett nagyobb létszámú egyedet számon tartani. Könnyebben érzékelhetők voltak tehát az állategészségügyi problémák, például a sántaság jelei. Az empirikus alapú érzékelésből, akár a különböző hangokból, mondjuk a köhögésből, nehéz légzésből is jobban lehetett következtetni valamilyen légúti rendellenességre, mint manapság. Ez a nagyüzemi tartástechnológiákban nem lehetséges – magyarázza a szakember –, éppen ezért ehhez próbálnak visszanyúlni a precíziós állattartással. Mégpedig úgy, hogy létrehoznak olyan rendszereket, amelyek egyedileg próbálják monitorozni, figyelni és nyomon követni az állatokat. Ez lehetséges is olyan módszerekkel – chippel, füljelzővel –, amelyek használatával egy óriási adatbázis keletkezik. A precíziós állattartásnak pedig éppen az a lényege, hogy ezt a hatalmas, az informatikai forradalom hatására rendelkezésre álló adatbázist kezelni, s a minél sikeresebb állattartás érdekében hasznosítani tudja – mutat rá Gregosits Balázs.

Ehhez viszont nagyon fontos – hangsúlyozza a Vitafort kutatás-fejlesztési vezetője –, hogy az ezzel foglalkozó szakember megalapozott tudással és tapasztalattal rendelkezzen, és legyen asszociatív készsége is. Tehát egyrészt jól ismerje a szakmát, másrészt tudjon következtetéseket is levonni a rendelkezésre álló adatokból. A szarvasmarha bendőjébe például ma már szivar alakú szenzorokat „küldenek”. Ez – miután az állat lenyelte – érzékeli alapvetően a PH értéket és a hőmérsékletet, s a megfigyelt adatokról el is küldi a jeleket műszereknek. Takarmány fogyasztása esetén az említett szenzor jelzi a különböző folyamatokat, például, hogy a takarmány mennyi idő alatt jut el a bendőbe. Azt is ki lehet következtetni az összefüggésekből így – például a bendő savas PH-értéke mellett –, hogy az állat megfelelő mennyiségű takarmányt kapott-e. A bendő hőmérséklete a nyári hőstresszről, az adott egyed dehidratáltságáról is árulkodó lehet. A jelzésekre aztán lehet reagálni és ez a lényeg: változtatni a takarmány adagon vagy egyéb módon beavatkozni. A szarvasmarhánál a hőmérséklet változása jelezheti akár az egyed ivari történéseinek különböző összefüggéseit is.

Gregosits Balázs felhívja a figyelmet arra, hogy ahol nincs precíziós gazdálkodás, sokszor ötven tehén mellé összeállítanak egyetlen takarmányadagot és azt kapja az egész állomány, bármi is van, ha meleg van, akkor is, legfeljebb kevesebbet eszik meg belőle az állat. A precíziós gazdálkodás során a technológia segítségével optimalizálni lehet a takarmány receptúráját, s lehet változtatni – egyrészt az állat általános egészségi állapotán, másrészt az állatjóléti feltételeken. Az is feltűnhet, amikor az állatok csoportokba verődnek, ez utalhat arra, hogy az istálló egy része nem megfelelő a mikroklíma tekintetében. Ilyenkor meg kell vizsgálni, hogy a szellőztető berendezés milyen, megfelelően működik-e, stb. A Vitafort kutatás-fejlesztési igazgatója szerint az ezekre a kérdésekre történő odafigyelés vagy elhanyagolásuk egy nagy állatlétszámú tehenészetnél már komoly anyagi vonatkozással bírhatnak.

Fentiek mindig marginális dolgoknak tűntek, mert mindig arra koncentrálunk, hogy például mennyi a fehérje, mennyi a zsír, a rost, stb., illetve abból mennyi tejet tud előállítani egy tehén – magyarázza a szakember. Hozzáteszi ugyanakkor: valóban ez az alap, csakhogy már ezt is olyan „szofisztikáltan” lehet végezni, hogy nemcsak a fehérjét nézik, hanem aminosavra optimalizálják a receptet, vagy odafigyelnek az úgynevezett ion-egyensúlyra (DCAD) is. Mostanában divatos például a többszörösen telített zsírsavak, az Omega6 és az Omega3 arányának a figyelése az embereknél is. A szarvasmarha receptúrában van egy úgynevezett IT3 érték, ami arra vonatkozik, hogy a bevitt takarmánynak mennyi az Omega3 tartalma. Meg lehet figyelni, hogy ha az állat ezt eszi, az milyen mértékben jelenik meg a tejben, hogyan hat a szaporodásbiológiára. Ez is a precíziós állattartás egy takarmányozási eleme.

Magyarországon hozzávetőleg 280 ezer regisztrált tejelő szarvasmarhát tartanak gazdálkodó szervezetek, ám míg mondjuk Franciaországban a 20-50 férőhelyes tehenészetek a jellemzőek, nálunk az átlagos farmméret inkább a 300 állatot tartó telep. Ezzel a koncentrációval „világelsők” vagyunk. Az említett okos kütyük működésének ismeretében pedig sokaknak még érthetetlennek tűnhetnek azok a gondok, amelyekkel a tejtermelők időről időre megküzdenek. A Vitafort kutatás-fejlesztési igazgatója ennek kapcsán felhívja a figyelmet arra, hogy a szarvasmarha-tartás az állattenyésztés „nehézipara”, ahol egy történésnek hosszú kifutása, de hosszú távú hatása is van. A szarvasmarhák metánkibocsátás-csökkentése az emissziócsökkentés kapcsán, mint témák Nyugat-Európában már csaknem két évtizede is témák voltak, ahogyan a precíziós állattartás is komolyan górcső alatt volt. Tőlünk nyugatra tehát ezek meglévő vagy folyamatban lévő ügyek. Magyarországon ez kevésbé jellemző, „a rögvalóság teljesen más”. Nálunk a precíziós állattartásnak előbb el kell indulnia. Jelenleg a Vitafort Zrt. számos partnerénél lehet találkozni ilyen megoldásokkal. A sertéseknél például hátszalonna méréseket végeznek, ami azt jelenti, hogy a vemhes kocáknál ultrahanggal megnézik a hátszalonna vastagságát és ebből a takarmányozás megfelelőségére vagy nem megfelelőségére is tudnak következtetni.

A Vitafortnak tehát megvannak az eszközei a precíziós gazdálkodáshoz, de a legnagyobb takarmánygyártó sem csak a precíziós takarmányozás segítségével eteti az állatokat. Ahhoz ugyanis megfelelő technológia is kell, illetve egy azzal megfelelően felszerelt állomány, istállók, egyebek. Magyarországon pedig ezen a téren is vannak még finoman szólva „hiányosságok”. Nemrég is akadt még például olyan működő telep, ahol egyszerűen hiányzott az istálló egyik oldala. Felújítás nem történt, a telepen a régi eszközökkel, szokásokkal lehetett találkozni. A kutatás-fejlesztési igazgató tapasztalatai szerint ma Magyarországon van egy alacsony szintű termelői réteg, van egy felszálló ágban lévő és természetesen van egy kiemelkedő termelésű réteg is, amelynek szereplői invesztálnak, visszaforgatnak évről évre. Ami nyilván nehéz, mert a megtapasztalt tejárak, illetve a mezőgazdaságot jellemző gazdasági környezet mellett nem könnyű hosszú távra tervezni.

Gregosits Balázs véleménye szerint ezért is vannak az említett szinten, rosszabb állapotban sok helyütt az állattartó telepek, mert a tulajdonosaik közül senki nem mer beruházni még 4-5 újabb istállóba. Esetleg olyanba, amelyben a rács padozat például érzékeli azt, hogy a rajta áthaladó sertés lépéseinek az üteme nem megfelelő. Ez ugyanis már nagyon drága újdonság, pedig az említett érzékelésből már következtetni lehet a különböző lábvég problémákra, ami egyébként a telepeken nagyon gyakori gond. Egy ilyen beruházás megvalósításához azonban már elég nagy „tőkebiztonság” szükséges. Ide tartozik a robotok által végzett takarmányozás is, amelynek során a jászol tisztítása is robotrendszerrel történik, nem beszélve az etetésről. Míg máshol végigmegy egy homlokrakodó és kiszórja a takarmányt, a robot érzékeli, hogy a takarmányt az állat hol nem éri el. Amikor végiggördül az etetősoron, nemcsak érzékeli ezt, hanem be is tolja a takarmányt az állatok elé, azaz a helyére szükség esetén.

Ami a Vitafortnál jellemző – és ez talán megkülönbözteti a céget a többi takarmánygyártótól –, hogy nemcsak magas minőségű, nyomon követhető takarmányt állítanak elő, legyen szó premixről, koncentrátumról vagy kész tápról, hanem, nagyon komoly szolgáltatást is tesznek ezek mellé. Ez is a precíziós gazdálkodás egy eleme. Nemcsak kiajánlják tehát a takarmány receptúráját, hanem megnézik az adott állatállományt is. Milyen genetikával rendelkezik, milyen korcsoportú, milyen állapotban van, mi a táplálóanyag szükséglete stb. Megvizsgálják a szaporodásbiológiai mutatókat, szőrből, vérből is vesznek mintákat, kielemzik az anyagcsere állapotát. Nyomon követik a szarvasmarha „total mixed ration” (TMR), azaz teljesen kevert takarmány adagját, amiben benne van a tömegtakarmány és az abraktakarmány is. A receptúrát pedig nyilvánvalóan annak megfelelően próbálják összeállítani, ami takarmányozási szempontból adott esetben indokolt.

A szakember felhívja a figyelmet arra is: „beavatkozásuk” egy szarvasmarha állomány életébe sok esetben akkor történik, amikor jelentkeznek az állatok között a problémák, például sántaság vagy tőgyulladás jelenik meg állomány szinten. Ezek nyilvánvalóan állategészségügyi történések, de nagyon jól lehet reagálni rájuk a takarmányozáson keresztül is. Gregosits Balázs úgy fogalmaz, hogy amit ők végeznek, az egy komplex tanácsadási rendszer, hiszen állatorvosokkal is dolgoznak. Kimennek a telepre és ha állategészségügyi problémát tapasztalnak, az állategészségügyi keretek között oldják meg, ha pedig takarmányozási a gond, azt a takarmányozással próbálják együtt kezelni. Nyilván van már olyan pont az állategészségügyben, amikor a takarmányozás kevés. Tehát például ha antibiotikumra van szükség vagy más medikációra, akkor arra is megvan a lehetőség, de próbálják minél később használni ezeket a lehetőségeket, hiszen egyik fő szlogenjük a „gyógyszermentes takarmányozás”.

A precíziós állattartást nagyon sok új innováció segíti. Közéjük tartozik például a Kaposvári Egyetem egy fejlesztése, amelynek keretében a sertés, baromfi sima izom mozgását figyelik és egy műszerrel lekövetik, hogy ez miként változik. Ebből következtetnek a takarmány emészthetőségére és a stressz faktoroknak a megjelenésére is. Ilyesmit a humán egészségügyben is lehetne használni, ki tudná mutatni például azt, ha valaki nehezebben emészti meg a tojást, mint a húst és ha valami furcsaság derülne ki, talán még idejében el lehetne kezdeni keresni az okokat.