Tudatos tojásvásárlást javasolnak a termelők

tjTévhitek helyett a tudatos, fenntarthatósági szempontokat is figyelembe vevő tojásvásárlásra ösztönöz a Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetsége.

A magyarok legfontosabb szempontja tojásvásárláskor még mindig az ár-érték arány, de figyelembe veszik a tojás származási helyét is, viszont legtöbbször nincsenek tisztában a különböző tartási módok közötti valós különbségekkel – derült ki a Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetsége (Tojásszövetség) sajtórendezvényén kedden Budapesten. Mint arra felhívták a figyelmet, az 1989-ben alakult Tojásszövetség tagjai a naposjércét tenyésztő és forgalmazó vállalkozások, jércenevelő és tojástermelő gazdaságok, feldolgozók, kereskedők, valamint pártoló tagként az ágazatot kiszolgáló input-gyártók.

Ketreces? Mélyalmos? Szabadtartású?

Minden gazdálkodónak az az érdeke, hogy az állatai jól érezzék magukat, és így a lehető leghosszabb ideig legyenek a termelésben – hívta fel a figyelmet a rendezvényen Pákozd Gergely tojástermelő, a Tojásszövetség korábbi alelnöke. Emlékeztetett arra, hogy a magyar tojástermelők jelentős hányada a korábbi hagyományos ketreces tartásrólm ég 2012-ben áttért a megnövelt alapterületű, módosított (berendezett) EU-konform ketrecek használatára, s az új rendszert állatvédők bevonásával alakították ki. Magyarországon a hagyományos ketrecről az EU-konform ketrecre való áttérés 14-16 milliárd forintba került, uniós szinten pedig 2100-2300 millió euróba – tette hozzá.

Az EU-konform ketreces tartástechnológia a legkörnyezetkímélőbb, ennek a módnak a legkisebb az ökológiai lábnyoma, például a káros gáz (ammónia, szén-dioxid, metán) kibocsátás is ennél a tartásnál a legalacsonyabb – magyarázta Horn Péter akadémikus, agrármérnök. Rámutatott arra, hogy az EU-konform ketreces tojástermelés vízszükséglet igénye a legkisebb és a legkevesebb takarmánytermő területet igényli. Szép Imre, a Tojásszövetség nemrég megválasztott, új elnöke pedig bejelentette: a magyar tojástermelők tárgyalóasztalhoz hívják az áruházláncokat annak érdekében, hogy újragondolják – a fenntarthatósági szempontokat is figyelembe véve – azt a vállalásukat, miszerint 2025-től nem árulnak EU-konform ketreces tojást, csak alternatív termelésből származót.

Gonosz-e a tyúktartó gazda?

Az állatjólét fogalmát az állatvédelmi törvény nem határozza meg, hanem a jó gazda gondosságáról beszél. Metzger Szilvia agrármérnök, jogász arról beszélt, hogy a jó gazda gondossága az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy megfelelő életkörülményeket biztosítson az állatnak, amelynek során nagyon sok dologra tekintettel kell lenni: például az állat életkorára, a fajára, fajtájára, hasznosítási formájára. Az alternatív technológiákban a csoportnagyság növelésével, a nagyobb mozgási szabadság biztosításával a csonttörések kockázata, valamint az olyan viselkedési formák, mint a tollcsipkedés és a kannibalizmus (agresszió) is erősödnek – tette hozzá a szakértő.

„Tévhitek” és a valóság

A rendezvényen részletesen szó volt arról is: általános „tévhit”, hogy a különböző tartási módok befolyásolják a tojás összetételét és annak táplálkozási értékét. Ezzel szemben a valóság az – hívták fel a figyelmet a szakértők –, hogy a tojás minőségére a takarmányok minősége és a megfelelő összetétele hat. Ha a takarmány sok kukoricát vagy zöld alapanyagot (például füvet) tartalmaz, a tojássárgája mélyebb, sötétebb sárga lesz, a szójaliszttől például pirosassá válik, a lenmag viszont barnássá változtatja. Kalciumpótlással pedig a tojáshéj vastagságát, erősségét lehet növelni. Illetve amennyiben a takarmány E-vitamin tartama vagy az Omega-3 zsírsavtartalma magasabb, a tojásban is megnő ezeknek az anyagoknak mennyisége.

„Tévhit” az is – fejtették ki a szakemberek –, miszerint a Föld jelenlegi erőforrásai elbírnák azt az elvárást, hogy minden tojást szabadtartású vagy ökológiai tartástechnológiával állítsák elő. Illetve rendelkezésre áll korlátlanul annyi erőforrás (szabad földterület, munkaerő stb.), ami ahhoz kell, hogy a Föld lakosságát szabadtartású tyúkoktól származó tojásból lehessen ellátni. A Föld erőforrásai ugyanis végesek: kiszámolták, ha az Egyesült Államok tojásigényét szabadtartású vagy ökológiai technológiával állítanák elő, az annyi helyet venne igénybe, hogy az amerikaiaknak Kanadába vagy Mexikóba kellene költözniük. Ha ugyanezt a számolást elvégezzük Magyarországra, ahol egy évben 2,3 milliárd tojás fogy (2019-es KSH adatok alapján) 1015,5 négyzetkilométernyi területre lenne szükség, hogy minden magyar lakost szabadtartású tojással lássunk el. Amennyiben tehát csak és kizárólag szabadtartású technológiával oldanák meg az ország tojásellátását, akkor egy Pécs nagyságú (163,2 négyzetkilométer) várost foglalnának el a tojótyúkok az ellátásukhoz szükséges takarmánytermő és kifutó területtel együtt.

„Tévhitnek” nevezhető továbbá, hogy a szabadtartású technológia a legkedvezőbb minden szempontból: az állat jólléte, a tojás minősége, illetve a környezetre gyakorolt terhelés kapcsán. Ennek ugyanis éppen az ellenkezője igaz: az adatok és számok tükrében az EU-konform ketreces tartástechnológiának a legkisebb az ökológiai lábnyoma, vagyis ez a rendszer a legfenntarthatóbb, ez terheli legkevésbé a környezetet: például az ammónia és szén-dioxid kibocsátás is ennél a tartásnál a legalacsonyabb – hívták fel a figyelmet a szakértők.