Ahol minden nap születik egy kisborjú

„Itt minden nap születik egy kisborjú” – mutat rá az egynapos kis állatra dr. Tóth László, a  résztulajdonosa, elnöke a cég tehenészetének telephelyén. De ide már egy történettel érkezünk, amelyből többek között kiderül: hogyan lesz valakinek négy munkahelye, miközben nem változtatja azt, hogyan lehet pótolni a kieső földek termését és miként lehet felépíteni „nem racionálisan” egy működőképes gazdaságot, amelynek jövője is van.

Darnózseli a Szigetközben, pontosabban ennek közepén, az úgynevezett Közép-Szigetközben található meg a térképen. Az Öreg-Dunától körülbelül 4, a Mosoni-Dunától mintegy 3, Mosonmagyaróvártól 16, a megyeszékhely Győrtől 28 kilométerre. A környező települések északon Püski, Kisbodak és Dunaremete, keleten Lipót, délkeleten Hédervár, délnyugaton Novákpuszta és Kimle, északnyugaton Arak. Sűrűn települt ezen a részen a Szigetköz: a távolság a szomszédos községek között csak 3-4 kilométer. A környéken a legnagyobb szántóterülettel a Mosondarnó és Zseli község egyesülésével 1934-ben létrejött Darnózseli rendelkezik. A település összterületének 78,3 százaléka szántóföld volt 1992-ben, de határa, illetve tájszerkezete a XVIII. század óta nem változott lényegesen. A lakosság foglalkoztatásának mindig is markáns meghatározója volt a mezőgazdaság.

Jó tudni mindezt, mielőtt a szarvasmarha-tenyésztéssel, tehenészettel, tejtermeléssel foglalkozó Darnózseli Agrár Zrt. elnökének, dr. Tóth Lászlónak a szavaira odafigyelünk. Mert e vidéknek a neveltje ő, akire érdemes odafigyelni.

„Körülbelül tíz éve abbahagytuk a kukorica termesztést és harmadik éve már a silókukorica termesztést is, holott teheneket tartani siló nélkül nem lehet” –  mondja. Hozzáteszi: a saját, egykori 150 hektáros termelés helyett most integrációban termeltetik a silókukoricát a közelben lévő gazdálkodókkal, őstermelőkkel, de így termeltetik a búzát és az árpát is, egyszóval a gabonaféléket. „A takarmányszükségletünket már tavaly így, integrációban termeltettük meg” – hívja fel a figyelmet. Nem titkolja, hogy így a jelenlegi gabonaárak miatt az egyik szeme sír, a másik azonban nevet. Termelőként azt gondolná ugyanis – mondja –, jó volna, ha a kukorica tonnánkénti ára 60 ezer forint lenne, vevőként, az állattenyésztésben dolgozó felhasználóként azonban ezt irreálisnak tartja. Ráadásul – mivel számítani lehetett a gabonaárak emelkedésére – a teheneket tartó Darnózseli Agrár Zrt. az állattenyésztéshez nélkülözhetetlen kukoricaszükségletét már az őszi betakarításkor megvásárolta.

„Kis gazdaság”

Az agrárcégnek amúgy sincs nagy termőterülete, „kis gazdaság” – fogalmaz az elnök. Az említett „kis gazdaság” tavaly novemberig legelővel együtt körülbelül 1200 hektár volt, most 950-1000 hektárt tesz ki, ebből 110 hektár legelő, amit kaszálónak használnak. A különbözetet időközben kivitték az olyan tulajdonosok, akiknek lejárt a társasággal kötött földhaszonbérleti szerződésük. A kárpótlás során visszakapott néhány hektáros földjüket ugyanis Darnózselin sokan „bennhagyták” a helyi téeszben. Az 1993-as föld nevesítési törvény értelmében nevesített területek nagy része pedig ottmaradt osztatlan közös tulajdonban, kevesen kívánták ugyani önálló ingatlanná alakíttatni és saját maguk művelni azokat. „Most kiadtuk mindenkinek a földjét, aki kérte, s a kieső földek termését sikerült pótolni az integráció keretében.”

Dr. Tóth László a mosonmagyaróvári agráregyetem után agrármérnökként a helyi téeszben kezdett el dolgozni. Ennek előzménye, hogy az 1959-ben Darnón alakult Béke Termelőszövetkezet és a Zseliben alakult  Aranykalász Termelőszövetkezet 1963-ban egyesült és egészen 1976-ig Béke Termelőszövetkezet néven működött, ide került 1973-ban a későbbi elnök. Aztán amikor 1976-ban egy nagy egyesülési hullámmal a környék szövetkezetei mind egyesültek és Szigetközi Magyar-Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet néven működtek tovább 1990-ig, dr. Tóth László is ehhez a téeszhez tartozott. Utóbb pedig újraéledt a Béke Termelőszövetkezet, amely 1992-ben Béke Termelő Kereskedő Szövetkezetté alakult, s dr. Tóth László volt az elnöke. Ma a téesz utódjaként több, mint öt éve Darnózseli Agrár Zrt. néven működik a gazdaság, amelynek dr. Tóth László családjával együtt több, mint 50 százalékos tulajdonosa.

„Tulajdonképpen ki sem mozdultam Darnózseliből, a munkakönyvemben, amíg volt, mégis négy munkahelyet írtak be összesen” – mondja. „Most pedig készülök átadni az ügyeket” – jelzi, hogy nemsokára inkább már unokázni szeretne. Hangsúlyozza: szétválasztották az elnök-vezérigazgatói funkciót, ő pedig a cégvezetéstől már tavaly decemberben visszavonult, ezt a teendőt most a felesége látja el. Remélik, hogy mire nyugdíjba megy, azaz néhány év múlva kiderül, hogy 33 éves pedagógus, de a társaság igazgatóságában már egy éve dolgozó Adél lányuk alkalmas-e a cég irányítására egy megfelelő szakmai vezetővel együtt. Fiukat, a 32 éves Barnabás ugyanis inkább családi gazdálkodóként a család közelben lévő földjein, összesen 150 hektáron gazdálkodik.

Nem racionális szempont

Barnabás a mezőgazdasági technikum elvégzése után 8 évet eltöltött a cégnél, de nem sikerült rábeszélni arra, hogy a létszámtöbblettel működő társasággal képzelje el a jövőjét. „Nem csoda, hiszen az említett 1000 hektárra ötven dolgozó jut nálunk, 80-160 ezer forintos bejelentett fizetéssel, s ehhez cafetéria is jár. Ennek a létszámnak a fele is bőven elegendő lenne, ha racionálisan gondolkodnánk” – magyarázza a cég elnöke. Aztán hozzáteszi azt is, hogy a dolgozók mintegy fele egy-két éves távlatban nyugdíjba vonul majd, ahogyan a közelmúltban ő is tette. Mostanában mennek nyugdíjba a „Ratkó korszakban” született dolgozók, az 1953-ban születettek már tavaly nyugdíjba vonultak. Addig pedig próbálnak úgy gazdálkodni, hogy a dolgozók fizetése az adószabályok változása ellenére ne csökkenjen.

A foglalkoztatás fenntartása érdekében kézimunka igényes tevékenységet is folytatnak. A valamikori 200 hektár helyett ugyan csak 80 hektáron termelnek például burgonyát, amelyet mosnak és csomagolnak is. A burgonyával 20 fő foglalkozik, de nem az év teljes időszakában. A cég a Tesco és a Metro üzletláncnak is burgonya beszállítója, számításaik szerint májusig a tavalyi krumplit adják a kereskedőknek, július első napjaitól pedig már az újburgonyát. A kieső köztes két hónapban nem foglalkozik a burgonyával az említett húsz fő, ezek az emberek általában ilyenkor veszik ki a szabadságukat.

A burgonya mennyiségét lehetne növelni, de nem igazán érdemes. A cég nem tud többet termelni ugyanis 300 mázsánál, miközben 500 vagonnyi áru befogadására alkalmas burgonyatárolóval rendelkeznek, amilyen régebben több is volt a Szigetközben, ma már csak ez az egy. A gépsorukon szinte „agyrázkódást” szenved a burgonya, az ütődések miatt hamar foltos lesz, aztán beszürkül. Ezt a technológiát tehát nagyon kevés burgonyafajta bírja ki, pedig sokat kipróbáltak már – magyarázza az elnök, aki szerint a burgonyázást racionálisan gondolkodva inkább 5-6 éve abba kellett volna hagyni. A múlt évet leszámítva ugyanis az elmúlt öt évben a legalacsonyabb burgonyaárak húzták le a cég árbevételét, illetve eredményességét.

„A burgonyát nem tudjuk kilogrammonként 35-40 forintnál kevesebb önköltséggel előállítani és volt olyan év – egészen pontosan a 2005-ös – amikor mosva, csomagolva, Budapestre szállítva kilogrammonként 15 forintért vásárolták meg. Ennyiért még mosás, csomagolás költsége sem jött be, pedig abban az évben 500 vagon burgonyánk volt, ami hozott is abban az évben több, mint 100 millió forint veszteséget. Ezt csak 2010-ben tudtuk végre ledolgozni, most európai árak voltak, nettó 120-130 forint volt a burgonya kilogrammonként, ez a boltban 140-200 forint közötti árat jelentett, ami ma még magasabb.”

Kihasználják a gépeket

„Barnabás fiunk a gazdálkodáshoz szükséges gépeket egy permetező kivételével már megvásárolta, kombájnt nem vett, azt bérel, amikor kell, ahogyan mi is végeztetünk bérmunkát is a szezonban” – közli dr. Tóth László. A cégnek tavaly az integrációban megtermeltetett mennyiséggel együtt 500 hektáron termett gabonája (búza, árpa, repce). Az árpát és a repcét maguk takarítják be, amikor azonban a búza megérik, akkor két kombájn bérmunkáját még igénybe veszik a meglévő két saját betakarítógép munkája mellett, így 2-3 nap alatt végeznek az aratással. „Szeretem, ha a termés néhány nap alatt bekerül a raktárba, nem kell tartani attól, hogy megázik és rosszabb lesz a minősége. Utána lehet szalmázni, bálázni, földeket előkészíteni és mi is szolgáltatunk hasonló módon más gazdálkodóknak gépi bérmunkát a kombájnjainkkal. Tavalyelőtt 190, tavaly 170 hektárt arattak le a bérkombájnok és a társaság betakarítógépei is szinte ugyanennyi területen végeztek bérmunkát máshol.”

A társaság 2009-ben szinte teljesen lecserélte a gépparkját, mindössze két MTZ-t hagytak meg. Amit lehetett eladtak, és modernebb gépeket vásároltak helyettük. A két MTZ mellé vásároltak egy Fendt 936-os és egy Claas Axion 850-es traktort, továbbá három Landini Vision 100-ast és van még három, MTZ-ből átalakított, úgynevezett „Amobiluk” is, Perkins motorral. Emellett két Schäffer és egy „huszonegynéhány éves” Atlasz rakodógéppel rendelkeznek. „Ez az Atlasz régebben évente 1000 vagon trágyát és 500 vagon krumplit, 400-500 vagon cukorrépát rakodott és minden mást, amit kellett, mert csak ez az egy rakodója volt a gazdaságnak. Egyszerűen elnyűhetetlen, mindössze egy motort cseréltünk benne használata során.” Két kombájnjuk közül az egyik egy  Case IH, a másik pedig egy 105-ös Claas. Az erő-, és betakarító gépek mellett a gazdaság rendelkezik még Horsch vetőgéppel, váltóforgató ekékkel, tárcsákkal, burgonyavető, -töltögető, szárzúzó és burgonyaszedő gépekkel. A gépeink üzembiztos működésének biztosítása érdekében szinte napi kapcsolatban vagyunk az Axiál csornai szervizével, amely átalánydíjas szervizszolgáltatási szerződés keretében áll a rendelkezésünkre, valamint folyamatosan igénybe vesszük a társaság alkatrészkiszállítási szolgáltatását is.

A Darnózseli Agrár Zrt. összesen 400 hektáron termel maga gabonát, ezen belül búzát, őszi és tavaszi árpát, valamint repcét. Búzából, őszi és tavaszi árpából vetőmagot is termelnek ezen a területen. Összesen 170-180 hektárra hibridkukoricát vetnek az idén, továbbá a már említett 80 hektárra a burgonyát. Emellett szántóföldi füvet csaknem 100 hektáron termelnek még, továbbá lucernát, az állatok őszi takarmányozására.

Beruházások a jövő érdekében

A társaságnak két évvel ezelőttig évek óta 400 tejelő tehene volt, a tehenészeti telep fejlesztésével azonban – a trágyatároló kapcsán végeztek 2008-2009-ben beruházást – 500 tehenet vállaltak be.
„Én 520-550 állatot szeretnék látni az 550 férőhelyes telepen.” A híg- és szilárd trágya elhelyezését 130 millió forintos költséggel oldották meg. Annak idején 16 állásos fejőházuk volt itt, a 400 tehénnél nem is tarthattak többet, mert naponta így is 15 óra hosszan fejtek összesen, napi három alkalommal, s a tevékenységre a mosással együtt 17-18 órát is számolni kellett. A fejőház és az istállók korszerűsítésére így további 270 millió forintot költöttek, a fejőházba a korábbi 16 helyett most egyszerre 40 tehenet tudnak fejni, azaz a korábbi mennyiség két és félszeresét. Most két óra egy fejés időtartama annál a 320-330 tehénnél, melyeket fejnek, ez az idő a napi háromszori fejésmennyiséggel számolna 6 óra naponta – azaz a beruházással a fejésidő jelentősen rövidült.
A tehenészeti telepen az említett, 2008-2009-ben elvégzett beruházások összesen 400 millió forintba kerültek, s az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) 186 millió forintos támogatásával valósultak meg, de az összeg így is igen jelentős költség a cég 700-750 millió forintos árbevételéhez képest. A helyzetet nehezítette, hogy 2009-ben – éppen amikor a beruházásokhoz felvett hiteleket elkezdték visszafizetni – csaknem felére csökkent a tej átvételi ára.

A tehenészeti telepen egyébként saját takarmánykeverővel rendelkeznek, a tápot így maguk készítik el. Megvásárolják hozzá a komponenseket, a premixtől kezdve a gabonán át a fehérjehordozókig, a szójáig, napraforgóig. Eladásra nem készítenek takarmányt, a cél a saját telep ellátása. Nagy gonddal alakították ki a tehenek különböző pihenőhelyeit: a növendék borjúk mellett a még éppen, hogy vemhes állatok vannak, mellettük a szülés előttiek, azok mellett pedig a néhány napos borjúk.

Tavaly összesen 3,5 millió liter tejet adtak el, a laktációt zárt, azaz 305 napon tejet adott tehenek hozama átlagosan 9633 liter volt tehenenként. Ezzel a teljesítménnyel az ország 380-390 tehenészete között a hetvenedik volt, tehát az első 15-20 százalékban szerepelt a Darnózseli Agrár Zrt. A tejet az Óvártej Zrt.-nek adja el, amelynek tulajdonosa is. Az 1996-os privatizáció során az Óvártej 15 termelőhöz került mostanra azonban kettő maradt belőlük együttesen többségben: e kettő között az egyik a Darnózseli cég, dr. Tóth László pedig az Óvártej elnöke is.

Írta: Tóth László Levente
Fotó: Ferenczy Dávid
Megjelent az Axiál Híradóban

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.