Az érvényben lévő törvényben még véletlenül sem találni egyetlen utalást sem arra, hogy a géntechnológiával nemesített fajták gazdasági előnyt nyújthatnak a gazdáknak vagy csökkenthetik az agrárium okozta környezetkárosítást. A magyar gazdák ezért még kísérletképpen sem ismerkedhetnek a gm-hibridek termesztésének fortélyaival, nem véletlen, hogy a szakmai vélemények többsége szerint a tilalom hosszú távú szemléleti károkat okoz, amelyek tetten érhetőek lehetnek majd a versenyképesség csökkenésében. Persze az sem mellékes, hogy a géntechnológiai módszerek alkalmazása nélkül fajta-előállító növénynemesítésünk is kedvezőtlen helyzetbe kerül. Ma már több gazdasági növényünk DNS-állományának teljes szekvenciája ismert, és így lehetővé vált a gének mérnöki módosításával többet termő, szárazságtűrő növények előállítása. A mostani géntechnológia-ellenes környezetben azonban igen bizonytalan az új nemesítési módszerek kihasználhatósága Magyarországon.

Az Európai Bizottság kíváncsi volt

A jelenlegi gyakorlatra jó példa, hogy az Európai Bizottság felkérésére az EFSA (Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal) nemrég szakmailag véleményezte Magyarország indokait, amelyek alapján a MON810 kukorica termesztésének tiltását a jövőben is fenn kívánja tartani. A gmo-munkacsoport ugyanis nem talált olyan, tudományos módszerekkel felülvizsgált új adatot vagy tudományos információt, amely megváltoztatná az EU-ban jelenleg forgalmazási engedéllyel rendelkező kukoricán végzett korábbi kockázatfelmérések eredményét.
A magyar beadvány nem tartalmazott tudományos bizonyítékot arra, hogy a magyarországi környezet elegendő mértékben különbözik az EU egyéb vidékeitől ahhoz, hogy jogos lenne az unió más vidékein végzett kockázatbecslések helyett új kockázatbecslést végeztetni. Az uniós hivatal szerint a jelenleg rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok nem támasztják alá a Magyarország által előadott érveket, és nem valószínű, hogy a MON810 kukorica Magyarországon kedvezőtlen hatással lenne az emberi és állati egészségre, valamint a környezetre.

Elégtelenek a magyar indokok?

Akármennyire is erőszakoljuk a tényeket, az EFSA előzőleg bemutatott szakmai állásfoglalása egyértelműen elégtelennek minősíti a magyar indokokat. Nem akarjuk észrevenni, hogy csak ideig-óráig lehet a tényeket manipulálni ideológiai célok érdekében. A felhozott pannon-ökológiai indokoknak nincs tudományos értékű alapja és lényegében ellentétesek a mértékadó nemzetközi kutatási eredményekkel. Ha az indítékok forrásait kutatjuk, rá kell döbbennünk, hogy a gm-növény ellen szervezett akció valójában nem is az ökológiai aggodalmakról, a biodiverzitás védelméről vagy akár az élelmiszer-biztonságról szól.
A géntechnológiával nemesített növények ugyanis igazolhatóan kisebb környezeti kockázatot hordoznak, mint a hagyományos agrotechnológiák. Éppen ezért, ha nem hitvita folyna, akkor éppen ökológiai megfontolásokból kellene követelni a géntechnológiai fejlesztéseket és az új gm-fajták használatát.
Különösen így van ez, amikor a világ népessége növekedésének várható adatait nézzük és számolunk azzal, hogy 2050-re meg kell duplázni a földön az élelmiszer-termelést. Az élelmiszerigények kielégíthetőségét veszélyezteti a termőtalajok csökkenése, a vízkészletek rohamos apadása vagy a szélsőséges időjárási események gyakoriságának emelkedése.
Természetesen senki nem állítja, hogy a termésbiztonság garantálásában a fő szerepet a géntechnológia játssza. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a fajta-előállító növénynemesítés sokban segítheti a növénytermesztő gazdát a kívánt termés előállításában. A modern, korszerű fajták nemesítésében pedig rohamosan növekvő jelentőséget kapnak a géntechnológiai, genomikai megközelítések. Jó lenne azt hinni, hogy az EFSA véleményének ismeretében géntechnológia-barát kormányzati döntések születnek. Már az is jelentős előrelépés lenne, ha belátnánk a tilalom fenntartásának indokolatlanságát.

Évről-évre több GM növény

Látva a tudomány fejlődésének irányait, a géntechnológia egyre bővülő hasznosítását az agrárium területén is, nem jelent kockázatot egy olyan megállapítás, amely a géntechnológiával nemesített növények térhódítását prognosztizálja. A jövő rejtélye, hogy az ilyen, gm-alapú technológiákat tudják-e majd hasznosítani a hazai növénytermesztésben, illetve a magyar mezőgazdaság irányítói képesek lesznek-e a realitások felismerésére. Ebben ad egyértelmű iránymutatást mostani állásfoglalásával az EFSA mint uniós szakmai tanácsadó testület.
A géntechnológiailag módosított termények évről évre nagyobb volument képviselnek a nemzetközi kereskedelemben, és egyre nagyobb részesedéssel bírnak a világ takarmány- és élelmiszerláncában. A gm-növények vetésterülete 1996-2007 között 1,7 millió hektárról 114 millióra, a globális termőterületben képviselt arányuk pedig 8 százalékra nőtt. A főbb takarmányexportőr országok meglehetősen gyorsan zöld utat adnak az újabb gm-növényfajták bevezetésének a köztermesztésbe, az Európai Unió engedélyeztetési gyakorlata politikai és emocionális okok miatt lényegesen lassúbb. Amíg az Egyesült Államok 15 hónap alatt lefolytat egy ilyen eljárást, addig a közösségben akár három évig is elhúzódik a procedúra. Ez mára oda vezetett, hogy számos gm-növény termelése, forgalmazása, felhasználása a világ több országában engedélyezett, miközben az EU-ban tilos.

Zéró tolerancia

A nem engedélyezett gm-szervezetekkel szembeni zéró tolerancia komoly hatással van – és lehet a jövőben is – az EU szójabab- és kukorica-, illetve ezek származékos termékei (szójadara, kukoricaglutén-takarmány, DDGS) behozatalára. Az exportőrök és importőrök ugyanis képtelenek garantálni a 0,0 százalék határértéket a tiltott gm-összetevőkre. A közösségben felhasznált fehérjetakarmányok 60 százaléka harmadik országokból származik. Az EU elsősorban a világpiacot uraló Dél- és Észak-Amerikától vásárol fehérjetakarmányokat, ahol már számottevő arányban termelnek génmódosított szójababot, kukoricát és repcét. Nem csoda, hogy az EU-ban előállított takarmánykeverékek több mint 90 százalékában találhatók gm-összetevők.
A visszaszoruló „hagyományos” szójabab termelésének, kezelésének és szállításának többletköltsége természetesen az árában is érvényesül. A gm-fajták termőterületének növekedésével az árkülönbség ugrásszerűen megnőtt: a nem génmódosított szójadaráért tonnánként 60-80 dollárral többet kellett fizetni. Bár a szójadarának Európában nincs igazi alternatívája a takarmányozásban, ekkora felárat az unió állattartói már alig hajlandók megfizetni, ezért a kereslet visszaesésével lehet számolni.
A fehérjetakarmányok behozatala mellett – különösen rossz termésű években – az EU jelentős mennyiségű kukorica importjára szorul. A kukorica nemzetközi kereskedelmében az Egyesült Államok, Argentína és Brazília együttes részesedése megközelíti a 90 százalékot. Az EU már több mint tíz éve nem vásárol kukoricát az USA-tól, a kiesést elsősorban Argentínából pótolta. Mostanában azonban már az innen érkező áruval is adódtak problémák, a szállítmányok az EU-ban 2008. március végéig tiltott GA21 kukoricát tartalmaztak. Az EU igényeit így főként Brazília elégítette ki, tonnánként közel 50 euró prémiumot felszámítva, ott ugyanis ekkor még nem engedélyezték egyetlen gm-kukoricafajta termesztését sem, azóta viszont a helyzet megváltozott.

Kiváltható, de drága

A kukorica és származékai többé-kevésbé kiválthatók más takarmány-alapanyagokkal, csakhogy ezek drágábbak, ezért az EU kukoricabehozatalának visszaesése több tagállamban tovább gyengítheti az állattartás egyébként sem erős versenyképességét. A jövőben a mezőgazdasági nyersanyagok iránti kereslet további növekedésével lehet számolni az élelmezést, a takarmányozást és a bioenergia-előállítást illetően egyaránt. A mezőgazdasági termelés továbbra is a most hasznosított földterületen fog összpontosulni, ezért a legfőbb cél a termelékenység növelése lesz, ami viszont elkerülhetetlenül még inkább előtérbe helyezi a biotechnológia alkalmazását. A világ mind több országában fognak génmódosított növényeket termelni és forgalmazni, függetlenül attól, hogy az EU milyen gyorsan, illetve egyáltalán engedélyezi azt vagy sem.
Nyilvánvaló, hogy az EU képtelen csökkenteni függőségét az importált mezőgazdasági nyersanyagoktól. A közösségnek tehát két lehetősége van: vagy elfogadja, hogy élelmiszer-kibocsátása visszaesik és behozatala nő (különösen húsfélékből), vagy a nemzetközi piaci folyamatokhoz igazodva – természetesen szigorú kockázatbecslés érvényesítése mellett – nem késlelteti a gm-növények termelésének és forgalmazásának engedélyezését.

Kapcsolódó hírek:
►Mi lesz a GM növényekkel az Európai Unióban? ►Még nincs uniós döntés, de hamarosan lehet – Már vetnék a GM kukoricát Magyarországon ►Brüsszel tanácstalan a génmódosított növények ügyében