Átalakulóban a kiskereskedelem szerkezete

fzz_Látványosan erősödhet a magyar agrárgazdaság, a kiskereskedelem szerkezeti átalakulása pedig már elkezdődött – mondja Fórián Zoltán, az Erste Bank Agrár Kompetencia Központ vezető agrárszakértője.

– Mi a véleménye a magyar mezőgazdaságról?

– A magyar mezőgazdaságban óriási lehetőségek vannak, elképesztő adottságok, de elképesztő hiányok is. Az egyik legjobb példa erre az öntözés, amelynek terén nagyságrendeket tudnánk ugrani és ez meg is fog történni. A kérdés az, hogy meg tudjuk-e csinálni ezt mi „saját kezűleg” vagy jönnek mások, és majd elvégzik ezt a munkát is helyettünk. Azt ugyanis nem lehet nem érzékelni, hogy a magyar mezőgazdaság iránti figyelem egyre komolyabb, főleg Nyugat-Európából. Már most is látszanak befektetések, amelyekből az elkövetkező években még több lesz, mert ott kimerülnek a lehetőségek, nálunk pedig még ki sincsenek használva. Nemcsak Magyarországot célozzák meg így, hanem az egész kelet-közép-európai térséget, mert ez viszonylag stabil, és itt stabilan növekvő a vásárlóerő, továbbá nem merülnek fel azok a nagy politikai és biztonságpolitikai kérdések, amelyek azért tőlünk keletre megvannak.

– Öntözhet és vigyázhat a talaj nedvességtartalmára egyszerre a mezőgazdaság, illetve termelhetnek a gazdák szárazságtűrő növényeket, ha az ennek köszönhető többlettermés – ami a gyarapodó emberiség ellátására kellene – a klímaváltozás hatására részben eltűnik, részben pedig lerágják a délről ideköltöző rovarok. Mi lesz itt, katasztrófa?

– Ez valóban kétirányú folyamat, de azért láthatók a hatásai, láthatók, hogy mi lesz ebből. A helyzetet azonban sokkal differenciáltabban kell nézni. Az egyik oldalon egyértelmű, hogy a mezőgazdasági technológia igencsak elgondolkodtató ütemben fejlődik, lényegében mindenre van válasza a fejlesztőknek: a vízre, a genetikára, a műtrágyára stb. Azért fejlődnek így a lehetőségek, hogy az időjárástól való függőséget mérsékeljék. Ez a dolog lényege. Az a gazdálkodó, aki ezeket a technológiákat megveszi, van hozzá felkészültsége és megfelelően alkalmazza, valamelyest függetleníteni tudja magát az időjárás változásától. A másik oldalon ott a globális felmelegedés, ami miatt egyre inkább húzódik északra a gabonaövezet, nálunk is megjelennek az új növények, az új kártevők és egyéb problémát okozó kitettségek. Az aszályok valóban elviszik a többlettermés jelentős részét. Csakhogy ez a két oldal nem mindig áll egymással szemben, azaz a két dolog sem időben, sem térben nem mindig ugyanott történik. Az idén is tőlünk északabbra óriási aszályok pusztítottak, míg nálunk kisebb aszályokkal nagyon jók lettek a terméseredmények, pedig még nem is igazán öntözünk. Ez óriási lehetőséget jelent, és ezért van nekünk, magyaroknak különleges helyzetünk a Kárpát-medencében, mert ezt a helyzetet előnyünkre tudjuk fordítani. Ez egy globális stratégiai kérdés, hiszen néhány évtizeden belül mi fogunk rendelkezni a világ legnagyobb édesvízkészletével. Tehát nagyon komoly stratégiai helyzetben vagyunk, és ha ebből a technológiai fejlődésből és az időjárás okozta kockázatokból jól jövünk ki, a pozíciónk jelentősen erősödhet, és ez nagyon látványos lesz.

– Mintha nem értékelnénk kellően ennek a jelentőségét…

– Nyugat-Európában valószínűleg sokkal jobban tisztában vannak azzal, hogy az időjárási kockázatok nálunk sokkal jobban kezelhetők lesznek. A technológiákat a nyugat-európai farmerek is meg tudják venni, sőt jobban, mint a magyarok, e tekintetben nem igazán lesz különbség a termelési feltételek terén. A differencia a lokális kérdésekben, az időjárási kockázatokban hegyeződik majd ki. Azt gondolom, hogy nem igazán nálunk, persze vannak szektorok, ahol ennek nagy jelentősége van, például a gyümölcstermelésben. Az ültetvénytelepítőknek nagyon gyorsan kell lépniük ahhoz, hogy az említett kockázatokat mérsékelni tudják, de úgy látom, hogy mi alapvetően a nyertesei lehetünk ezeknek a folyamatoknak.

– És mi lesz az állatbetegségekkel, a járványokkal?

– A járványokról is ugyanez a véleményem. Hiszen ha az afrikai sertéspestis vagy a baromfi-influenza kapcsán felkészültek, fegyelmezettek vagyunk, és jól gondolkodunk, akkor ezekből is előnyt lehet kovácsolni. Azoktól a hatásoktól például, amelyek nagy problémát jelentettek a 2016–17-es baromfi-influenza idején, lendületet kapott az egész víziszárnyas-szektor, még a csirkeágazat is. A pulykatermelés nem, de csak piaci okok miatt. A járvány utáni helyzetből tehát jól jöttünk ki, erről tanúskodnak az idei első félévi exportértékesítési adatok. Ezek alapján a válságból komoly növekedés lesz a baromfiszektorban. Ugyanez mondható a sertéspestisről is, ami Lengyelországban történt, kézzel fogható példa erre. Ott eszkalálódott a helyzet, a háztáji sertésszektor gyakorlatilag összeomlott, megszűnt, sőt mostanra be is tiltották. Az eredmény viszont egy koncentrált, gyors technológiai fejlődésű sertéstermelés lett, egyre dinamikusabban növekvő kibocsátással. Koncentrálódott tehát a szektor, a szaktudás, a tőke, és ennek az lett a vége, hogy a lengyel sertésszektor – bár még mindig vannak problémák – elrugaszkodott a korábbi szintről. A modern technológiák, a világszínvonalú, versenyképes termelés pedig nagyobb teret tudott nyerni. Azt gondolom, hogy ez továbbra is célja a magyar sertésszektornak is, és ha arra gondolok, hogy Kínában mekkora gondokat fog okozni az ott is megállíthatatlannak tűnő afrikai sertéspestis, akkor van is hová fejlődnünk.

– Mi is van pontosan Kínával?

– A kínaiak e tekintetben kicsit pechesek, mert 2016-ban kezdték átalakítani a sertésszektorukat, éppen azért, hogy a modernizáció révén ezeket a hatásokat is kivédjék, de még nem értek el abba a fázisba, hogy ezt a védelmet sikeresen meg is tudják valósítani. Már sokkal több a nagyüzemi sertésük, mint a háztáji, de a felkészültség, a képességek nem voltak megfelelők arra, hogy távol tartsák a nagyobb telepektől ezt az állatbetegséget. Ennek beláthatatlan következményei lesznek a világ sertéstermelésének felét kibocsátó és globálisan a sertéshúsfogyasztásban is ekörül járó kínai sertésszektorra. Ami Kínában történik, az át fogja rendezni a világpiacot. Európában tehát nagyon észnél kell lennünk, mert a kínaiak eközben játsszák a meccset az Egyesült Államokkal, 25 százalék vámot tesznek az amerikai sertéshúsra. Tehát amikor növekedni fog a sertéshús iránti igényük, az oroszokhoz és Európához fordulnak majd. Akkor dől el a versenyképességünk, hogy tudunk-e ebből a sertéspestisátokból egy áldást csinálni, és egy újabb pontból menni tovább előre. Azért jó példák ezek, mert a magyar mezőgazdaság tőkevonzó képességét ezek a tényezők nagyon komolyan erősítik majd, másrészt ezek húzóerőt jelentenek az elkövetkező években, hiszen exportorientáltak vagyunk, kénytelenek vagyunk megjelenni a világpiacon.

– A mohácsi vágóhíd már keresi délen az új piacokat, de ha újra megnyílnak a keleti piacok, honnét lesz elegendő sertés ezekhez a sikerekhez? Vagy egyre több műhúst, zöldséget fogyasztunk majd?

– A fejlett gondolkodású, tudatos fogyasztói réteg fejlődik, de a világ élelmezésének mindössze egy százalék alatti részét képezi, tehát a főbb vonulatokat nem ez határozza meg. Sokkal inkább az – ha már a déli irányt említette –, hogy Afrika mikor nyílik meg és mikor lesz kielégítve az élelmiszerigénye, amely hatalmas ütemben növekszik. Nem véletlenül vannak óriási mozgolódások Afrika körül, az a kontinens a jövő, nem is a távoli, hanem a közeli jövő élelmiszerpiaca lesz. Ott tehát nagyon jelentős mértékben elkezd bővülni a fogyasztás, ahogy elkezdenek oda is beáramlani a befektetések. Az emberek dolgozni kezdenek, jövedelemhez jutnak és nagyon komoly piac lesz ott. És ez megvalósul, mert minden térségnek ez az érdeke. A migrációs válság megoldódása csak mellékhatásként jelentkezik majd a lényeg mentén, ami egy gazdasági boom lesz az élelmiszerigény drasztikus emelkedésével. Ezt az élelmiszerigényt bizony nagyon kevés helyről lehet majd bevinni, hiszen a nettó exportőrrégiókat hamar fel lehet sorolni. Ezek között vagyunk mi is, így nekünk is nyilvánvalóan lehetőségeink lesznek ez ügyben. Addig fejlődni kell a technológia, a beruházások terén, ezek ugyanis rendkívül fontosak.

– Hogy térülnek meg ezek?

– Ezt a kérdést az ügyfelektől is nagyon gyakran hallom, azt szoktam válaszolni rá, hogy mindegyik meg fog térülni, mert ha a modern, világszínvonalú technológiákhoz felkészült embereket és értékesítőket találunk, ezek megállíthatatlanok. Ennek kapcsán lehet azt a néhány kiemelkedő hazai élelmiszeripari tulajdonosi kört említeni, akiknek van világlátásuk és tapasztalatuk ahhoz, hogy ne legyen kétséges számukra: előremenni, fejlődni csak a toptechnológiákkal lehet. Van, aki már az európai elitbe is bekerül a fejlesztésével. Ami sokszor már szinte „űrtechnológia”, hiszen olyan gyorsan fejlődik, hogy például belátható időn belül egy kiló takarmányból akár már egykilónyi csirkét is elő fognak állítani, szemben a jelenlegi, 1,4-1,6-os szorzóval. Korábban még több, 2-3 kilogramm takarmány kellett egy kiló csirkehús előállításához, régebben ennél is több. Ez azért is jó példa, mert a csirkehús fogyasztása szinte megállíthatatlan, éves átlagos fogyasztásnövekedése az elkövetkező 15-20 évre vetítve globálisan 2,4 százalék, az előző év bázisához mérve. Kanada most lett nettó baromfiimportőr, a magyar csirke és kacsa pedig máris megtalálta a kanadai piacot. A hihetetlen növekedés nemcsak azokra a régiókra lesz jellemző, ahol nem fogyasztanak sertéshúst, hanem azokra is, ahol olcsó fehérjeforrásokról indulnak majd, akár az említett Afrikában vagy Dél-Amerikában. Erre is érdemes gondolni, az állatok esetében pedig az azokat nevelő integráció felépítésére is, amikor fejlesztésekről beszélünk. A magyar élelmiszeripar ugyanis csak így lehet fejlődőképes, fejlett és sikeres. Ezt a fejlettséget ugyanis nem a mezőgazdasági alapanyag nyomása alakítja ki – amit már megtapasztaltunk az előző évtizedekben –, ezt a piaci szívóhatás fogja kialakítani. Emlékeztetnék a rendszerváltozás előtti időkre, amikor gyakorlatilag az élelmiszeripar volt az integrátora az élelmiszer-gazdaságnak, integrálta a mezőgazdasági termelést és nagy befolyása volt az élelmiszer-kereskedelemre. Akkor nagyon komoly, fejlett élelmiszeriparunk volt.

– Azóta azért nagyot fordult a világ…

– Ez meg is változott. Azóta megerősödött a kereskedelem és a mezőgazdaság is az élelmiszeripar pozíciójához képest, ebbe a kétirányú nyomást alkalmazó „présbe” pedig beszorultak az élelmiszer-feldolgozók. Most viszont, ha élünk a világpiac nyújtotta lehetőségekkel és felismerjük azt, hogy például az állati termékekben milyen résekben vagy tömegcikkekben tudunk világszínvonalon is teljesíteni, ez maga után fogja húzni az egész magyar mezőgazdaságot. Az elképesztő fejlesztésekre a példát nálunk legjobban a csirke- és víziszárnyas-szektor mutatja. A magyar baromfiágazat támogatás nélkül is nyereséges, a szereplőit nem kényelmesítette el soha az európai támogatáspolitika, emiatt mindig is ki kellett állniuk a valódi versenyre, a „frontra”. Ott viszont már a kiló, a forint, a hatékonyság, a versenyképesség a mértékegységük, és ezt nekik kellett leghamarabb megérteniük. Van is két-három olyan ember, aki idejében „vette a lapot”, az élére állt a fejlesztéseknek, és a saját vállalatán keresztül mutatta a példát a többieknek. Más kérdés, hogy a csirke rövid ciklusú állat, nagyon gyorsan lehet reprodukálni, nincsenek vallási korlátai és az egészséges táplálkozásban nagyon fontos helye van. Emellett olcsó, a legolcsóbb fehérjeforrások közé tartozik, ami már önmagában is esélyt ad az ágazatnak. Persze nem szabad megfeledkezni arról, hogy járványveszély mindig van, a munkaerőhiány és a költségek pedig emelkednek. A baromfiágazatba befektetni mégis megéri, az ágazatban 2-3 évente szinte teljesen le is cserélődik a technológia, ugyanis ennyire gyorsan fejlődik.

– A reáljövedelmek folyamatos növekedésének hatása már érezhető a kiskereskedelemben és a vendéglátásban is…

– Ez kétségtelen, már hosszú ideje igen látványos az élelmiszer-kiskereskedelmi forgalom növekedése. Látszik, hogy a magyarországi fogyasztó elkezdett több elkölthető jövedelemhez jutni. A társadalom nagyobb része pedig már túl van azon, hogy a tartós fogyasztásicikk-igényét kielégítse, például lakást, autót vásároljon. Az elmúlt öt év növekedése kellett ahhoz, hogy az élelmiszerek fogyasztásának az átalakulása – nem is annyira a mennyiségi, mint a minőségi – legyen a napirenden. Ezzel együtt eljutottunk oda, hogy most már azon lehet gondolkodni, hogyan fog a magyarországi kiskereskedelem ebben a kontextusban helyt állni.

– Mi a helyzet az élelmiszer-inflációval?

– Évtizedekig arról beszéltünk, hogy ki az olcsóbb, ma már tudjuk, hogy ez a minőség rovására ment. Ma pedig úgy érezzük, hogy drága az élelmiszer. Az én véleményem azonban az élelmiszer-gazdaság szakértőjeként az, hogy Magyarországon az élelmiszer-termékláncban nincsenek a helyükön az árak. Az évtizedes, minden áron való árcsökkentés és akciózás a boltokban kiszívta az életerőt a feldolgozóiparból, amelynek pedig a gyors technológiai fejlesztésekkel kellett volna inkább tartani a versenyképes árakat, mintsem erőforrásainak felélésével. Az élelmiszerek fogyasztói árán való osztozkodás tartósan eltorzult a terméklánc vége felé. Ez kemény nyomott hagyott a fogyasztók fejében, gondolkodásában is. Most van tér a fogyasztói árak emelésére, de jó lenne, ha ez együtt járna a nyereség megosztásának változásával. Mert például a gyümölcsöknél, zöldségeknél a fenntarthatósághoz sokkal magasabb árakra lenne szükség. Amennyiben egy almatermelő is megkapná a termékéért mondjuk a kilónként 200 forintot, a boltban pedig ugyanezt 250 forintért adnák, nem lenne gond, de nem így van. Pedig a jelenlegi árak mellett nem tud fenntartható gazdálkodást folytatni, még akkor sem, ha modern az ültetvénye, a hűtőháza és egyebe. Mindenki tudna panaszkodni emiatt, holott az áraknak egyensúlyban kéne lennie. A tudatos fogyasztó pedig meg is fizetné az indokolt árat. Ezzel szemben évekig arról szólt a történet, hogy az élelmiszerár legnagyobb változásai mindig csak a fogyasztói szinten voltak, tehát a kiskereskedelmi árváltozás volt a legnagyobb. Az utóbbi években ez kicsit megváltozott, tavaly például a mezőgazdasági árak emelkedtek a leginkább az élelmiszerláncban, az idén pedig ismét az élelmiszerek fogyasztói árai. Az élelmiszer pedig – ahogyan tavaly – húzni fogja felfelé az inflációt ebben az évben is. Az élelmiszer-infláció az év eddig eltelt időszakában is magasabb, mint az átlagos fogyasztóiár-index.

(Az interjú teljes terjedelemben az Agrár Figyelő 2018. évi 3. lapszámában olvasható.)