A számos átalakulási és modernizációs kihívással szembenéző agráriumban együttműködésre és összefogásra van szükség, az Agrárminisztérium pedig a jövőben is partnere lesz mindenkinek, aki elő kívánja mozdítani a mezőgazdaság jövőjét – mondja Nagy István agrárminiszter.

– Hogy állnak most a vidékfejlesztési pályázatok, illetve hogy halad a támogatásukkal megvalósuló beruházások végrehajtása?

– A Vidékfejlesztési Program keretében 71 pályázat jelent meg, amelyből 49 már lezárult. Jelenleg a gazdálkodók 22 nyitott felhívásra nyújthatják be támogatási kérelmeiket. Fontos megemlíteni, hogy az Agrárminisztérium további három új pályázat megjelentetését tervezi az idén. Ennek köszönhetően 50 milliárd forintos kerettel újabb pályázati lehetőség nyílik az élelmiszer-feldolgozás és a borászat támogatására, mintegy 12 milliárd forint keretösszegű kiírásnak örülhetnek az ökológiai gazdálkodást folytatók. Emellett a kiskérődző-tejágazat szerkezetátalakítását kísérő állatjóléti támogatásra mintegy 680 millió forintot csoportosít át a tárca. Komoly eredmény, hogy a teljes keret több mint 98 százalékára – mintegy 1280 milliárd forintra – már megszülettek a támogatói döntések is. Ez eddig összesen 174 ezer kérelem támogatását jelenti. Több felhívás esetén még tart a benyújtási időszak és a szakaszos elbírálás miatt folyamatos a kérelmek értékelése, ezért a nyertesek száma, illetve a támogatott összeg mértéke is tovább növekszik a közeljövőben.

– A mezőgazdaságban a hatékonyság növelését tartja elsődleges célnak, míg az agrártárca korábban a foglalkoztatás növeléséért szállt síkra, például az élőmunka-igényes ágazatok erősítésével. Mit mond azoknak, akik szerint ez összeegyeztethetetlen?

– Véleményem szerint nem fogalmazhatók meg az agrár-vidékfejlesztési célok csak hatékonysági, illetve csak foglalkoztatási oldalról. Természetesen kiemelten fontos a versenyképesség. A legtöbb agrárterméknek ugyanis rendkívül erős és egyre éleződő piaci versenyben kell helytállnia. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a vidéki foglalkoztatásban az agrárium fontos szerepet játszik. Még akkor sem, ha jelenleg sajnos egyes idénymunkák esetében munkaerőhiánnyal is küzd az ágazat. A vidékfejlesztési politikánk stratégiai célja éppen ezért a mezőgazdaság és az élelmiszeripar versenyképességének növelése mellett a vidéki munkahelyek megőrzése és új munkahelyek teremtése. Ezt nem tartom összeegyeztethetetlennek, annak ellenére, hogy sok vita szól arról, hogy technológiát fejlesszünk, vagy az élő munkaerő alkalmazására fordítsunk hangsúlyt. A megfelelő ágazatokat, illetve azon belül a két cél megfelelő összhangját kell megteremteni. Erre jó példa a munkaerő-igényes ágazatok közül az állattenyésztés, a kertészet és az élelmiszer-feldolgozás. Ezek jelentős szerepet töltenek be hazánk agrárszerkezetében, több munkaerőt foglalkoztatnak, ugyanakkor növelhető a versenyképességük is. A Vidékfejlesztési Programban ezen ágazatok támogatására kiemelt hangsúlyt helyezünk.

– A közös osztatlan földtulajdon tervbe vett felszámolásakor a területkivásárlások révén mintegy egymillió hektár termőföld – Magyarország termőterületének csaknem ötöde, szántóterületének majdnem negyede – kerülhet később értékesíthető állami tulajdonba. Mikor folytatódnak a földárverések?

– Az Agrárminisztérium számos jogalkotási eszközt kíván felhasználni a jövőben az osztatlan közös földtulajdon felszámolásának gyorsítása érdekében. Az érintett földek, illetve tulajdoni hányadok állami tulajdonba vételét azonban ezek közül csak az egyik, és nem elsődleges eszköznek tekintjük. A gyakorlatban most is lehetőség van arra, hogy bárki felajánlja az állam javára a földjét vagy a tulajdoni hányadát. Ezt a lehetőséget a jövőben is fenntartjuk, de kisajátításra az osztatlan közös földtulajdon kapcsán sem készül az állam. Hiszünk abban, hogy a magyar föld a legjobb helyen a hazai földművesek tulajdonában és használatában van. Így elsődlegesen ezt szeretnénk elősegíteni optimális méretű, művelhető birtokméretek kialakításával. Olyan ösztönzőket szeretnénk a hazai jogrendbe ültetni, amelyek bátorítják az osztatlan közös földtulajdonnal érintett földműveseket, hogy minél nagyobb tulajdoni hányadokat szerezzenek és önállóan tudják művelni a saját tulajdonukba kerülő ingatlanokat. Az osztatlan közös földtulajdon jelenleg mintegy egymillió ingatlant érint, ami közel 2,5 millió hektár területet jelent és több mint 4 millió érintett tulajdonost. A megoldandó feladat igen komoly és összetett, ezért egy komplett törvénycsomagot készít elő a szaktárca annak érdekében, hogy a 2022-ig tartó kormányzati ciklusban érdemi eredményeket, jelentős előrelépést lehessen elérni az osztatlan közös földtulajdon felszámolása érdekében.

– Elismert agrárszakemberként volt már konfliktusa a bársonyszékben?

– Én egy nyugodt, békés embernek tartom magam. A politika azonban értékek és érdekek ütközésének tudománya. Van úgy, hogy fel kell venni a kesztyűt a jó ügy érdekében. Talán nem is konfliktusnak nevezném ezeket az eseteket, mint inkább annak, hogy kiállok a tetteim és a munkámat ösztönző meggyőződésem mellett.

– Azért is tettem fel az előző kérdést, mert – az utóbbi évtizedek agrárminisztereiből kiindulva – szakmai oldalról két markáns vonal látszik: a tudományos-oktatói és az ágazati-céges. Korábbi oktatási tevékenysége alapján az előbbi vonalat erősíti. Mennyire nehéz az elméletet összeegyeztetni a gyakorlattal?

– Mindenekelőtt eloszlatnám azt a tévhitet, hogy a tudományos-oktatói háttér óhatatlanul szobatudóst farag az emberből. Nem így van. Gyakorló méhészként sosem állt tőlem távol a praxis. Elmélet és gyakorlat: az én pályámon inkább kiegészítette egymást. Egymás komplementerei.

– Értem. Az agrárvilág szempontjából is kulcskérdésnek tartja az oktatást, és azt mondta, fel kell tenni a kérdést, hogy milyen legyen a 21. század agrármérnöke. Milyen legyen?

– Sokrétű választ kellene adnom, de ez nem könnyű feladat. Egyrészt azt hiszem, a hagyományos értékek, így a föld iránti szeretet és elkötelezettség kell, hogy vezérelje. Másrészt a korszerű technikai-tudományos háttér iránti érdeklődés. A második évezred elején egyre nagyobb szerepet kap a digitalizáció eredményeire építő korszerű eszközbázis. A jövő agrármérnökének ízig-vérig huszonegyedik századi embernek kell lennie. Magyarán a folyamatos tanulás jegyében kell gyakorolnia a hivatását. Ehhez persze modern oktatási rendszerre van szükség.

– Miniszteri kinevezése után sietett leszögezni, hogy a parlamenti eskünél, a bemutatásnál a miniszterelnök úr feladatául szabta, hogy a mezőgazdaság szereplői között békét teremtsen. Mennyire érzi megosztottnak az agrárvilágot?

– Vannak területek, ahol komolyabb együttműködésre lenne szükség az ágazati szereplők között. Hiszek abban, hogy a fejlődés biztosítéka, ha a kisebb-nagyobb ellentéteket nem kiélezzük, hanem megpróbáljuk kiegyenlíteni. Aki ismer, tudja, hogy ez a szemléletmód és munkamódszer áll hozzám a legközelebb. Remélem, hogy az elkövetkező esztendőkben a különböző szektorok dolgozóiban mind jobban tudatosul az egymásrautaltság érzése. Jó példaként lehet említeni az almatermelők összefogását a közelmúltból. Az egységes fellépés sikerre vezette őket, és magasabb, méltányosabb felvásárlói árat harcolhattak ki. Az együttműködés és az összefogás elengedhetetlen a magyar mezőgazdaság fejlődése érdekében.

– Mi a helyzet az agrárlobbival? Hogyan kezeli az ágazati érdekérvényesítő törekvéseket?

– Először és mindenekelőtt szögezzük le, a gazdákkal hagyományosan jó az együttműködésünk. Úgy is mondhatnám, egy oldalon állunk. A mi feladatunk, hogy az érdekérvényesítési törekvések és a hazai agrárium érdeke összhangba kerüljön. Lehetőleg úgy, hogy a folyamatos és természetszerű változásoknak és változtatásoknak minél több nyertese legyen. Elmúltak azok az idők, amikor a szocialisták vezette kormányok klikkérdekeket képviselve semmibe vették fontos ágazati szereplők törekvéseit. Az Orbán-kormány az elmúlt esztendőkben nyugvópontra juttatott számos kényesnek számító kérdést. Az Agrárminisztérium pedig a jövőben is partnere lesz mindenkinek, aki elő kívánja mozdítani a mezőgazdaság jövőjét.

(Az interjú az Agrár Figyelő 2018. évi 3. számában jelent meg, szerző: Tóth László Levente, fotó: Kőhalmi Péter.)