A szervezetek közleményükben emlékeztetnek arra: a közelmúltban Illés Zoltán, a VM környezetügyért felelős államtitkára több fórumon nyilatkozott a termékdíj-rendszer tervezett átalakításáról, utoljára az MGYOSZ Környezetvédelmi Bizottsága meghívásában. A teljes gazdálkodói kört lefedő szakmai szervezetek lényegében mindegyike rendkívül nyugtalanítónak tartja, hogy a tervezettel kapcsolatban nem történt sem szakmai sem társadalmi egyeztetés, és a jogszabály-tervezet nem elérhető a számukra. Az alábbiakban – az érintett szervezetek közreműködésével és szakértő bevonásával készített – szakmai anyag a törvénymódosítás súlyos következményeire hívja fel a figyelmet.

Szakmai berkeken kívül kevesen tudják, hogy a lakossági szelektív gyűjtést jelenleg a koordináló szervezetek finanszírozzák. Az új szervezet működési feltételeiről, az egész rendszer működtetésének módjáról semmilyen elképzelés nem ismert. Amennyiben 2011. január 1-jétől lépnének hatályba a rendelkezések, fel kell arra készülni, hogy a termékdíj-köteles termékekhez kapcsolódó, és a lakossági szelektív hulladék-begyűjtési és hasznosítási rendszer hosszú időre (becslések szerint minimum fél évre) összeomlik és működésképtelenné válik. Ráadásul a most működő rendszer már 2010. november végén leáll, mert nem lesz ismert a begyűjtések és hasznosítások finanszírozásának módja, a koordináló szervezetek pedig a hulladékbegyűjtőkkel és hasznosítókkal nem kötnek szerződést jövő évre.

Új szerződések nélkül nemcsak a koordináló szervezetek, hanem a velük kapcsolatban álló begyűjtők és hasznosítók létbiztonsága is veszélybe kerül. Szakértő számítások szerint közel 10.000 embert, munkahelyet veszélyeztet az, ha a hulladékkezelési teljesítések nem történnek folytonosan, és a folyamatos finanszírozás nem lesz biztosított, mely a begyűjtések ideiglenes leállásához és teljes bizonytalansághoz vezet. 

Éppen az ösztönző hatást veszi el 

A termékdíjas szabályozás alapja az ösztönzés. Ha nincs (csomagolási, elektromos és elektronikai, akkumulátor, gumiabroncs, kenőolaj, lakossági szelektív) hulladék begyűjtését ösztönző termékdíj mentesség, levonás és visszaigénylés, akkor megkérdőjeleződik a környezetvédelmi termékdíj környezetvédelmi jellege. Fontos tudni, hogy olyan magyarországi termelő vállalatok élveznek termékdíj menteséget, melyek magyarországi tevékenysége és gazdasági teljesítménye nemzeti érdek.

A szaktárca célja 90-100 milliárd forintos termékdíj-bevétel. Amint az elmúlt években, úgy várhatóan az idei évben is, a gazdálkodók által ténylegesen befizetett környezetvédelmi termékdíj (legfeljebb évi 25 milliárd forint), illetve a mentességet biztosító hasznosítási díjfizetési kötelezettség teljesítése (legfeljebb évi 20 milliárd forint), azaz a kötelezettek összes befizetése együttesen sem haladja meg a 45 milliárd forintot. Ahhoz, hogy ez az összeg elérje a 100 milliárdot, a termékdíjat- a tervekkel szemben nemhogy csökkenteni nem lehet, de – emelni is kell, ami a jelentős mértékben biztosított mentesség és levonás hiányában is több mint kétszeres terhet jelent.. Ez több ágazatot, különösen az élelmiszeripart, azon belül is az italgyártást érinti érzékenyen, és vezet a fogyasztói árak emelkedéséhez.

Jelenleg az italtermékek fogyasztói csomagolásának (PET, üvegpalack, TetraPak és aludoboz), valamint kereskedelmi csomagolásnak (műanyag bevásárló- reklámtáskák) lényegesen magasabb termékdíjtétele van, mint a többi termék csomagolásának. Ezen megfizetendő díjtételt, a gazdálkodó szervezetek, a levonás intézményével jelentősen tudják csökkenteni. A levonás megszűntetésével aránytalan teher nehezedik esősorban az italgyártókra ahol így a fizetendő termékdíj 12-19 forint is lehet italtermékenként (ami korábban legfeljebb darabonként 4 forint volt). Az így megjelenő díjnövekedés automatikusan, elkerülhetetlenül áthárulna a fogyasztókra, ami például az italszektorban akár 20 százalékos fogyasztói áremelkedést is jelenthet. A nagyobb tömegű elektromos és elektronikai termékek, valamint a gumiabroncsok esetén is ugyanez a helyzet, itt akár 10-15 százalékos áremelkedés prognosztizálható.

Az EU direktíváknak megfelelő hasznosítási arányok teljesülését, teljes egészében a koordináló szervezetek által felügyelt és finanszírozott begyűjtői rendszerek biztosítják. Ezek kisebb részben lakossági, nagyobbrészt az ipari-kereskedelmi gyűjtésből tevődnek össze. A finanszírozás elvonásával és adóvá átminősítésével az EU-s kötelezettségek nem szűnnek meg, viszont állami szerven keresztül az EU által kifejezetten gyártói kötelezettségként meghatározott hulladékbegyűjtési és újrahasználati kötelezettségi előírás jelentős része nem lesz teljesíthető. Ez fogalmilag és a gyakorlatban is kizárt, hiszen gyakorlatban csak a gyártó teljesítheti, ami számára az állami teljesítés melletti további kötelezettségeket jelent..

Az EU a gyártói felelősség elve alapján határozza meg a csomagolási-, elektromos és elektronikai-, akkumulátor-, gumiabroncs-hulladékok kezelését. A koncepció szerint 2011.01.01-től az EU által is – éppen a termékdíjas szabályozás tárgyát képező termékekre vonatkozóan – előírt hulladékkezelési kötelezettségek teljesítését egy állami tulajdonú cég felügyelné és koordinálná állami megrendeléseken keresztül. Ilyenre nemcsak nincs példa az Európai Unióban, hanem ez egyúttal valamennyi, az EU hazánkra egyébként kötelezően betartandó direktívái alapján megalkotott hulladékkezelési jogszabállyal ellentétes is lenne.

A termékdíjas szabályozásban évek óta komoly probléma, hogy bonyolult, nem átlátható, túladminisztrált. Néhány ezer forintos díjfizetési kötelezettség esetén is komoly adminisztrációs terhe van a kötelezett mikro-, kis- és középvállalkozásoknak, őstermelőknek (ezek száma elérheti a 200.000-ret), akiknek sem kapacitása, sem felkészültsége nincsen erre, a jelenlegi tájékoztatókban erre semmiféle megoldás-javaslat nem jelent meg. A szakértői anyag összeállítását támogató koordináló szervezetek bíznak abban, hogy még a törvénytervezet megalkotása előtt sor kerülhet érdemi egyeztetésre, és a szakmai megbeszélés mindkét fél által elfogadható megoldást eredményez a termékdíj szabályozás terén.