Nem marad szőlő a tőkén, a borvidék teljes termésének lesz gazdája. Eddig a jó hír, mondhatnák viccesen a szőlőtermelők, akik viszont nincsenek tréfás kedvükben. Szőlőjüket megveszik ugyan, többen viszont csak jövő augusztusban fizetik ki nekik az ár felét, azaz a pénzügyi gondokkal küzdő felvásárlók a termelőkkel finanszíroztatják meg az üzletüket. Tavaszi József, a Balaton-Agrár Zrt. elnök-igazgatója azt mondta: a 30 hektáros csabagyöngye menthetetlen, jövőre pedig a merlot-val folytatják a kivágást, ha nem változik kedvezően a helyzet. A Balatonboglári Borgazdaságot (BB) birtokló Törley Pezsgőpincészet előtt most a legkritikusabb gazdák is fejet hajtanak: a borvidék legnagyobb felvásárlója 30 napon belül fizet, és szerződött árai messze túlszárnyalják az országszerte jellemző, nyomott szőlőárakat.

A boralapanyag idei ára legjobb esetben is 15-20, nem egy fajtánál akár 30 százalékkal alacsonyabb az előző évinél. – Az ár általában a termelők költségeit sem fedezi – közölte Mészáros Lászlóné, a borvidéki hegyközségi tanács titkára. Elmondása szerint azok tudják nullára kigazdálkodni az évet, akiknek az ültetvényén legalább 140 mázsa terem hektáronként. Ez egyébként a legfelső határ, melyből még minőségi bor készíthető, a nagyobb, de kifizetődő termésátlag már csak a tájboroknak felel meg.

„Pesszimisták és csalódottak vagyunk. A jó kondíciókkal rendelkező új ültetvényeken el lehet érni azt a hektáronkénti termést, mellyel nullára ki lehet jönni, de a fejlesztés, beruházás ki van zárva” – szögezte le Kemendi István integrátor, aki 230 hektáros szőlőterület termését értékesíti. Mint mondta: huzamosabb ideig lehetetlen fenntartani az állapotokat, ezért biztos benne, hogy az idősebb, tőkehiányos ültetvényeket ki fogják vágni a gazdák.

Ültetvényeladási hullám is várható. Előfordulnak majd, akik azt mondják: teljesen mindegy lesz, hogy milyen áron, csak szabaduljanak meg a szőlőterületektől – így látja Tavaszi József, a Balaton-Agrár Zrt. elnök-igazgatója. „Országos összehasonlításban még a kedvezőbb helyzetű borvidékek között vagyunk” – véli Pálfi László balatonboglári hegybíró. Ennek oka szerinte részben az, hogy a Törleynek ezer hektárra, azaz a borvidék területének közel harmadára van szerződése, s itt az egyébként jellemzőnél jóval elfogadhatóbb árak kötik a BB tulajdonosát.

Nem a hazai bor sok, hanem a piacon sok az olyan termék, ami nem kellene – hangsúlyozta Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára. „Magyarországon 191 ezer hektár első osztályú, szőlőtermelésre alkalmas terület van, ám a 60 ezer hektár feletti megtartása is gond. Milyen ország az, amely nem tudja kihasználni ezt a rendelkezésre álló potenciált?” – vetette fel a főtitkár. Mindössze két nemzetnek van saját, nem a latin vinum szóból eredeztethető szava a borra – a magyarnak és a görögnek -, ami jelent valamit…

A szakemberek szerint idén nem az a kérdés, hogy mennyiért veszik meg, hanem hogy megveszik-e a szőlőt? Nincs ugyanis szabad tőke a piacon, és nincs kedvező banki hitel. Urbán András, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának nyugdíjas főtitkára elmondta: a nagyobb borászati üzemeknek megvan a saját termőterületük, nem vásárolnak fel máshonnan szőlőt, a régebben integrátorként működő cégek pedig megszűntek, így a szőlőtermelők kiszolgáltatottak. Megoldás lehet a szűkebb környezet ellátására szolgáló borászkodás, mert 40-60 százalékot elnyel a bevételből, ha kereskedőt, multit bíznak meg az értékesítéssel. „A helyi és kistérségi értékesítésre kell törekedni, „bőrbe kötve” eladni a bort, vagyis turizmussal, pincelátogatással összekapcsolva” – mondta Urbán. A szakember nagy fantáziát lát a határon átnyúló borutak fejlesztésében is. „Emellett képezzünk kulturált borfogyasztásra középiskolásokat, hiszen köztudott: nemcsak Magyarországon, Európában is csökken a borfogyasztás.”