A halászati témák megtárgyalása után az elnöklő magyar miniszter elmondta, a vitatott két téma egyikében a tenger nélküli tagországok (Ausztria, Csehország, Magyarország, Luxemburg és Szlovákia) hallatták a hangjukat. Az említett tagállamok egy közös nyilatkozatban az édesvízi halgazdálkodás fejlesztésének, a halastavak és kutatás támogatásának, a termékek népszerűsítésének szükségességére hívták fel a figyelmet, és sürgették azt is, hogy az ágazat a tengeri halászathoz mérten arányos hozzáférést élvezzen a pénzügyi eszközökhöz. Szerepel a nyilatkozat elemei között az ágazatban tevékenykedő kisvállalkozások segítése is adminisztratív és pénzügyi eszközökkel, valamint az állategészségügyi kérdések összehangolt kezelése. Az Európai Bizottság halászati felelőse, Maria Damanaki úgy nyilatkozott, hogy a bizottság nagy jelentőséget tulajdonít az ágazatnak, és igent mond a nyilatkozatban megfogalmazott kérésekre. Mint kifejtette, három oka is van, hogy az ágazat megfelelő támogatásban részesüljön: először is egészséges, jó termékeket állít elő, másrészt nő a kereslet ezek iránt az EU-ban, és azt jelenleg nagyobb részben importból elégítik ki, harmadrészt pedig segíthet megőrizni a tengeri halállományt, hiszen bizonyos mértékig alternatívát jelent annak fogyasztására. A másodikként említett szempont miatt az ágazat fejlesztése munkahelyeket is teremthet, és még a gazdasági növekedést is segítheti – tette hozzá Damanaki. Bejelentette a biztos azt is, hogy a végrehajtó testület máris számos intézkedésben gondolkodik ezen a területen. Ezek közé tartozik a tagországok szakértőiből álló tanácsadói testület létrehozása, a tagországok segítése az ágazat fejlesztésére vonatkozó nemzeti tervek, programok kidolgozásában, valamint csak az ágazat segítésére szolgáló pénzeszközök elkülönítése. Az édesvízi aquakultúra a természeti sokféleség megőrzésében, a megfelelő halellátásban, a klímavédelemben is fontos szerepet tölthet be – hangoztatta Fazekas Sándor. A téma fontosságát mutatja, hogy a 27 delegációból mintegy 20 hozzászólt – tette hozzá. Elmondta: a felszólalások elsősorban azokkal a kérdésekkel foglalkoztak, amelyeket az aquakultúra fenntartása és működtetése, annak társadalmi, gazdasági és élelmiszer-ellátási hatásai jelentenek. A támogatásokkal kapcsolatban pedig többen azt hangsúlyozták, hogy azoknak piacorientáltaknak kell lenniük, azaz a fogyasztók igényeihez igazodó, egészséges termékek előállítása hatékony erőforrás-kihasználás mellett történjék. Foglalkoztak a miniszterek a nyugati tengerek halgazdálkodási rendszerének felülvizsgálatával is. Fazekas Sándor a témáról elmondta: a rendszer sikeres volt abban, hogy a 25 évvel ezelőtt csatlakozott Spanyolország és Portugália teljes mértékben beilleszkedjen a közös uniós halászati politikába. Véleménye szerint a biológiailag érzékeny területek meghatározása szintén hozzájárult bizonyos halállományok állapotának javulásához, de tovább kell fejleszteni a kapcsolatot a jövőbeni korlátozó intézkedések és az erőforrás-gazdálkodás között. Fontosnak mondta, hogy az ezen alapuló intézkedések nyugodjanak megfelelő, friss tudományos alapokon. Mint a miniszter beszámolt róla, a tanácsban egyetértés mutatkozott arról, hogy a rendszer megújítására szükség van, mégpedig oly módon, hogy annak fókuszába az erőforrás-gazdálkodás kerüljön. A felülvizsgálatot meglátásuk szerint a közös halászati politika általános felülvizsgálatával párhuzamosan kell végezni. Fazekas Sándor úgy vélte, hogy szükség van a hosszabb távú célok meghatározására is. Damanaki is úgy értékelte, hogy a felülvizsgálatra szükség van, mert az elmúlt évtizedben jelentősen változott a helyzet az érintett térségben, az ottani halállomány védelme új megközelítést kíván.