A stratégia végleges formáját várhatóan a 2011. évi magyar uniós elnökség alatt fogják majd elfogadni a tagállamok. A parlament szerint annak érdekében, hogy a regionális együttműködés különböző lehetséges területeit áttekinthessék, mielőbb széles körű konzultációkat kell kezdenie a bizottságnak az összes Duna-menti országgal. Az EU-országok állam-, illetve kormányfői tavaly júniusban már megbízták az Európai Bizottságot, hogy 2010 végére készítse el a Duna-térség makroregionális szintű stratégiájára vonatkozó javaslatát. A leendő Duna-stratégia célja, hogy a területi, gazdasági és társadalmi összetartozás erősítésével elősegítse a Duna menti régiók fenntartható fejlődését. A stratégia jelentőségét magyar szempontból növeli, hogy a Duna Bizottság központja Budapesten van, és a program végrehajtása a 2011 első felében esedékes magyar elnökség prioritásai között szerepel. A témáról folytatott strasbourgi parlamenti vitában több magyar EP-képviselő üdvözölte a Duna-stratégia tervét.

Meg kell óvni az édesvízkincset

A fideszes Áder János kiemelte: a stratégia kialakítása során Magyarországnak elsődleges feladata az, hogy a Duna medre alatt található hatalmas édesvízkincset megóvja. Minden egyéb, a stratégiára vonatkozó elképzelés megvalósítása – a szállítás, a gazdasági fejlődés, a turizmus – csak ezután következhet. A néppárti EP képviselő leszögezte, hogy amint a stratégiával kapcsolatos jelenlegi konzultáció túllép az elvi kérdéseken, és a részleteken kezdenek majd vitázni, egy dologból biztosan nem fog engedni: a Dunán csak olyan beavatkozások, fejlesztések valósíthatók meg, amelyek nem veszélyeztetik az ivóvízbázisokat.

Stratégiai jelentőségű termékek

Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációvezetője arról beszélt, hogy az édesvíz és az élelmiszer egy-két évtizeden belül olyan stratégiai jelentőségű termékké válik, mint jelenleg a kőolaj és a földgáz. Kifejtette: a 2011 első félévében sorra kerülő magyar EU-elnökség prioritásai közé tartozik az Európai Unió átfogó Duna-stratégiájának elfogadása és végrehajtása, illetve ehhez kapcsolódva az uniós vízgazdálkodási politika áttekintése és megújítása. A vízgazdálkodás, azaz a Duna és más folyók vizének hasznosítása kulcskérdés a térségben található országok agráriuma számára, s ez különösen érvényes az éghajlatváltozás hatásaitól szenvedő Duna-Tisza köze és a Homokhátság szempontjából. A fideszes Kósa Ádám felvetette, hogy a civil szervezeteket is érdemes bevonni a stratégiába. Kiemelte az ökoturizmus fontosságát, „hiszen ez tudja biztosítani a Duna jövőjét”.

A realitások talaján

„A realitások talaján kell maradnunk. Nem szabad vágyálmokat kergetnünk, hanem csak megvalósítható célokat kell a stratégiába beépíteni” – mondta, hangsúlyozva azt is, hogy a stratégia megvalósítása „nemzetek feletti politikát igényel”.
A szocialista Göncz Kinga szerint ha a stratégia sikeres lesz, „akkor hozzá tud járulni a Duna menti identitás kialakításához, ami segíthet a történelmi sérelmek, traumák maghaladásában, segíthet a Duna menti népek együttélésében, abban, hogy a civil együttműködések sokkal intenzívebbé váljanak, mint eddig”. A jobbikos Szegedi Csanád támogatásáról biztosította a fejlesztési elképzeléseket, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ezeket „nem a profit hajszolása céljából, hanem a nemzetközi környezetvédelmi szabályok és szabályzatok maximális betartásával” kell megvalósítani.

Az elsődleges feladat

Deutsch Tamás, fideszes európai parlamenti képviselő, mint a határozat egyik kezdeményezője, az elfogadás után kijelentette, hogy a Duna stratégia kialakítása során Magyarországnak elsődleges feladata, hogy a Duna medre alatt található hatalmas édesvíz kincset megóvja. A Dunán csak olyan beavatkozások, fejlesztések valósíthatók meg, amelyek nem veszélyeztetik az ivóvíz-bázisokat.

HÁTTÉR:

Az Európai Tanács 2009 júniusában kezdeményezte, hogy a már létező Balti – tengeri stratégia mintájára alkosson meg egy, a Duna régióra vonatkozó stratégiát, melyben a vízi közlekedés, a környezetvédelem és a kulturális örökség megőrzése is fontos szerepet kap. Ez a makro-régiós terv tíz országot érint közvetlenül, természetesen kiemelten Magyarországot, mint a Duna mentén elhelyezkedő központi régiót. Az elfogadott dokumentum emlékeztet, hogy a Duna régióban nem új keletű ez a fajta együttműködés, 1856. március 30-án alakult meg a Duna Bizottság, mely eredetileg a romániai Galatiban székelt, és az egyik első európai intézmény volt. Ma Budapest ad otthont a szervezetnek. A 2007-es bővítést követően a Duna lett az Európai Unió egyik legfontosabb belső vízi közlekedési útvonala. A tervek szerint a Rajna-Majna csatornával összekötve az Északi-tengertől a Fekete tengeri régióig terjedő gyümölcsöző gazdasági és kulturális térség jöhet létre, így a Duna régió fejlesztése nem csak gazdasági célokat szolgálhat, de jól tükrözheti a bővítés egyéb pozitív következményeit is. A határozat megállapítja, hogy a Duna stratégia fontos eleme a környezetvédelem, a globális felmelegedés elleni védekezés. Mivel a Duna-delta az UNESCO világörökség része 1991 óta és a Natura 2000 keretterven belül a Duna régióban több kiemelten védett vagy speciálisan megőrzött terület helyezkedik el, fontos hogy a fejlesztések során se essen kár ezekben a területekben, illetve a hasznosítás során se sérüljenek. A fenntartható fejlődés megköveteli, hogy ne csak a jelenlegi állapot megőrzését biztosítsa a stratégia keretén belül megalkotott jogszabályi háttér, de a jelenleg szennyezetnek tekinthető folyó állapotát a mostaninál is jobban védjék, emellett akadályozzák meg a további olaj-, toxikus- és más anyagokkal történő szennyezését. A Dunának nem csak kereskedelmi és kulturális vonatkozásokban, de mezőgazdasági szempontokból is kiemelkedő szerepe van, ezrét fontos a víz állapotának megőrzése. Az határozat hangsúlyozza, hogy az érintett regionális és lokális partnereket a Duna régió mentén be kell vonni az előkészítés szakaszába, hogy tisztázni lehessen az elvárásokat mind a kiegyensúlyozott, fenntartható fejlődés terén, mind a közös kihívások feltérképezése, a konkrét projektek jól működő kormányzása terén. Ennek érdekében fontos a brüsszeli vezetők számára is, hogy ne egy, az emberek feje fölött meghozott program szülessen, hanem olyan, amely széles, a nem kormányzati szervekkel, üzleti szektorral, és a civil társadalommal folytatott párbeszéd eredménye.