Az év végére ezzel a munkával el kell készülni, hiszen 2011. első felében mi leszünk az EU soros elnöke, s ebben az időszakban már törvény-javaslatokat kell elkészíteni a KAP jövőjéről, annak finanszírozási módozatairól – hívja fel a figyelmet közleményében a Magyar Agrárkamara (MA). A MA szerint az elmúlt évben már megkezdődtek a tagállamok között, és az Európai Bizottságon belül is a közös agrárpolitika jövőjéről szóló viták, együtt haladva az EU teljes költségvetését érintő vitával. Mindezek fényében – saját viszonyaink figyelembevételével – szükséges kialakítanunk a magunk álláspontját is a közösség és benne saját jövőnkkel kapcsolatban. Ezért a Magyar Agrárkamara külön munkacsoportot hozott létre, amely a KAP 2013 utáni időszakára vonatkozó tervezéssel foglalkozik.

A köztestület a legfontosabb kihívásnak a következőket tartja:

– az új keret- és finanszírozási rendszer az EU összes tagállamára vonatkozó egyenlő és igazságos feltételeket teremtsen, ezért nem tarthatóak fenn az egyedi, tagországonkénti más és más kedvezmények, átmeneti időszakok, mentességek;

– Magyarországnak a közvetlen támogatások egyenlőtlen szintje és a sokszor hatásaiban kellően fel nem mért reformoknak köszönhetően (lényegében az intervenció megszüntetése, a tejpiac reformja) tartós visszaesést kellett megtapasztalnia a mezőgazdasági termelésben, ami társult a harmadik országokból érkező növekvő mezőgazdasági termékimporttal, ennek megszüntetése nem csak gazdasági, de fontos regionális, foglalkoztatási és vidékfejlesztési kihívás is, amire ésszerű kompromisszumot szükséges találnunk;

– éppen ezért, mivel a mezőgazdaság jóval több, komplexebb mint más ágazatok a KAP költségvetésének bármiféle megkurtítása hatalmas társadalmi és gazdasági megrázkódtatást, zűrzavart okozna, valamint – ismerve az új tagországok költségvetési helyzetét – lehetetlenné tenné a jövőbeli kihívásoknak való megfelelést;

– természetesen a Magyar Agrárkamara is híve a reformnak, hiszen olyan új kihívásoknak kell megfelelnünk mint: az élelmiszerbiztonság, éghajlatváltozás, energiabiztonság,

– ennek azonban nem az a módja, hogy rövid fiskális érdekek miatt leromboljuk az EU egyik legfontosabb vívmányát a közös agrárpolitikát és a vidékfejlesztés rendszerét;

– stabil, kiszámítható kereteket kell biztosítani a mezőgazdasági termelés fejlődéséhez; ennek leghatékonyabb módszere a termelőknek nyújtott közvetlen kifizetések rendszere;

– a közösségnek tekintettel kell lennie az új tagországok történelmi helyzetére. Nekünk nem volt több évtizedünk magas támogatási szint mellett – piacgazdasági keretek között – feltőkésíteni és felfejleszteni gazdaságainkat, így a mezőgazdasági kérdés nálunk egyben szociális és foglalkoztatási kérdés is, különösen a hátrányos helyzetű régiókban;

– a kamara egyetért azokkal, akik szerint az első pilléres közvetlen támogatások csökkentésének nagyon komoly következményei lennének, amik nem csak a termelőket érintenék, hanem a közjavak egész sorát, amelyek a mezőgazdasági termeléshez kötődnek, és a vidéki területek, a fogyasztok és a társadalom egésze számára hasznot hoznak:

•    szociális és strukturális zavar a vidéki területeken,
•    munkalehetőségek nagymértékű csökkenése,
•    élelmiszerbiztonság és stabilitás hiánya az EU-ban és
•    a megmaradó termelők nem tudják a fenntartható termelési módszerek költséges, magas standardját teljesíteni.

– a kamara szorgalmazza, hogy a közjavak sorában és a támogatások nyújtásában kiemelt szerepet kapjon a foglalkoztatás;

– természetesen a kétpilléres rendszert a továbbiakban is fenn kell tartani, de következetesebb szétválasztással. A második pillérnek a mezőgazdaságot kell támogatnia úgyis, mint ami környezetvédelmi és vidéki funkciójában a közjavakról gondoskodik;

– fontosnak tartja a MA a piaci intézkedések és a regionális eszközök közötti nagyobb összehangoltságot;

– a renacionalizáció kiszélesítését nem tartja járható útnak, egyben meg kell találni a nemzeti támogatások egységesítésének lehetőségét, és azok mértékének összehasonlíthatóságát, hogy ne lehessen versenytorzító támogatáskülönbségeket létrehozni, az egyes tagországok nemzeti költségvetési erejének függvényében;

– nagyon fontos, hogy a KAP kiigazításai megfeleljenek a termelők „egyszerűsítési” igényeinek, őket szolgálják, és képes legyen egy olyan rendszer létrehozására, amely kellően rugalmasan tud reagálni mind a gazdasági, mind a környezeti kihívásokra;

– éppen ezért támogatja a kamara az új kockázatkezelési alapok, rendszerek beépítését a szabályozásba.

A Magyar Agrárkamara szerint nem csak itthon, hanem az Európai Unióban is fontos tudatosítani, hogy a mezőgazdaság nem egyenlő a vidékkel, de a vidék a jövőben sem lehet meg versenyképes, méltányos jövedelmet biztosító mező- és élelmiszergazdaság nélkül. Épen ezért a reform során törekedni kell arra, hogy európai értékeink fenntartása mellett legyünk képesek megvédeni vidéki térségeinket, és ebben a komplex rendszerben mezőgazdaságunk és termelőink érdekeit. Hazai szinten elengedhetetlen, hogy az év végére (hazai és uniós szinten egyaránt) képesek legyünk egy mindenki által elfogadható stratégiát, célrendszert elfogadni, amely mellett elnökségünk során a velünk azonos érdekcsoportba tartozó tagországokkal együttműködve hatékonyan leszünk képesek lobbizni és a jogszabályalkotást irányítani, a tervezés folyamatát tematizálni. Legalább ilyen fontos, hogy a KAP reformtörekvéseinket össze kell hangolni az EU 2020 (Liszaboni stratégia folytatása) és a magyar elnökség során kiemelt feladatként kezelt Duna-Stratégiával, amely regionális együttműködési keretek között jelenthet komoly fejlesztési lehetőséget és forrásokat az agrárium számára is – szögezi le legfrissebb közleményében a Magyar Agrárkamara.