A Levegő Munkacsoport szerint aggályos, hogy az egység és átláthatóság követelményébe ütközően számos, igen fontos vagyonelem tekintetében a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. gyakorolná az állam tulajdonosi jogait. Ezzel egyrészt sérülne az a cél, hogy az állam nevében lehetőleg egy szervezet gyakorolja a tulajdonosi jogokat, másrészt a cégek bankhoz csatolásával a banktitok kiterjedne többek között az erdőtársaságokra, a közútkezelőkre, a Nemzeti Infrastruktúra-Fejlesztő Zrt-re és a Nemzeti Lóverseny Kft-re is. A szervezet úgy vélte, mindez súlyosan sértené az átláthatóságot, hiszen gyakorlatilag megismerhetetlenné tenné a nyilvánosság számára az állami vállalatokkal kapcsolatos terveket és intézkedéseket. Szintén aggodalmat kelt, sőt alkotmányos problémákat is felvet az a szabály, amely szerint a nemzeti vagyonért politikai felelősséget vállaló nemzeti fejlesztési miniszter átruházhatja a tulajdonosi joggyakorlást bizonyos háttérintézményekre, gazdasági társaságokra. Ez akár azt is jelentheti, hogy egy gazdasági társaság vezetése dönthet majd egy állami vállalat sorsáról. Nem ért egyet a Levegő Munkacsoport azzal sem, hogy az állami vagyon versenyeztetés nélkül, kormánydöntéssel átruházható, ha az társadalom-, fejlesztéspolitikai vagy egyéb szempontból ez indokolt. A civil szervezet álláspontja szerint már a fejlesztéspolitikai szempontok is igen tág értelmezési lehetőséget adnának a kormánynak, az „egyéb” kategória pedig lehetővé tenné a teljes jogszabályi és társadalmi kontroll nélküli értékesítést. Hiányoznak továbbá a garanciális szabályok és a szigorúbb parlamenti ellenőrzési lehetőségek a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. felügyelőbizottsági tagjainak megválasztásánál, az állami vagyonelem értékesítésének közzétételénél, valamint az országgyűlési beszámoló gyakoriságánál.