A téma egyik előterjesztője, Guy Verhofstadt (képünkön) volt belga miniszterelnök azt sürgette, hogy az Európai Bizottság készítsen programot a nehéz pénzügyi helyzetbe került országok segítésére. Mint mondta, nem tekinti előrelépésnek azt a tényt, hogy egyes tagállamokat a Nemzetközi Valutaalap hitelkeretével segítenek, a támogatást az Európai Uniónak saját eszközeivel kellene megoldania. Sürgette azt is, hogy az unió tegye lehetővé a térség országainak mielőbbi belépését az euróövezetbe, mert szerinte a gazdasági válsággal újabb „vasfüggöny” keletkezett az euróövezeten belüli és kívüli EU-tagországok között.

A magyar képviselők közül Győri Enikő (Fidesz) hangsúlyozta, hogy ha nem működik a gyakorlatban is a tagállamok közötti szolidaritás, csökkenni fog az EU belső kohéziója, ami pedig az EU egészének teljesítményét veti vissza. Külön figyelmeztetett a tagállamok közötti differenciálás szükségességére, hiszen „míg a nyugat-európai kormányok már a válságkezelést befejező stratégiák kialakításán gondolkodnak, addig a válság által leginkább sújtott kelet-közép-európai országok egy része még 2010-ben is súlyos recesszióval szembesül”. „Közel nyolc éves hibás szocialista kormányzás következtében például Magyarország felélte tartalékait, s jelenleg megszorításokra kényszerül, ami szöges ellentétben áll az európai országok gazdaságélénkítésre épülő válságkezelési gyakorlatával” – mondta.

Herczog Edit (MSZP) szerint nem szabad megfeledkezni az érintett tagállamok saját felelősségéről, de „vannak olyan általános nehézségek is az új tagállamokban, amelyek mindenképpen objektív nehézségként állnak elénk. Ilyen a húszéves csatlakozási folyamat erőltetett menete, amely komoly gazdasági nehézséget okozott ezeknek az országoknak, és komoly társadalmi szolidaritást várt el a lakóiktól. Ilyen, hogy nem rendelkeztek az eurózóna védelmi mechanizmusával és sokkal védtelenebbül érte őket a válság. És ilyen a kis- és középvállalkozói szektor aránya és az ott foglalkoztatottak aránya az Európai Unióhoz képest” – mondta.

Balczó Zoltán (Jobbik) szerint „valóban indokolt, hogy e régió több támogatást kapjon, … itt részbeni kárpótlásról van szó”. Közép- és Kelet-Európa „sokkal kiszolgáltatottabbá vált, mint Európa nyugati része, és ebben vissza kell menni a 90-es évekig”. „Hiába reméltük Magyarországon is, hogy a gazdaságunk is önálló lesz ebben a demokráciában, az átörökölt adósságok törlesztésének egyre hatalmasabb terhe, és ennek a területnek a leértékelt természeti és humán erőforrásainak a fölhasználása a nyugati országokban eredményezett komoly és nagy gazdasági bevételt” – hangoztatta.

Sógor Csaba (RMDSZ) úgy fogalmazott: „Az influenza azokat veri le, akiknek gyenge a szervezetük. Nem csak oltásra van szüksége tehát a közép- és kelet-európai országoknak, hanem szervezeterősítésre is… A rendszerváltást kellene támogatni, nemcsak a gazdaságot (természetesen azt is), hiszen a gazdaság, a média és a politikum a közép- és kelet-európai országok nagy részében ma is azok kezében van, akik negyven éven keresztül módszeresen tönkretették ezt a régiót.”

Bokros Lajos (MDF) Joaquín Almunia biztosnak tett fel kérdéseket, köztük azt, hogy nem látná-e értelmét olyan módon módosítani az euróbevezetés kritériumait, hogy azok között a fizetési mérleg, azaz a külső adósság nagysága is helyet kapjon. Arról is érdeklődött, hogy a brüsszeli bizottság álláspontja szerint válságos időszakban a rögzített vagy a rugalmasabb árfolyam alkalmazása lehet a jobb.

Almunia felszólalásában úgy foglalt állást, nem az a fő kérdés, hogyan kell alkalmazni az euróbevezetés kritériumait. Azzal sem értett egyet, hogy az eurótagság megvédi a zóna országait: kiemelte, hogy az euróövezeti országok között is akadnak, amelyek jobban megszenvedték a válságot más uniós tagállamoknál. A biztos arról is beszélt, hogy a brüsszeli bizottság már a válság európai fellángolása előtt reagált a nehéz helyzetbe került tagországok támogatásával. Egyetértett azzal, hogy a tagországok és az uniós intézmények között fokozottabb együttműködésre, valamint az uniós eszközök, mindenekelőtt a felzárkóztatási támogatások jobb kihasználására van szükség az esetleges jövőbeni válságok felkészültebb fogadásához. Az érintett tagállamoknak azon is dolgozniuk kell, hogy csökkenjen függőségük a külső finanszírozástól, a külföldi bankoktól – tette hozzá Almunia, méltatva ugyanakkor a nyugati anyabankok szerepvállalását a válság kezelésében. Pozitív példaként Almunia külön említette a mindvégig gazdasági növekedést felmutató Lengyelországot, valamint az euróövezeti tagság révén védettebbnek bizonyult Szlovákiát.