A Védegylet közölte: az árvízkár-elhárítás jelenleg arra törekszik, hogy szűk medrekben vezesse le a vizet a szántókról, rétekről, erdőkről, így rávezeti azt a vízfolyás mentén lejjebb fekvő településekre. Ennek hatására mindenhol megfeszített árvízvédelem zajlik, míg az árvízprobléma minden évben fennmarad. A szervezet álláspontja szerint viszont, ha a vízgazdálkodást a tájhasználattal összehangolva, a domborzathoz igazítanák, úgy csökkennének a súlyos árvízi károk és hasznosulhatnának a vízben bő időszakok is. Mint arra a Védegylet rámutatott, vissza kell adni a víznek a természetes ártereket, aminek érdekében a levonulást késleltető műtárgyakkal szélesíteni kell a hullámtereket. Az újra kialakított árterek használatát környezet-gazdálkodási és egyéb közcélú támogatásokkal a vízjáráshoz lehet igazítani. A vízgyűjtő területekre erdőket kell telepíteni, mégpedig természetszerű, változatos szerkezetű, folyamatos borítású (nem levágott) erdőket, mert az erdő rengeteg vizet megőriz, és kiegyensúlyozza a lefolyást. Ezen kívül fontos szerepet kaphat a többi hagyományos ártéri tájhasználati forma: a rét- és legelőgazdálkodás, a fokos halgazdálkodás, és az ökológiai gyümölcstermesztés is. A szervezet kiemelte: az Európai Unió víz keretirányelvének és árvízi irányelvének teljesítése is megkívánja a vízgyűjtők és vízfolyások újratervezését a fenti szempontok szerint, sajnálatos azonban, hogy az elmúlt években a területért felelős szervezetnek nem sikerült érdemben átültetnie az uniós elveket a magyar gyakorlatba.