A vidékfejlesztési miniszter védetté nyilvánított 2128 hektár kiterjedésű, a Körös-ér mentén és a Dorozsma-Majsai homokhát déli részén elhelyezkedő természeti területet.

A Bács-Kiskun és Csongrád megyében, Kelebia, Ásotthalom, Mórahalom és Öttömös közigazgatási területén lévő tájvédelmi körzet kialakítása világviszonylatban is egyedülálló természeti értékek megőrzését segíti elő. Közlemény.

A korábbi Ásotthalmi láprét természetvédelmi terület kb. 90 hektár kiterjedésű területét is magába foglaló, összesen 2223 hektár kiterjedésű tájvédelmi körzet létesítésének célja a Körös-ér mentén, valamint a Dorozsma-Majsai-homokhát déli részén található táji értékek, természetes és természetközeli állapotú növénytársulások, valamint a hozzájuk kapcsolódó állatközösségek megőrzése.

A tájvédelmi körzet különleges növényfajoknak ad otthont, és a térség állatvilága is egyedülálló: a nagy tűzlepkétől a vöröshasú unkáig, a bölömbikától a cigányrécéig számos védett és fokozottan védett faj él ezeken a tájakon.

A Körös-éri Tájvédelmi Körzet létesítésével a délvidéki földikutya élőhelyeinek jelentős része is kiemelt természetvédelmi oltalom alá került. A kritikusan veszélyeztetett, mára a kihalás szélére sodródott fajnak mindössze kb. 300 egyede él az egész világon, ebből kb. 200 példány Magyarország területén. A Vidékfejlesztési Minisztérium célja, hogy a faj állománya stabilizálódjon és minél előbb megerősödjön.

A terület védetté nyilvánítása nagyban elősegíti a Szerbiával történő természetvédelmi együttműködést, különösen a délvidéki földikutya védelme terén. A tervezett Körös-éri Tájvédelmi Körzethez közeli, a határ túloldalán található Szelebényi-puszta és a Szabadkai-erdő szintén a délvidéki földikutya élőhelye, e területek a szerbiai természetvédelmi szervek intézkedésének köszönhetően már kiemelt természetvédelmi oltalmat élveztek. A délvidéki földikutya védelme csak a két ország természetvédelmi szerveinek határon átnyúló együttműködésével valósítható meg eredményesen.

Magyarország Alaptörvénye kimondja, hogy a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, ezen belül is a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik. Védelmük, fenntartásuk és megóvásuk az állam és mindenki kötelessége.