Idén huszonhatodik alkalommal zajlott le az Erdők Hete országos rendezvénysorozata. Az Országos Erdészeti Egyesület kezdeményezésében a Mecsekerdő is részt vett, és pécsi központjában munkatársai izgalmas előadáson mutatták be az Erdők Hete ez évi témáját: a magyar – és mecseki – erdőgazdálkodás fenntarthatóságát.

Az Erdők hetét először 1997-ben tartották meg, és az azóta minden évben, október elején kerül rá sor az állami tulajdonú erdőgazdaságok részvételével. A programsorozat célkitűzése, hogy átélhetően, izgalmasan és hitelesen mutassa be azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az erdészek tesznek az erdők fennmaradásáért, elkötelezettségüket az erdő és a természet iránt, illetve a hivatás szépségét. A rendezvények minden évben egy-egy téma, kulcsszó köré szerveződnek.

Mi a fenntarthatóság?

Ez a téma idén igen aktuális volt: a magyar erdőgazdálkodás fenntarthatósága. Az országos programokhoz helyi, így baranyai események is kapcsolódtak, például a Mecsekerdő Zrt. és a Mecsek Egyesület közös ismeretterjesztő előadása a fenntartható erdőgazdálkodásról. A Mecsekerdő pécsi központjában, szép számú hallgatóság előtt a társaság munkatársa, Scheitler Adrienn erdei iskolai vezető mutatta be, hogy miért áll az erdészek hivatásának és gondolkodásának középpontjában a fenntarthatóság – erdésznyelven szólva „a tartamosság”.

A fenntarthatóság sokat használt fogalma elsősorban a ENSZ híres, 1987-es Brundtland-jelentéséhez kapcsolódik, és ez alapján olyan folyamatot jelent, amely „úgy elégíti ki a jelen szükségleteit, hogy nem csökkenti a következő generációk lehetőségét saját szükségleteik kielégítésére”. Erre vonatkozik a neves környezetvédő, David Brower sokat használt mondása: „A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.”

Egy kis erdészettörténet

Scheitler Adrienn (a fotón) előadásából kiderült, hogy a magyarországi, Kárpát-medencei erdőgazdálkodás nem volt mindig fenntartható, és évszázadokon keresztül, egészen az erdész hivatás kialakulásáig nemigen törődött a természettel. Épp ellenkezőleg: az erdőkhöz kapcsolódó történelmi tisztségek, a kenézek, soltészek feladata kifejezetten az erdőirtás volt, elsősorban a betelepülők mezőgazdasági földigényének ellátására.

Érdekes módon a fenntartható – azaz tartamos – erdőgazdálkodás gondolatát nem a természetvédelem találta ki, hanem egy kifejezetten ipari tevékenységhez, a bányászathoz kötődik. A folyamatos fautánpótlás igénye a felvidéki, Selmecbánya környéki nemesfém-bányákban merült fel, így nem véletlen, hogy eleinte, a 18. század közepétől az erdészet (és emellett a térképészet) szorosan összefonódik a bányászattal. Olyannyira, hogy a Mária Terézia uralkodása alatt született első korszerű erdőtörvény erősen kapcsolódik a bányászathoz, és a Kárpát-medencei erdészeti képzés a selmecbányai bányászati akadémián kezdődött 1808-ban.

Hogyan gazdálkodnak most az erdészek?

A magyar erdőkben a Mária Terézia-féle erdőtörvény, tehát 1769 óta folyamatos, előrelátó tervezés mellett gazdálkodnak. Ennek modern formája napjainkban a 10 évre szóló körzeti erdőterv, amelyben néhány hektáros erdőrészletekre lebontva pontosan meghatározzák, hogy egy adott erdőrészleten hogyan kell gazdálkodni. Az erdész tehát nem tehet azt, amit akar – több szervezet, gazdálkodók, természetvédők, önkormányzatok, vízügyi szakemberek egyeztetésén alapul az, hogy mit lehet tenni egy erdővel és mit nem.

Az erdészek munkájának köszönhetően a Trianon utáni tíz százalékról huszonhét százalékra nőtt – tehát közel megháromszorozódott – hazánk erdőterületeinek aránya. A hazai erdők évente 13 millió köbméterrel (tehát másodpercenként egy 74 centis élhosszúságú kockának megfelelő mennyiséggel) gyarapodnak. Ez a folyamat évtizedek óta megszakítatlanul zajlik. Mindez nem valósulhatna meg, ha az erdészek munkájának, a magyar erdőgazdálkodásnak nem a fenntarthatóság és a tartamosság lenne az alapelve.

Fenntartható gazdálkodás a Mecsekben

Mindez a Mecsekre és a Baranyában elterülő állami erdőkkel gazdálkodó Mecsekerdőre is igaz. A társaság által kezelt erdők több mint egyharmada védett, de a Mecsekerdő egyébként is kiemelt feladatának tekinti az általa kezelt állományok (például Baranya híres tölgyeseinek) folyamatos felújítását, nevelését, ápolását – azon túl, hogy ez törvényi kötelessége is. Emellett természetesen faanyagot is termel a társadalom számára, de mára már sokszorosan igaz a mondás, hogy az erdész munkájának az eredménye nem a fatermék – legyen az tűzifa, energiahordozó, építési vagy bútor-alapanyag –, hanem a társadalom minden igényét (így rekreációs vagy klímavédelmi funkciókat ellátó), egészséges erdő.