A földrajzi adottságokat illetően meghatározó az észak-déli csapásirányú párhuzamos völgyek által tagolt Zalai-dombság, valamint a Principális-csatorna és a Zala-Somogy-határárok völgye. A térség észak-déli és kelet-nyugati közlekedési csomópontként definiálható; elhelyezkedéséből adódóan közlekedésében és gazdaságában meghatározó az osztrák, a szlovén és a horvát határ, valamint a Balaton közelsége, továbbá a Nyugat- és Dél-Dunántúlt összekötő szerepe. 

Arculatát kettősség jellemzi: Nagykanizsa és a turisztikailag virágzó kisváros, Zalakaros mellett a főútvonalaktól távolabb eső területeken népességükben csökkenő és infrastrukturálisan elmaradott zsáktelepüléseket találunk. A településszerkezet aprófalvas, a falvak több mint felét ötszáznál kevesebben lakják. Utóbbiakról megfigyelhető az elvándorlás, ezért némelyeket az elnéptelenedés veszélyezteti. A munkanélküliek aránya már 2007-ben meghaladta a 10%-ot (némely településen a 20%-ot); Nagykanizsától és Zalakarostól távolodva egyenes arányban nő az állástalanok száma. A 46 településből 14 hátrányos helyzetű, ahol a térség népességének 30%-a él. A felismert problémákra – kevés munkahely, elöregedő lakosság, alacsony szintű képzettség, fejletlen civil mozgalom, hiányos közlekedési infrastruktúra – a LEADER eszközeivel is megpróbálnak választ találni, hiszen az itt élők életvitelét, életmódját a nyitottság, a vendégszeretet, a megújulásra való készség és képesség jellemzi. A foglalkoztatottság növelése érdekében jelentős erőforrásokat szeretnének a felnőttképzésre fordítani, ami megalapozhatná az innovatív ágazatok fejlesztését és a térség hozzáadott értéket előállító képességének növelését. A legkedvezőbb eredményt a természeti értékekre alapozott fejlesztésekkel lehetne elérni.

A térségben található Kis-Balaton, a Mura-menti Tájvédelmi Körzet és a Zalakomári Madárrezervátum a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz tartozik. A terület kétharmada érintett a NATURA 2000 program által, emiatt nincs lehetőség a jelenlegi művelési ág megváltoztatására. Az errefelé honos védett állatok a fekete gólya, a fekete harkály, a réti sas, a lile, a vidra és a hód.

A környéken jelentős a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás súlya, de a megtermelt termékek helyben történő feldolgozása általában alacsony szintű, kivéve a bútoripart. A főszerep a szántóföldi növénytermesztésé, de nagy területeken találhatók kihasználatlan rétek és legelők, amelyeket extenzív tartással hasznosíthatnának az állattartó telepek. Korábban általános volt a falvak környékén a bogyós gyümölcsök termelése; a tevékenység visszahonosítása számos munkalehetőségeket teremthetne a térségben. Jóllehet a növénytermesztés mutatói gyengébbek az országos átlagnál, a hagyományos erdőgazdálkodáshoz és a megújuló energiaforrások alkalmazásához igen kedvezőek az adottságok a Zalai-dombvidéken.

A térségben csak Nagykanizsa rendelkezik számottevőbb iparral, de a hagyományosan erős gépipari ágazatokban jelenleg problémát jelent a szakmunkáshiány. Másik jellemző jövedelemtermelési ág az idegenforgalom, ennek aránya a régiós átlagot kétszeresen haladja meg. A térség megismertetését szolgáló és identitását erősítő, nagy hagyományokkal rendelkező gasztronómiai fesztiválokat (Bor-, Dödölle-, Rétesfesztivál, stb.) minden évben megrendezik. 

A legnagyobb kitörési lehetőség a különleges természeti értékekre alapozott idegenforgalom fejlesztése, a turisztikai kínálat diverzifikálása lehet újszerű és komplex szolgáltatási csomagok kialakításával. Emellett kedvezőek az adottságok a hagyományos szőlő- és gyümölcstermesztésre s -feldolgozásra is.

Kedvező kapcsolódási pont, hogy a Pannon Egyetem hangsúlyos szerepet vállal a tudásalapú vidéki gazdaság kialakításában. Kiváló adottságokkal rendelkezik a térség a biomassza és az egyéb megújuló energiaforrások hasznosítására is: ilyen irányú fejlesztésekkel a települések zömében ki lehetne váltani a jelenlegi gázra alapozott fűtést, ami nagy lépést jelentene az önellátási képesség növelése és a költséghatékonyság felé.

A fenti adottságokat, lehetőségeket és korlátokat figyelembe véve a térségben 6 fő fejlesztési prioritás és 19 fejlesztési intézkedés fogalmazódott meg. Az ÚMVP III. tengelyének első fordulós pályázati körében az alábbi támogatási kérelmeket hagyták jóvá:

Az első pályázati fordulóban az önkormányzatok közül Pölöskefő nyerte el a legnagyobb támogatási összeget. A 413 fős község Nagykanizsától északra 22 km-re terül el, közelében keletről és nyugatról is fontos főútvonalak – a 74-es és a 7-es – húzódnak. Megközelíthetősége négy oldalról biztosított, ezért a falun jelentős az átmenő forgalom. Területe zömében sík, helyenként enyhén dombos. Vizenyős határa a megye egyik fontos vízrajzi pontja, völgyi vízválasztó: a falutól nyugatra ered a Szévíz patak, keleti lapályos részén pedig a Principális-csatorna található. A ma használt Pölöskefő névváltozat 1720-ra alakult ki, hosszú fejlődés eredményeképpen. A települést először 1354-ben említették Pyliskefew alakban; nevét onnan kapta, hogy a Pölöske-patak forrásánál, fejénél épült (ezt a patakot nevezik ma Szévíznek). A török hódoltság korában sem néptelenedett el a falu, 17 házat írtak össze a 17. század elején. A pölöskei várat 1664-ben a török elfoglalta, majd 1687-ben Kanizsa elfoglalására gyülekező zsoldos hadak felégették a falut. A lakosság ekkor a közeli mocsarakba menekült, ahonnan később visszatértek és újjáépítették a települést. A felszabadító háborúk után 1702-ben a pölöskei is a többi vár sorsára jutott: elpusztították, anyagát építkezésekhez használták fel. Ma már csak árkai, felszíni nyomai találhatók meg. 

A falu körüli mocsaras vidék fokozatos lecsapolásával jelentősen megnőtt a legelő- és a szántóterület, ami hozzájárult a mezőgazdaság térnyeréséhez. Az itt élő emberek java része állattartással és földműveléssel foglalkozott, kihasználva a falu természeti adottságait. Napjainkban azonban a munkaképes lakosság többsége Nagykanizsára vagy Zalaegerszegre ingázik dolgozni. A népességszám 1945-ig stagnált, később növekedett, majd 1960-tól lassan csökken. Mára a lakosok nagyobb hányada középkorú és fiatal, a gyerekek létszáma 80 fő, akik zöme Zalaszentbalázsra jár óvodába és iskolába. 

A község műemlék jellegű épülete az 1754-ben neobarokk stílusban épült, Bűnbánó Magdolnáról elnevezett római katolikus templom. A templomkertben I. és II. világháborús emlékmű látható. A faluközpontban található a kultúrház és a falu híres szülöttének, a sportíró, sporttörténész, tanár és sportvezető dr. Mező Ferenc háza, aki az olimpiai játékok történetéről írt dolgozatával 1928-ban, Amszterdamban szellemi olimpiai bajnokságot nyert. Hosszú ideig tagja volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak is, emlékét szülőházán fehér márványtábla őrzi.

A faluban a víz-, a gázhálózat és a telefonvonal kiépített, a szennyvízcsatorna-hálózat, illetve szennyvíztisztító telep azonban egyelőre még csak terv. Pölöskefő az 1990-es évek kezdetétől jelentős fejlődésen ment keresztül: megtörtént a helyi utak, járdák, középületek felújítása, rendbe hozták a két temetői ravatalozót, a községben levő kőkereszteket, a templom tetőszerkezetét, házasságkötő termet és új orvosi rendelőt építettek.

Az ÚMVP III. tengelyéből az első fordulóban sor kerül a helyi védelem alatt álló építmény, a Faluházként funkcionáló Pálffy-kúria külső és belső felújítására, parkolók kialakítására és a kapcsolódó park létrehozására. A fejlesztésre megítélt támogatás összege 10,4 millió Ft.

Emellett 10,5 millió Ft támogatást nyertek el a pölöskefői római katolikus műemléktemplom felújítására.

A település jövőjét a természeti adottságokra épülő turisztika fejlesztése jelentheti, ezért rendszeres programszervezéssel kívánják élénkíteni a falu közösségi életét és idevonzani a látogatókat. Ezt a célt szolgálja az a hosszabb távú fejlesztési elképzelés is, amely szerint megvásárolnák a falu határában lévő összefüggő 40 hektár földterületet, majd parkosítanák és egy mesterséges tavat is kialakítanának turistacsalogatónak.  

Készült az Európai Unió, a Magyar Köztársaság Kormánya és az ÚMVP Irányító Hatóságának támogatásával