Célja a Szerbia északnyugati csücskében, a magyar és horvát határhoz közel élő szórványmagyarság életkörülményeinek javítása, segítségnyújtás ahhoz, hogy megőrizze nemzeti identitását. A terv hét magyar falu – Bácsgyulafalva (Telecka), Bácskertes (Kupusina), Bezdán (Bezdan), Doroszló (Doroslovo), Gombos (Bogojevo), Nemesmilitics (Svetozar Miletic) és Szilágyi (Svilojevo) – jövőképét, fejlődését igyekszik felvázolni. A fejlesztési tervet a szervezet külső szakértője, az EU-projektmenedzsmenttel foglalkozó miskolci Bujdosóné Lengyel Eszter mutatta be. Megfogalmazása szerint a szóban forgó települések a „belső periféria” adottságaival jellemezhetőek: kedvező a földrajzi fekvésük, (három ország határai mentén, a Duna közelében) kiválóak a logisztikai adottságaik, de mindezek ellenére települési és közutak felújítása, megépítése szükséges. További gondot jelent, hogy települések vagyona nincs felmérve, sok a tisztázatlan tulajdon. Az elhagyott porták rendezetlenek, a rendezés meglévő jogi lehetőségei a helyi közösségek által kihasználatlanok, hiányoznak a községi testületi rendeletek, a meglévő rendeleteket pedig nem alkalmazzák. Közigazgatási tehetetlenség a jellemző. Bár kiválóak a természeti adottságok, azokat kis mértékben hasznosítják, és a hasznosítás során nem tesznek eleget a környezetvédelmi követelményeknek. A falvak lakossága öregszik, a fiatalok nagy része nem sajátítja el az ország hivatalos nyelvét, viszont sok a civil szervezet és a lakossági önkéntes aktivitás nagy – mondta a szakértő.