Az agrárminiszterek e heti tanácsülésükön ezúttal nem foglalkoztak a bioüzemanyagok kérdésével – mondta Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a tanácsülés után Brüsszelben. A kérdésről a magyar álláspont mindenesetre az, hogy mivel a bioüzemanyagok kapcsán üzleti befektetésekről van szó, a magyar állam nem nagyon akarja a befektetőket befolyásolni a döntésükben. Az ugyanis igaz, hogy mostanában jelentősen megnövekedett az alapanyagár, a serpenyő másik felében azonban az van – fogalmazott Gráf –, hogy az olaj literenkénti ára is száz dollár körüli értéket ér el. „A takarmány alapanyag áremelkedés tehát nagyjából meghaladja a nyersolaj áremelkedését, de egy normál évben minden valószínűség szerint a jelenlegi 60 ezer forint körüli tonnánkénti kukoricaár 45-50 ezer forinton áll be. Ilyen értelkemben mind a kettő ár növekvő tendenciát mutat, a döntést tehát a befektetőknek kell meghozniuk.”

Egy lepárló üzem 22-30 milliárd forintba kerül

Gráf József elmondta azt is, hogy egy-egy ilyen lepárló üzem létesítése 22-30 milliárd forint közötti költséggel jár, mintegy 200 ezer tonna feldolgozási kapacitást alapul véve. „Ez óriási pénz, nem vennénk a felelősséget ahhoz, hogy elvegyük a befektetők kedvét” – mondta az agrárminiszter. Gráf szerint Magyarországon 14 millió tonna gabonát egy normál évben nagy biztonsággal elő tudunk állítani, miközben a saját felhasználásunk 8 millió tonna körüli. Ez még növekvő állattenyésztéssel sem fogja a 9 millió tonnát lényegesen meghaladni. Van tehát Magyarországon árualap, exportcélra is akár, illetve 3-4 bioetanolüzem számára biztosított az alapanyag, ezt a magyar mezőgazdaság meg tudja termelni. Hogy ez közgazdasági szemponbtból a befektetőknek megéri vagy nem, azt nem tudják állami részről megítélni. Ráadásul nagyon jelentéktelen az a maximális támogatás, amit az állam az eredeti elképzelések szerint adna, ez egy említett nagyüzem létesítése eseté legfeljebb 1 milliárd forint lenne,de még nincs döntés róla, hogy egyáltalán adnák-e.
E beruházások megvalósítását nyilvánvalóan nem a támogatás dönti el – mondta az agráminiszter. Hozzátette: nagy szakmai vita van még az ügyben, most olyan nagy veszély nincs, hogy mit csinálunk a gabonával, ha többlettermés lenne, mert el lehet adni. A magyar államot egy dolog ösztönzi arra, hogy mégis támogassa ezeket az üzemeket és hogy valamilyen módon legyen kötelező ez a feldolgozás. Mégpedig az, hogy az EU-nak vannak kötelező direktívái az ilyen típusú energiaforrások üzemanyagokba való bekeverési arányának elérése kapcsán. Ezeket pedig kénytelenek leszünk mi is ezeket a direktívákat megvalósítani, ellenkező esetben ugyanis nagyon súlyos szankciókra számíthatunk a támogatások esetében.

Az EU-nak sincs határozott álláspontja

Nagyon úgy tűnik, hogy a kérdés kapcsán az EU-nak sincs határozott álláspontja. Az Európai Bizottság várhatóan néhány nap múlva hozza nyilvánosságra a megújuló energiaforrásokról szóló irányelvet. Egy kiszivárgott belső EU jelentés ugyanakkor lesújtó véleménnyel van az Európai Bizottság bioüzemanyagokra vonatkozó, kötelező erejű, 10 százalékos célkitűzéséről. A Föld Barátai Európa elnevezésű nemzetközi hálózat birtokába került jelentés rávilágít, hogy az EU bioüzemanyag politikája akár 65 milliárd euróba kerülhet, Európán kívül óriási földterületeket vesz igénybe, ráadásul kétséges, hogy egyáltalán eléri-e célját, csökken-e következtében az üvegházhatású gázok kibocsátása. A jelentés kiszivárgását megelőző héten környezetvédő és fejlesztési szervezetek a bioüzemanyagokra vonatkozó célkitűzések elvetését követelték a bioüzemanyagok által okozott környezeti és szociális problémák miatt, s nem kizárt, hogy ez hatással lesz fenti irányelv tartalmára – vélik brüsszeli szakértők. A „Bioüzemanyagok európai kontextusban” című jelentést az EU Közös Kutató Tanácsa (Joint Research Council – JRC), az Európai Bizottság belső tudományos testülete állította össze. A költség-haszon elemzés azt nézi át, hogy az agroüzemanyagok (más néven bioüzemanyagok) felhasználása tényleg csökkenti-e az üvegházhatású gázok kibocsátását, növeli-e az ellátásbiztonságot, s valóban munkahelyeket teremt-e.
A jelentés egyértelműen lesújtó mindhárom kérdésben. Az üvegházgáz kibocsátás csökkentés kapcsán a bioüzemanyagok termesztése közvetett hatásainak figyelembe vételével a tudományos testület azt állapítja meg: túl nagy a bizonytalanság kijelenteni azt, hogy az EU 10 százalékos célkitűzése az üvegházhatású gázok kibocsátásának) csökkentését eredményezi vagy sem. A jelentés kiemeli, hogy a nitrogén műtrágya felhasználás által okozott üvegházhatás „sokkal magasabb” a korábbi becsléseknél. Megállapítja továbbá, hogy a földhasználat megváltozása (például erdőirtás, tőzeglápok kiszárítása vagy a gyepek felszántása) miatt olyan sok üvegházhatású gáz jut ki a levegőbe, hogy az kioltja a bioüzemanyagok célra termesztett növények növekedése során megkötött széndioxid hatását. Az ellátásbiztonságról a jelentés készítői úgy vélik: az EU jobban tenné, ha további tárolókapacitások létrehozásába fektetne be, amely tartalékokat képezne a rövidtávú ellátási problémák megoldásában, mint, hogy (sokkal nagyobb összegeket) költsön bioüzemanyagokra, amelyek csak korlátozott mértékben jelentenek megoldást az ellátás bizonytalanságára. A jelentés szerint lesznek pozitív hatások is, de azok értéke túl alacsony a költségekhez képest. A jelentés készítői szerint a biodízelnek, illetve a bioetanolnak  köszönhetően a lehetséges munkahelyteremtés nem több mint vágyálom, ugyanis a bioüzemanyag szektorban teremtett munkahelyek nagy valószínűséggel más szektorokban állások megszűnéséhez vezetnek. A tudományos testület egyenesen azt állítja, hogy az EU bioüzemanyag célkitűzéseinek nettó hatása a foglalkoztatásra jelentéktelen lenne.
A legérdekesebb talán a költség-haszon elemzés, amely alapján a jelentés megállapítja, hogy a bioüzemanyagok használatának költségei túlszárnyalják az általuk biztosított előnyöket. Számításuk szerint „a bioüzemanyagokra vonatkozó célkitűzések következtében 80 százalékos valószínűséggel 33 és 65 milliárd euróval csökken a lakosság jóléte.” A jelentést azzal az állítással zárják, hogy „ugyanannyi pénz és biomassza felhasználásával sokkal nagyobb üvegházgáz kibocsátás csökkentést lehetne elérni, ha csak egy átfogó célkitűzés lenne, és nem lenne külön célkitűzés a közlekedésben felhasznált bioüzemanyagokra.”

A környezetvédők véleménye

A jelentés lesújtó véleménnyel van az EU bioüzemanyagokkal kapcsolatos elképzeléseiről – hívta fel a figyelmet Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ), a Föld Barátai magyar tagszervezete programvezetője. A tudományos testület következtetései pedig egyértelműek: az Európai Unió fel kell, hogy adja a bioüzemanyagokkal kapcsolatos terveit, és forrásait végre az éghajlatváltozás valódi megoldásaira kell összpontosítania. Az Európai Bizottság által javasolt bioüzemanyag politika ugyanis nem jelent semmi előnyt az éghajlatváltozás szempontjából, ugyanakkor hatalmas környezeti károkat okoz. Most már, hogy a Bizottság szakértői is ugyanezt állítják, ideje félredobni a bioüzemanyag célkitűzéseket – vélelekedett Fidrich, aki szerint újszerű gondolatokra van szükség, amelyek valóban megoldást jelentenek az éghajlatváltozásra. „Az igazi megoldás az, hogy csökkentjük az energiafelhasználást, fejlesztjük a tömegközlekedést és növeljük városaink energiahatékonyságát, valamint, hogy az autógyártókat rákényszerítjük alacsonyabb fogyasztású gépkocsik gyártására – tette hozzá Farkas István, az MTVSZ ügyvezető elnöke.