AGRIBUSINESS.HU RIPORT – Holczinger Ottó építkező, nagyon is konkrétan a kézzel majd megfogható jövőt építő ember. A somlószőlősi gazdálkodó nem csak a „magyar földet magyar kézben” elképzelő jövőképével, az ezt megfogalmazó határozott véleményével hívja fel magára a figyelmet.

Holczinger Ottó a termelés mellett folyamatosan fejlesztett pékséget is vezet, aminek kilenc saját boltja is van. A „szántóföldtől az asztalig” folyamatábrából tehát már csak a malom hiányozna, ha nem lenne kiváló kapcsolata  a malommal, amelynek termelőként a gabonát beszállítja, s amelytől a pékség irányítójaként a lisztet veszi.

Somlószőlősre Veszprémtől nem messze lehet rátalálni a térképen, odatalálni pedig – a 8-as úton Kelet felől közelítve meg ezt a meseszép kis települést – Devecser után nem sokkal, az útról lekanyarodva. Holczinger Ottó (53) a beszélgetéshez „a pékségbe” vezet. A takaros irodaépületről kiderül, hogy nemrég újították fel, hiszen az utcafrontra néző ház sokáig nem is a pékséghez tartozott. „Laktak benne, amikor eladták, megvettük” – mondja a somlószőlősi gazdálkodó, akiről így hamar kiderül, hogy a mezőgazdasági tevékenység mellett a Germakorp Kft. somlószőlősi pékségét is vezeti.

Holczinger Ottó szivén viseli a magyar föld ügyét, egészen pontosan azt szeretné, ha a magyar föld magyar kézben maradna. Az irodában leülve sorolja is az ezzel ellentétes példákat a külföldiek magyarországi térnyerésére. „Errefelé is vásárolnak földeket ’ismeretlen eredetű’ úriemberek, a papír szerinti tulajdonosok persze ügyvédek, nem állt tehát meg az ország ’kiárusítása’, pedig azt várta volna az ember, hogy erre a folyamatra idővel legalább féket tesznek” – magyarázza. Szóba kerül az is, hogy bár az élelmiszer régóta stratégiai termék, a mezőgazdaságban dolgozó embereknek ennek ellenére korábban, a téesz-világban sem igazán volt becsülete. „Most sincs, illetve most a mezőgazdaságot és élelmiszeripart egyértelműen megpróbálja uralni az, akinek nagyon sok pénze van. Multicégek jönnek létre így, melyeknek egy része külföldi, amelyek egyszer majd diktálhatnak is” – mondja a gazdálkodó.

A Devecserben született Holczinger Ottó Kőszegen sajátította el a gazdálkodás csínját-bínját, a Hámán Kató Mezőgazdasági Szakközépiskolában. Ebben a géptant „nagyon komolyan” tanító iskolában szerzett képzettsége középfokú növénytermesztő és állattenyésztő, később technikusi minősítést is szerzett. „Nagyon szép négy évem volt ott, a legszebb éveim az iskolai tanulmányaim alatt. A tündéri kisvárosban, a határszéli Kőszegen érezhető volt a nyugati hatás, az emberek viselkedése is más volt ott, mint errefelé.” Pedig a család nem volt tősgyökeres itt. „Nagyapám romándi származású volt, onnét, a Bakonyból költöztek ide, azután, hogy kuláklistára került és tíz percen belül kitették őket a lakásukból és a birtokukból. A család szétszóródott az országban, az egyik nagybátyám katolikus pap volt, őt helyezték Somlószőlősre és akkortól kezdtek ideköltözni a családtagok. Édesapám négy és fél év orosz hadifogság után hazament a falujába, ahol azzal szembesült, hogy nincs családja. Miután ő is idejött, ismerkedtek össze édesanyámmal, így lettem én somlószőlősi.”

Holczinger Ottó nem tagadja, hogy nem volt jó tanuló, és bevallja azt is, hogy „borzasztó rossz gyerek” volt, úgy emlékszik, édesanyjának minden nap el kellett verni. Jó tanuló bátyja javasolta, hogy olyan iskolába kellene mennie, ahol kollégium is van. Így „helyezték” át a pápai mezőgazdasági szakközépiskolából, ahová felvételizett, de ott nem volt „kolesz”, Kőszegre.
Az iskola után a nagyalásonyi Táncsics Mezőgazdasági Szövetkezetben helyezkedett el, később a noszlopi téeszhez került. A téeszekben 1976-tól 1995-ig dolgozott, telepvezetőként, műszakvezetőként, később pedig állatorvos melletti asszisztensként. Időközben ugyanis Veszprémben elvégezte az állatorvos szaksegéd képzést. Emiatt kellett átmennie a noszlopi téeszhez, a nagyalásonyiak ugyanis nem támogatták ezeket a tanulmányokat.

A magángazdálkodást 1992-ben kezdte el. A fizetések nem voltak magasak, jövedelmét háztáji sertéstartással egészítette ki. Aztán jött a kárpótlás. „Talán magamnak szerettem volna bizonyítani, hogy meg tudok állni a saját lábamon is, illetve volt egy indíttatás is a mezőgazdálkodásra, miután a család kárpótlási jegyeket kapott nagyapám után és édesapám hadifogsága révén.” A kárpótlási jegyekből adódó lehetőségeknek csak a töredékét használta ki a család, illetve Holczinger Ottó, nem látták át ugyanis akkoriban ennek a jelentőségét. „Vehettem volna akkor 500 hektár területet Somlószőlősön és környékén, de csak 34 hektárt vásároltam. Ki tudta azt akkor, hogy ilyen világ lesz?”

A szántóföldi gazdálkodás tehát ezen a kárpótlási jegyekből vásárolt 34 hektár szántóterületen indult, a gazdálkodó később folyamatosan bővítette, fejlesztette a családi gazdaságot. Egy nagyon jó gyerekkori barátja kezdetben sokat segített neki, amellett, hogy traktorosként dolgozott a helyi tészben, majd a pékséghez jött sofőrnek. „Tavaly decemberben beteg lett és meghalt. Nagy veszteség volt barátként és munkatársként is.” Most Holczinger Ottó 22 éves fia, Dávid Zakariás és az ő buszsofőr barátja dolgozik még a szántóföldön. Dávid Zakariás főállásban a pékségnél gépkocsivezető, szabad idejében segít a szántóföldi munkákban, de neki ez „szakirány”, hiszen emellett még a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem másodéves levelező hallgatója is. A családi gazdaság megművelt területe jelenleg 600 hektár, ebből csaknem 200 hektár saját tulajdonú, a többi bérelt. Ez a méretnagyság éppen megfelel a családnak, ezért a gazdaság méretét Holczinger Ottó tovább növelni már nem szeretné. Lánya 26 éves, unokája decemberben született. Mint mondja, a mezőgazdaságból származó nyereséget a kezdetektől a mai napig visszaforgatja a gazdaságba, illetve az elmúlt években évi 30-40 millió forint hiteltörlesztést fizetett a gépek után. A szántóföldi tevékenység éves árbevétele 110-120 millió forint, esetleg 150 millió, nagyon meghatározzák a terményárak is.

A területen a szokásos, „Magyarországon divatos” búzát, kukoricát, napraforgót, repcét termelik, most van egy kevés mustár is. „Gondunk, hogy viszonylag kisebb tábláink vannak, igazi nagyok nincsenek. Csak egy-két 50-100 hektáros terület van, a többi átlagosan 15 hektár, 5-30 hektár körüliek. Előnyük viszont, hogy kizárólag Somlószőlősön és környékén vannak. Elmenni soha nem akartam innét azért, hogy máshol műveljek földet.”

Idén nem vár túl jó termést a gazdálkodó. Somlószőlősön a múlt év sajnos belvizet hozott, az idei azonban a régióban aszályos. Idén még 100 milliméter eső sem esett eddig a környéken, ami nem sok. A repcét ősszel úgy kellett beszuszakolni a sáros földbe, a növényt a tél is „megkínozta”, hiszen a környéken nem volt hótakaró, hideg azonban igen. Búzából kevesebbet, 100 hektárt tudott elvetni Holczinger Ottó, annak ellenére, hogy 150-200 hektáron búzát szokott termelni. „Nem volt területem, akárhogy próbálkoztam, mindenütt sár volt.” A búzán látszik a tavaszi aszály, a szárazabb területeken. A kukoricák nagyon rosszul keltek, idén januárban még a tavalyit kellett vágni. Emiatt a kukoricaföldek nem mindenütt lettek jók, ez látszik a keléseken is. A napraforgóval talán nem lesz gond – vélekedik. Hozzáteszi: idén tavasszal a növényeket kicsit gazdagabban jutalmazta tápanyaggal, mint szokta fejtrágyával, nitrogénnel. A kukorica és a napraforgó pedig kapott alaptrágyát is. Állatai nincsenek, de őszre a szerves trágyához évek óta hozzá tud jutni: a közeli szarvasmarhatelepnek szalmát ad érte cserébe. Az árakkal Holczinger Ottó szerint nem lesz gond, ilyen év még nem volt, mint a mostani, idén ugyanis nem kötött szerződést a termények eladására. A vevők sem szorgalmazzák ezt.

A felvásárlás kapcsán több partnere is adódik, ilyen például a Devecseri Agrokémiai Kft., a búzája jó részéről pedig azzal a malommal szokott egyezkedni, amelytől a fent említett pékség részére, annak vezetőjeként a lisztet vásárolja. Ez a Szatmári Malom Kft., amelynek Veszprémben van egy malma és Jászberényben egy másik, amelyet nemrég építettek. „Nem elhanyagolható mennyiségű lisztet vásárolunk, így nem kell nagyon kutatnom, hogy a búzát kinek adjam el” – fogalmaz.

A gazdálkodó gépeinek nagy részét az Axiáltól szerezte be, a céggel régóta jó a kapcsolata – teszi hozzá. „A gazdálkodást kezdve egy használt Zetor Kristal traktort vettem nagyon rossz állapotban, de saját magam szinte mindent kijavítottam rajta. A zetorok alkatrészforgalmazását pedig Harsányi úr kezdte annak idején. Így kerültem kapcsolatba a céggel, illetve magával Harsányi úrral. Aztán én vettem az első Fendt traktort az Axiáltól, a 700-as kategóriában egészen biztosan, de úgy emlékszem, hogy az volt az első Fendt, amelyet az Axiál átadott. Korábban ugyanis ezt a márkát a Raiffeisen Agrárház forgalmazta, még tőlük rendeltem meg, de mire megérkezett, addigra az Axiál lett a forgalmazója Magyarországon.

Az említett első Fendt traktort – egy 716-ost – a gazdálkodó még 2002-ben vette a cégtől, s három éve két újabbat – egy 820-ast és egy 936-ost – is vásárolt. A 716-ost nemrég eladta, helyébe permetezésre és kisebb munkákra egy kisebbet szeretne most vásárolni. Kombájnja egy négy éve vásárolt John Deere, munkagépeit és -eszközeit több cégtől szerezte be, köztük az Axiáltól egy mélykultivátort. „Sok helyre ellátogattam, sok embert megkérdeztem a vásárlások előtt. A traktoroknál a fő szempont számomra a gazdaságos üzemeltetés volt. Így esett a Fendtre a választásom.

Nem is csalódtam bennük. Vitathatatlan, hogy üzemagyag fogyasztás szempontjából viszonylag kevés költséggel lehet ezeket a traktorokat üzemeltetni. Ami nem elhanyagolható még: az üzembiztonságuk. Az első, 716-os traktorral semmi bajom nem volt, így aztán maradtam a márkánál.”

Holczinger Ottó a következő időszak feladatai között először egy 800 négyzetméteres tároló megépítését említi. „llyesmire az utóbbi időben nem írtak ki támogatási pályázatot. Pedig vártam rá, mert már harmadik éve megvan az építése engedélye.” A beruházás így saját erőből valósul meg, várhatóan 2011 őszén, illetve 2012-ben. További terv egy szárítóberuházás, amelynek kapcsán 38 millió forint támogatást is elnyert a gazdálkodó, de mint mondja, kénytelen volt jelezni a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal felé, hogy nem tudja megvalósítani. Az engedélyezési procedúra csaknem kétéves elhúzódása miatt ugyanis kifutott a pályázat szerint rendelkezésre álló időből. A támogatással elszámolni ugyanis ez év október végéig kellett volna, de mivel ennek a fejlesztésnek az engedélyei a mai napig sincsenek meg, csúszik a 100 millió forintos fejlesztés. „Ezt a beruházást végül valahogy saját erőből kell majd megvalósítani, egy biztos: tolódik” – teszi hozzá.

Holczinger Ottó gépi bérmunkát nagyon keveset végez. Egyrészt azért, mert kevés az ideje. A mezőgazdasági termelés mellett ugyanis a 64 embert foglalkoztató pékség is „ott van a vállán”.
A pékség létrehozására – mint a gazdálkodó elmondja – a közeli Kisszőlős rendszerváltozás utáni első polgármestere, Kuti István pályázat útján talált forrásokat, még 1992 környékén. Az akkori Népjóléti Minisztérium munkahelyteremtés céljára írt ki Phare pályázatot, ami kapóra jött a környékbeli nagyüzemekből a rendszerváltozás előidézte átalakulások miatt kikerült emberekre felelősséggel gondoló polgármesternek. Kuti István ugyan szövőüzemet, gombaneveldét tervezett, ezek azonban nem nagyon akartak működni. „Én mondtam neki 1994 körül, hogy csináljon egy pékséget, mert Somlószőlős a nagy pékségek ’perifériáján’ helyezkedett el, a faluba délelőtt 11 óra előtt soha nem érkezett meg a friss kenyér, de leginkább 12-13 óra között.”
A polgármester akkor neki is állt egy nagyon kicsi pékség létrehozásának, a mintegy 700 lelkes falu ellátására, három dolgozóval. Aztán egy erdészmérnöki végzettségéhez passzoló állás miatt csakhamar, 1995-ben mégis visszaköltözött Mohácsra. Így maradt rá mintegy „másodállásként” a péküzem – és a vele járó felelősség – Holczinger Ottóra, aki a „jó gazda” gondosságával fejlesztette azt.

A pékség terjeszkedését éppen az a ház akadályozta, amelyben beszélgetünk, mivel megvásárolni csak a közelmúltban sikerült. „Éppen a napokban vettem kétezer téglát, hogy a pékséget tovább tudjuk bővíteni. Azért, hogy kívülről, de belülről is szebb legyen és a technológiát is biztosíthassuk.”

A somlószőlősi pékségben hagyományos módszerekhez nyúltak vissza, a régi pékszakmát felelevenítve kovászolnak mindent a kenyértől kezdve a zsemléig és a kifliig. „Annyira visszanyúltam a hagyományos pékszakmáig, hogy megpróbáltuk a tejes kiflit tejjel dagasztani. Ez az ötlet aztán nem jött be. Mivel  jól ismertük egymást az azóta már nyugdíjba vonult kerületi főállatorvossal, tőle kértem lehetőséget erre a tevékenységre, amelyre engedélyt is kaptunk. Egy ideig nyerstejjel készítettük tehát a kiflit, de azt nem fogadta el a piac. Azt mondták rá, hogy tehénszaga van.” Nem is bolti dobozos tejet használtak hozzá, hanem a nagyalásonyi téesz nagyon modern, zárt rendszerű tehenészetéből hoztak nap mint nap, 4 Celsius fokra lehűtve alapanyagot. Tény, hogy ennek az ízvilága nem egyezik a dobozos tejével, a kettő között hatalmas különbség van. Volt akinek ízlett az így készült kifli, de több volt a fanyalgás a tehénszag miatt, így a somlószőlősi pékségben vissza kellett térni kiflikészítés terén a tejporos megoldáshoz.

„Az életemet építkezéssel kezdtem és azzal is fejezem be szerintem, végigépítkezem a rövid életemet. A pékség is picike volt kezdetben, aztán mintegy kényszerpályán nőtte ki magát a mostanira, az árbevétel 400 millió forint körüli. Jelenleg összesen kilenc saját boltunk van a környező településeken: Pápán három, Mezőlakon, Celldömölkön, Jánoshalmán, Sümegen, Devecserben és Ajkán pedig mindenütt egy-egy. A dolgozók helyi lakosok, illetve tíz kilométeres körzetből járnak át Somlószőlősre, kivéve az üzletekben dolgozókat. Üzletláncnak tudatosan nem szállítunk. Én nem vagyok velük jóban. Mi építkeztünk és építkeztünk. Ehhez sokat kellett dolgozni.”

Írta: Tóth László Levente
Fotó: Ferenczy Dávid

Megjelent az Axiál Híradóban