A Magyar Agrárkamara és az Agrárgazdasági Kutató Intézet közös elemzése szerint csak az előbbi termékek biztosítanak némi hasznot, a kereskedelmi márkák nem. Ennek ellenére a hazai feldolgozó üzemek nagyjából 40 százalékban kereskedelmi márkás termékeket állítanak elő. Ennek oka, hogy így lehet bekerülni valamelyik áruházláncba, a cégek kapacitásaikat így növelt mennyiségű értékesítéssel képesek lekötni, illetve a cég így tud eladni saját gyártói márkás terméket is. A szakértők szerint azonban a húsiparban az az egyik baj, hogy termelőkapacitásaik egy része kihasználatlan. Kevés a belföldi sertés, kicsi a belső fogyasztás, és az export is töredéke a korábbiaknak.
Nem véletlen, hogy mindenki takarékoskodik: a gyártók „csupán” az élelmiszerkönyv minimális előírásait tarják be – így sokszor alig van hús a termékekben az ellenőrzések tapasztalatai szerint. A termelők nem tudják lecserélni elavult etetőiket, itatóikat, fialtató berendezéseiket. Így drágán, kevesebb sertést állítanak elő. Ez az oka annak is – állapítják meg az elemzők -, hogy a nyugati versenytársakhoz képest kilogrammonként akár 20 százalékkal is drágább a hazai élősertés. Ennek következménye, hogy a feldolgozók és kereskedők évről évre több, az itthoninál olcsóbb sertéshúst importálnak. Ezek a problémák már már öt-, tíz- és tizenöt éve is léteztek. A helyzet azóta csak rosszabbodott – összegeznek a szakértők.
A hatóságok képtelenek véget vetni – de még csak arányát is csökkenteni – a feketevágásoknak, illegális értékesítésnek. Csak úgy mint tíz éve, ma is 25-35 százalék körül mozog az arány. A mostani problémák közül csak alig néhány orvoslására ad reményt a mostani támogatáspolitika. A források – közöttük a vidékfejlesztésre szántak – felhasználásáról szóló program 2013-ig determináltak. A beruházások finanszírozására alig van pénz. Az önerő hiánya a hitelpiaci válsággal párosulva szinte lehetetlenné teszi az ágazat talpra állítását – állapítja meg a Magyar Agrárkamara és az Agrárgazdasági Kutató Intézet közös elemzése.