A konfliktus George W. Bush hivatali idejének utolsó napjaiban mérgesedett el igazán, amikor a búcsúzó amerikai kormány megemelte egy sor uniós termék vámját. A rokfort mellett például az olasz ásványvizekre és még az EU-ban gyártott rágógumikra is extra vámot vetett ki a Bush-adminisztráció és mentességet csak a brit termékeknek adott. Washington így próbálta rábírni az uniót, hogy tegyen eleget a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) határozatának, amely elrendelte a növekedési hormonnal kezelt észak-amerikai marhahús behozatali tilalmának feloldását.

Csere-bere

Az új amerikai vámszabályok életbe lépése előtt néhány nappal aztán az Európai Bizottság kereskedelmi biztosa, Catherine Ashton és Ron Kirk, az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője közös közleményt adott ki, amely szerint a felek megállapodtak, hogy a vámemelés nem lép életbe, az uniós termékek bevitelére vonatkozó egyéb korlátozásokat pedig három év múlva eltörlik. Az EU cserébe a következő három évben évi 20 ezer tonnával, a negyedik évben pedig 45 ezer tonnával növeli a vámmentesen behozható – nem hormonkezelt – amerikai marhahús mennyiségét. A négyéves periódus végére a felek kidolgoznak egy hosszú távú megállapodást, és legalább másfél évig nem kezdeményeznek egymás ellen eljárást a WTO előtt.

Régi ügyek ezek

Az EU már a nyolcvanas években betiltotta a hormonkezelt marhahús importját, az amerikai és a kandai kormány azonban csak 1996-ban vitte a WTO elé az ügyet. Az eljárás során az EU azt hangoztatta, hogy a hormonkezelt marha ártalmas lehet az emberi egészségre. A másik fél azzal érvelt, hogy a feltételezett egészségkárosító hatásra nincsen tudományos bizonyíték, a beviteli tilalom pedig ellentétes a világkereskedelem szabályaival. A vámháborúba torkolló vitában a WTO 1999-ben az unió ellen ítélt, de a konfliktus csak tovább mérgesedett, és most sem teljesen biztos, hogy sikerül megoldani, mert a megállapodásra még az EU 27 tagállama kormányainak és az amerikai kongresszusnak is rá kell bólintania.