Az Országgyűlés úgy döntött, felkéri a legfőbb ügyészt, hogy vizsgálja meg, történt-e bűncselekmény a cukorgyárak privatizációjakor, valamint az európai uniós cukorreform hazai végrehajtásakor. A parlament 303 igen szavazattal, 47 ellenében – a szocialista és a Demokratikus Koalícióhoz tartozó független képviselők ellenszavazatával – fogadta el a cukorgyárak privatizációját és a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, annak következményeit feltáró vizsgálóbizottság jelentését. A vizsgálóbizottság megállapítása szerint a cukorgyárak bezárásához és a cukorkvóták elvesztéséhez vezető, az előző kormányzati ciklusokban hozott döntések nem álltak összhangban a nemzetgazdaság érdekeivel. Ezért az Országgyűlés felkérte a kabinetet, hogy vizsgálja meg a privatizációs szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítését, és szerződésszegés esetén tegye meg a szükséges és rendelkezésre álló jogi lépéseket. A cukorgyárak privatizációját vizsgáló bizottság 2011 végére készítette el jelentését. Eszerint a Németh-kormány felelőssége, hogy elindult a spontán privatizáció és az ebből eredő állami vagyonvesztés. A bizottság emlékeztetett arra, hogy a privatizáció miatt a tizenkét cukorgyár közül hét 1991-re „egyenlőtlen feltételekkel” külföldi tulajdonba került. A testület megállapította, hogy bár az Antall-kormány alatt az Országgyűlés nem biztosította a feltételeket ahhoz, hogy az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa korrigálhassa a szerződésekben megjelenő egyenlőtlenségeket, de a kabinet a Magyar Cukor Rt. gyárainak magánosításával – és ezzel a piac 32 százalékának magyar termelői tulajdonba adásával – megteremtette a lehetőségét, hogy erős magyar tulajdonosi réteg is kialakuljon, ellensúlyként a külföldi vállalkozásokkal szemben. A jelentés szerint a Horn-kormány elvetette a magyar tulajdonláson alapuló cukoripar koncepcióját, és nem nyújtott segítséget abban, hogy a Magyar Cukor Rt. a talpon maradásához elengedhetetlenül szükséges forgótőkéhez hozzájusson. A bizottság szerint ez vezetett ahhoz, hogy az Agrana-csoport megszerezte a részvénytársaság többségét, és ezzel a tizenkettőből hét cukorgyár a tulajdonába került. Ezért felvetődik a kormány felügyelete alatt álló Gazdasági Versenyhivatal felelőssége, amely a példátlan mértékű piaci koncentrációt nem akadályozta meg – olvasható a jelentésben. A dokumentum arra is emlékeztet, hogy bár a gyárbezárások már 1997-ben megkezdődtek, az ország uniós csatlakozásakor még mindig volt öt üzemelő cukorgyár, igaz, mind külföldi kézben. A bizottság szerint noha Magyarország évi 400 ezer tonna répacukorkvótát kapott az uniótól, ami még exportra is lehetőséget adott, a kvóta teljes mértékben kikerült az állami kontroll alól, miután az Európai Bizottság úgy határozott, hogy a kvóták nem a tagállamokhoz, hanem a gyártókhoz tartoznak. A szocialista-szabaddemokrata kormány asszisztált az EU-döntéséhez, amely 2006-os reformjával visszaszorította a cukorgyárak termelését. Mára mindössze egy, külföldi tulajdonban lévő cég működik Kaposváron, ahol csupán a hazai cukorszükséglet harmadát állítják elő, mert az uniós csatlakozáskor kiharcolt – 402 ezer tonnás – magyar cukorkvóta 75 százalékát visszaadtuk Brüsszelnek. Az évi cukorfogyasztás 300 ezer tonna körüli, így a hazai gazdaság közel 200 ezer tonna importcukorra szorul. A bizottság összegzése alapján a cukorgyárak bezárásának és a répacukorkvóta drasztikus csökkenésének a leginkább káros következménye, hogy Magyarország hosszú időre elvesztette alkalmazkodó képességét a változó világgazdasági helyzethez.