Az agrárium példásan teljesített a járványügyi veszélyhelyzetben, az ágazatot érintő intézkedések mellett ugyanakkor uniós szinten is szükség van a reális helyzetértékelésre, hiszen a jövő a tét – derül ki a Nagy István agrárminiszterrel készült interjúból.

– Miniszter úr hogyan értékeli a járványügyi időszakot?

– A járvány legfontosabb tapasztalata talán az, hogy az agráriumnak meg kell kapnia a megfelelő megbecsülést. A magyar gazdatársadalom a legnehezebb időkben is állta a sarat, és biztosította az élelmiszer-ellátást. Ez nem valósulhatott volna meg a gazdák és a mezőgazdaság szereplőinek megfeszített munkája nélkül, ezért hálával, és köszönettel tartozunk nekik. A legnagyobb gondot azokban az ágazatokban okozta a válság, amelyek közvetlenül a turizmust és a vendéglátást szolgálják ki. A HORECA (szállodák, éttermek, kávéházak) szektor szinte teljes leállása miatt ugyanis gyakorlatilag a nullára csökkent a bevételük, így az ő helyzetük sürgős és egyedi megoldást követelt. Emellett természetesen átfogó megoldások is születtek az agrárium számára. A kormány először 25 milliárd forint többlettámogatásról döntött, hogy a nehéz helyzetbe került élelmiszeripari és mezőgazdasági vállalkozások meg tudjanak birkózni a járvány okozta nehézségekkel. Ezt követi egy még ennél is nagyobb csomag, az állattenyésztés és kertészeti ágazat szereplői számára nyitunk meg egy 80 milliárd forintos beruházási pályázati lehetőséget. Az a célunk, hogy a magyar mezőgazdaság továbbra is stabil, kiszámítható pályán mozogjon, és biztos lábakon álljon az élelmiszer-ellátás. Ehhez a válságos időkben előre kell tekinteni, a sikerhez elengedhetetlen a fejlesztés.

– Idén nem kímélte eddig az időjárás a gazdákat, komoly gondokat okoz az aszály például. Hogyan segít a minisztérium?

– Nem is csak az aszály okozta károkról van szó, hiszen ne feledjük, hogy a tavaszi fagyok is sok helyen gondot okoztak, elfagytak a gyümölcsösök. A gazdálkodók eddig 166 ezer hektáron jelentettek be aszálykárt és 82 ezer hektáron tavaszi fagykárt. Megfelelően átgondolt, és kidolgozott támogatáspolitikai intézkedéseink állnak rendelkezésre a gazdatársadalom számára, amelyek közül a legfontosabbak a kárenyhítési rendszer, a támogatott növénybiztosítások, a közvetlen támogatások, valamint a kamat- és költségmentes hitelprogramok. Az idén bekövetkezett termelői károk enyhítésére mintegy 18-19 milliárd forint áll majd rendelkezésre a Kárenyhítési Alapban, amely megfelelő kompenzációra ad lehetőséget. A finanszírozási nehézségek áthidalása érdekében elindult Agrár Széchenyi Kártya Folyószámlahitel Plusz hitelprogramhoz kapcsolódó 100 százalékos mértékű kamat-, kezességi díj és költségtámogatásunk, amelyet az MFB által meghirdetett forgóeszköz hitelprogramok kapcsán is be fogunk vezetni. A közvetlen támogatások jövedelembiztonságot és pénzügyi stabilitást jelentenek a gazdák számára. A területalapú mezőgazdasági támogatások esetében az idei kérelmek után megemelt összegű előlegfizetéssel tervezünk az ősz folyamán, segítve a termelési folyamatok finanszírozását. Ezen kívül kidolgoztunk egy javaslatcsomagot az Európai Bizottság számára, hogy az aszály miatt a gazdálkodók bizonyos zöldítési feltételek alól is mentesülhessenek. Mindezek az intézkedések – úgy gondolom – hatékonyan ellensúlyozzák a jövedelemkiesést, és segítenek a gazdáknak abban, hogy megőrizhessék termelési kapacitásukat és megtartsák a szükséges munkaerőt.

– Ennek fényében hogy alakulnak a gabonatermesztési kilátások?

– A hazai mezőgazdasági termelési érték közel 40 százalékát adó szántóföldi növénytermesztés szempontjából az elmúlt hónapok szárazsága komoly problémákat okozott. A csapadék hiánya visszavetette az ősszel elvetett állományok fejlődését, valamint kedvezőtlen körülményeket teremtett a tavaszi vetéshez. A kedvezőtlen időjárásból adódó terméskiesés mértékét egyelőre még nem lehet számszerűsíteni, a szakemberek a repce hozama érzékeny veszteséget szenvedett, a búzák pedig összességében mutatnak gyenge képet. A tavaszi kultúrák esetében május második felére – dacára a száraz időjárásnak – lényegében minden tavaszi vetésű növény vetése befejeződött, ami nem kis részben a termelők erőfeszítéseinek köszönhető. Az elvetett terület a szemes kukoricánál csaknem 1 millió hektár, a napraforgónál 610 ezer, a szójánál 57 ezer hektár. Az idei tavaszi vetésterületeknél nem láttunk kiugró mértékű változást az utóbbi évek átlagos értékeihez képest. Egyedül a cukorrépa jelent kivételt, amelynél mintegy ötödével nőtt a vetésterület nagysága a tavalyihoz képest. A száraz időjárás továbbra is kockázatot jelent a legtöbb szántóföldi növény esetében. Májusban érkezett ugyan némi csapadék az ország egyes részeire, de ez a legtöbb helyen az elégséges szintet is csak megközelítette. Most jön azonban az igazán fontos időszak, a júniusban érkező csapadék lényegesen befolyásolja az idei kilátásokat. Meg kell említeni azt is, hogy a  párás, hűvös idő pedig a gombabetegségek kialakulásának kedvez.

– Hogy áll az öntözésfejlesztés?

– Az öntözésfejlesztés társadalmi, gazdasági és környezeti szempontból is kulcskérdés; hiszen ez adja a termelés biztonságának és hatékonyságának alapját. Éppen ezért a tavalyi év egyik legnagyobb eredményének tartom, hogy el tudtuk fogadni az öntözéses gazdálkodásra vonatkozó törvényt, amely kimondja, hogy az öntözés az öntözés közérdek. Ezért törvénybe foglaltuk, hogy a speciális öntözési szolgalom értelmében a szolgáló ingatlan tulajdonosa köteles tűrni az öntözés kialakítását és üzemeltetését, amiért természetesen megfelelő kártalanítást kap. Ez pedig azt jelenti, hogy mindenkinek lehetősége nyílik az öntözéses gazdálkodásra. A jogszabály rendelkezéseinek köszönhetően a gazdák jóval egyszerűbben, olcsóbban és gyorsabban jutnak öntözési engedélyhez, mint korábban, kalkulációnk szerint egy százhektárnyi termőföld esetében az öntözéséhez szükséges fejlesztések előkészítési költsége mintegy 5 millió forinttal kerül kevesebbe. Törekvéseink eredményeképp 10 éven keresztül évi 17 milliárd forint forrást biztosít a kormány az öntözésfejlesztésre, ami jelentős összeg. Az öntözésről szóló törvénynek tehát – főként az idei aszályos első félévet látva –  történelmi jelentősége van. A célunk, hogy 2024-re 200 ezer hektárra, majd 2030-ra legalább 400 ezer hektárra növeljük az öntözött területek nagyságát.  Ezt segíti az a döntésünk is, mellyel az öntözésfejlesztési beruházások pályázható összegének eddigi 1 milliárd forintos felső határát 2 milliárd forintra emeljük. Ezzel lehetővé válik, hogy a változatlan, legalább 50 százalékos támogatási intenzitás mellett, a gazdák és együttműködéseik életszerű pályázati feltételekkel, igazán mérethatékony öntözési beruházási projektekhez is támogatáshoz jussanak.

– Elkezdődött az osztatlan közös tulajdon felszámolása is, ami ugyancsak történelmi léptékű folyamat. Ez hogy halad?

– Túlzás nélkül állíthatom, hogy az Országgyűlés előtt lévő törvényjavaslat az elmúlt évtizedek talán legkomolyabb előrelépése ebben a kérdésben, amivel csaknem 30 éves adósságát törleszti az állam. Az osztatlan közös földtulajdon megszüntetését segítő jogszabály lehetővé teszi, hogy az érintett csaknem 2 és fél millió hektár föld jogi sorsát egyértelműen, olcsón, és gyorsan, az állam legkisebb szerepvállalásával lehessen rendezni. Mintegy 1 millió 60 ezer db földrész van ilyen tulajdonban, amely helyzetből sokan szabadulnának. A kérdés mintegy 3,5 millió embert érint, akik méltányos és gyors megoldást kapnak a javaslat által. A javaslat egy 2010 óta tartó folyamat fontos állomása, mert azon területek ügyét is rendezi, amelyekre eddig nem nyílt mód, mint például az erdőterületek. Célunk, hogy az osztatlan közös tulajdon kivezetésével tiszta, átlátható földtulajdoni rendszer alakuljon ki Magyarországon. Az osztatlan közös tulajdon rendszere a magyar mezőgazdaság fejlődésének egyik gátja, hiszen ki merne ilyen területeken hosszabb távú beruházást végrehajtani? Ennek a dilemmának is elejét vesszük ezzel az intézkedéssel.

– Fentieken túl is szép eredményekkel büszkélkedhet a tárca, az országfásítás például nagyon népszerű, de mi a helyzet a legutóbb bejelentett településfásítási programmal?

– Legfontosabb klímavédelmi célkitűzéseink egyike, hogy jelentősen növeljük az ország fával borított területének arányát, és szerencsére azt tapasztaljuk, hogy a társadalmi igény is egyre nagyobb erre. Ezért döntöttünk úgy, hogy az országfásítási programon belül településfásítást indítunk a 10 ezer főnél kisebb lakosságú települések számára. Már egyetlen fa elültetésével is hozzájárulhatunk az egészségesebb, élhetőbb környezet megteremtéséhez és a klímaváltozás hatásainak enyhítéséhez. Mi viszont ebben a programban nem egy, hanem összesen 12 ezer fa elültetésére kínálunk lehetőséget, ennyit igényelhetnek az érintett önkormányzatok június 15-től. Elsősorban azt szeretnénk elérni, hogy a közterületeken, valamint az óvoda- és iskolaudvarokon, oktatási és önkormányzati intézmények területén ültessék el ezeket a csemetéket. Településenként minimum 10, maximum 30 fa igényelhető, így legalább 400, legfeljebb 1200 település zöldítéséhez járulunk hozzá. A csemetéket ősszel szállítja majd a Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt, az ültetéseket a helyi közösségek szervezik, de erdész szakemberek is segítenek majd. Mindez a természetvédelem mellett azért is fontos, mert a fák elültetése és gondozása a helyi közösségeket is erősíti, ami megint csak egybevág az Agrárminisztérium értékrendjével.

– Uniós kiterjesztésben nem ennyire egyértelműek az ügyek, előfordulnak ellentmondások is. Mit gondol ezekről?

– A brüsszeli tárgyalóasztalon jelenleg az Európai Zöld Megállapodás részét képező Termőföldtől az Asztalig, valamint a Biodiverzitás stratégia az egyik legfajsúlyosabb kérdés. Mi a kezdetektől abban bíztunk, hogy ezek a tervek lehetőséget jelentenek majd az európai gazdák számára abban, hogy versenyképességük megtartása mellett tudjanak hozzájárulni a klímaváltozás elleni küzdelemhez. Elolvasva az Európai Bizottság javaslatát azonban sajnos azt kell megállapítsuk, hogy az abban foglaltak nem csak, hogy nem teremtenek lehetőséget a gazdáknak, de egyenesen az európai mezőgazdaság jövőjét fenyegetik. Mi elkötelezettek vagyunk a fenntartható mezőgazdasági termelés mellett, de itt környezet- és klímavédelmi szempontok mögé bújva olyan célszámokat írna elő Brüsszel, amik kivitelezhetetlenek. Felére csökkentenék például a növényvédőszerek használatát, illetve kötelezően ökológiai termelésbe vonnák 2030-ig az összes mezőgazdasági terület 25 százalékát. Ezek a követelmények nyilvánvalóan teljesíthetetlenek tíz év alatt, alternatív megoldások és módszerek hiányában pedig nem csak az uniós versenyképességet, de akár az élelmezésbiztonságot is veszélyeztethetik. Vannak olyan előzetes elemzések, amelyek szerint a javasolt intézkedések az európai mezőgazdasági termelés 15 százalékos csökkenéséhez vezetnek majd. Ez pedig az élelmiszer- és az alapanyagárak drasztikus emelkedését hozhatja, ami az EU-n kívülről érkező élelmiszerek még nagyobb mértékű beáramlásának is utat nyithat. Az elmúlt hónapokban mindenki a saját bőrén tapasztalhatta, hogy a mezőgazdaság, a termelők és az egész élelmiszerlánc képes folyamatosan biztonságos élelmiszerekkel ellátni az Európai Unió lakosságát. Az Európai Bizottság viszont mostani javaslataival úgy köszöni meg az áldozatos munkát, hogy teljesíthetetlen többletteherrel sújtja a gazdákat. Ez elfogadhatatlan. A Közös Agrárpolitika (KAP) folyamatban lévő reformjával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a jelenlegi helyzetben a mezőgazdasági termelők által elvégzett munkának köszönhető az, hogy sehol sem tapasztaltunk élelmiszer ellátási problémát. Az őket jogosan megillető uniós támogatások csökkentését ezért sem tudjuk elfogadni. És bár az Európai Bizottság módosított javaslata szerint valamennyivel nőne a jövőben az európai mezőgazdaságra fordított összeg, még ez sem felel meg annak a többek között Magyarország által is sürgetett kritériumnak, miszerint a közös agrárpolitikára fordított kiadások 2020 után reálértékben nem csökkenhetnek. Az EU27-re vetítve az asztalon levő friss javaslat sem éri el a 2014 és 2020 közötti szintet, miközben Brüsszel éppen a fent említett stratégiai tervek eredményeként jelentős újabb környezetvédelmi és fenntarthatósági terheket ró a gazdákra.