Magyarországon kívül nyolc tagállami álláspont – a finn, a francia, a görög, a lengyel, a lett, a portugál, a román és a svéd – szerint kellene későbbre tenni az időpontot, ezzel pedig több esélyhez jutnának a termelők ahhoz, hogy felkészüljenek a szabadpiaci viszonyokra, ezen belül a nádcukorral való versenyre. „Egyelőre egyedül vagyunk” azzal a véleménnyel, hogy addig is engedi kellene azon államokban a termelés növelését, ahol az nem fedezi az önellátást – tette hozzá Czerván György. Elmondta: a hektáronként hatvan tonnás magyarországi cukorrépa-termés jó, de a belőle kinyert 9,6 tonna cukor az uniós átlag alatt marad. Ráadásul – jegyezte meg – másfélszer ekkora átlagra volna szükség, hogy versenyezni lehessen a nádcukorral. A naponta 8-8,5 ezer tonna répa feldolgozására képes kaposvári gyár a hazai fogyasztás harmadát állítja elő, miközben egy 10 ezer tonnát feldolgozni képes üzem felépítése mintegy 80 milliárd forintba kerülne. A rábaközi cukorgyártás újraindulása kapcsán megemlítette: Kaba, Szerencs és Szolnok környékén is várják a gazdák a fejleményeket. Nem érdemes kis kapacitású gyárat építeni, mert a nagyobb üzem jobban állhaja a versenyt – fejtette ki Glattelder Béla uniós képviselő (Fidesz). A versenytársakról szólva utalt arra, hogy Brazília új technológiákkal és termőterületek bevonásával megduplázta cukornád-termelését, az évi 600 millió tonna felét pedig nem is cukornak, hanem járművek hajtására alkalmas alkoholnak dolgozzák el. A hatalmas dél-amerikai államnak le nem becsülhető tartalékai vannak: mintegy 170 millió hektárnyi, most legeltetésre használt földön termelhetnek cukornádat, szóját vagy kukoricát. Utóbbival kapcsolatban megjegyezte: ez is a répacukor ellenfele lehet a piacon, hiszen a belőle előállított izocukor sokkal könnyebben kezelhető az élelmiszeripar számára.