Közép-európai központ lett a Pétisó bölcsője. A koronavírus-járvány hatásait alig érezte meg a Nitrogénművek Zrt., sőt a termelés 35 százalékkal nőtt. A részletekről a cég irányításában aktívan részt vevő Bige Zoltán és Bige Dávid nyilatkozott a Napi.hu-nak.

– A járvány egy sor üzletágat döntött romba az idegenforgalomtól a koncertekig. Az élelmiszeripar és az agrárium azonban szinte sértetlenül vészelte át a nehéz heteket – erről tanúskodnak a Nitrogénművek Zrt. első félévi számai is. A termelés 35 százalékkal nőtt, az EBITDA-eredmény pedig 15,5 milliárd forintot ért el. Egy cégvezető általában a jó adatokkal is elégedetlen, hiszen még jobb számokat szeretne látni. Így van ez most a Nitrogénművek esetében is?

Bige Zoltán: Alapvetően jók az első félévi számok, beértek a fejlesztések, és stabilizálódott a termelés is. Közel félmilliárd eurós beruházást fejeztünk be Pétfürdőn, amely immár stabilan működik, tehát beállt a kiszámítható termelés. Egy ilyen komplex beruházás finomhangolásához 2-3 évre van szükség. Ezen vagyunk túl, és ezt mutatják az eredmények is.

Bige Dávid: Szerencsés helyzetben vagyunk, mert alapvetően rajtunk múlik az, hogy mennyit gyártunk, és ezt hová, mely piacokra adjuk el. Az agrárium itthon és külföldön is vevő a magas színvonalat képviselő termékeinkre, és az európai kereslet stabilnak mondható, hiszen a nitrogén-hatóanyag nem hagyható ki a mezőgazdasági termelésből. Egy adat, amely jól szemlélteti ezt: nitrogénműtrágya nélkül csak a föld jelenlegi népességének a fele lenne eltartható.

– Az Önökével egy időben egy sor új gyár beruházása indult el és fejeződött be azóta. Milyen árversenyt okozott ez a piacon?

B. Z.: Nem az új európai termelőkapacitások miatt került negatív iparági ciklusba 2016-ban a piac, hanem Kína miatt. Ott is nagy üzemek épültek, de a régi, korszerűtlen gyárak továbbra is ontották a műtrágyát. Így túlkapacitás jött létre a világpiacon egy időre. Évente 5-6 millió tonna műtrágyával többet exportáltak akkor. A helyzet azonban azóta megváltozott, mert a régi gyárakat leállították – elsősorban környezetvédelmi megfontolásból -, a műtrágya belföldi felhasználása tovább nőtt, így helyreállt az egyensúly a kereslet és a kínálat között.

B. D.: Az európai gyártók elsősorban hatékonyságjavító beruházásokat hajtottak végre, a kapacitások jelentősen nem növekedtek. Komplex beruházások után a teljes új kapacitás elérésének érdekében némi időre volt szükség a rendszerek finomhangolásához, hogy aztán 30-40 éven át gond nélkül üzemeljenek. A péti gyár egyike a leghatékonyabb régiós gyáraknak. A kapacitásunk nem kiugró, de a tiszta fókuszunknak köszönhetően jobban tudjuk kontrollálni a költségeket, és könnyebben reagálunk a vevői igények változására is. Ezt a közvetlen értékesítési stratégiánk is támogatja.

– A magyar piacon korábban az ukrán importot tartották a legnagyobb kihívásnak, onnan ugyanis olcsón ömlött be az áru a magyar gazdákhoz. Miként sikerült ezt semlegesíteni?

B. D.: Az olcsó ukrán műtrágya kora leáldozott. Az alapanyag, az olcsó orosz földgáz szállítása ugyanis megszűnt, és emiatt az ottani előállítási ár is jócskán megugrott. Ezzel egy időben a magyar gazdák felismerték, hogy az „olcsó húsnak híg a leve”, vagyis hogy jobban megéri a magas minőségű hazai vagy nyugat-európai import műtrágyát venni, mert ennek kedvező hatása tapasztalható a sokkal magasabb termésátlagokban.

B. Z.: Termelésünkből, amely elérheti az évi 1,4 millió tonna Pétisót, most fele-fele arányban részesül a magyar piac és az export. Kijelenthetjük, hogy péti üzem a régiós piac központja, hiszen volt olyan nyári időszak, amikor többet exportáltunk, mint amennyit itthon adtunk el, ezért nem is beszélünk belföldi piaci részesedésekről. Mi régiós szereplők vagyunk, és ezt tekintjük piacunknak. A műtrágyapiac az egyik legjobban működő piaca Európának. Nincsenek logisztikai és infrastrukturális korlátok. Érdekes módon változtak meg a magyar gazdák vásárlási szokásai is. Ma már szállítói diverzifikálásra törekszenek – éppen úgy, ahogyan az osztrák vagy a cseh farmerek teszik évek óta. A Nitrogénművek termékei régóta elismertek és keresettek a régióban. Európában közel 12 millió tonna CAN-t (Pétisó) gyártanak, a péti üzem az uniós termelés több mint 10 százalékát teszi ki, ami nagy szó!

– Azért a tavaly novemberi Black Friday akcióval sikerült Önöknek is megbolygatni a magyar piacot. Nem tartottak attól, hogy a „kiárusítással” maguk alatt vágják a fát, vagyis hogy a villámárcsökkentés tartóssá válik? Ráadásul a holt szezon miatt sikertelen lesz?

B. D.: A november nem holt szezon a műtrágyapiacon. A gazdák ugyanis ekkor kezdik el feltölteni készleteiket a következő évre. A tavaly őszi Black Friday kétségtelenül újszerű lépés volt, ami viszont nem okozott tartós turbulenciát a piacon. Arról nem is beszélve, hogy ez a vevőknek és nekünk egyaránt jó volt. Enyhítette a szokásos tavaszi vásárlói rohamot, és mivel akkor a gazdák rendelkezésére állt már az állami támogatási előleg jelentős része, finanszírozási kihívást sem jelentett számukra.

– Hagyományos piacaik a környező országok, de azt beszélik, hogy az ukrán piac felé is kacsingatnak. Nem riasztó az ottani instabil politikai helyzet és a nemzeti valuta tartós gyengélkedése?

B. D.: Óriási piacról van szó, ahol hatalmas egybefüggő területeken folyik mezőgazdasági termelés. Nem ritka az 50-100 ezer hektáros birtok – szemben mondjuk a lengyel területekkel, ahol a 30 hektár már jelentősnek számít. Nagy potenciál rejlik Ukrajnában, és ezt később ki lehet majd aknázni. Tény, hogy megjelentünk ott, de nagy forgalomra nem számítunk – egyelőre. Ismerkedünk az ukrán piaccal, ahonnan várhatóan a hagyományos orosz ammónium-nitrát-műtrágya iránti kereslet csökkeni fog a CAN (Pétisó) javára. Viszont nemcsak mi, hanem a nyugat-európai gyártók is tervezik a megjelenést, vagyis erős piaci verseny lesz ott is hamarosan.

B. Z.: Jelenleg 14 országba szállítunk Pétisót. Megtehetjük azt, hogy oda szállítunk, ahol a legtöbbet fizetnek érte, de a megnövekedett kapacitásunkkal mi stabil beszállítói kívánunk lenni a régiónak. Globális piac működik számos szereplővel – mi is ilyen körülmények között tudunk eladni. Idén a külpiaci kereslet nagyon erős volt, de a magyar felhasználás is stabil maradt. Mivel a Nitrogénművek magyar tulajdonban lévő cég, amely Magyarországon termel, kiemelten fontos számunkra a hazai piac. Ezért néhány éve elindítottuk a Genezis Partnerhálózatunkat, amely sokszínű szolgáltatásokkal és termékekkel – többek között kaminonflottával és webshoppal – segíti a magyar gazdákat.

– Jó tíz éve, hogy szakítottak a korábbi gyakorlattal, és a hazai helyett a nemzetközi gáztőzsdén szerzik be az alapanyagot. Mennyire jött be ez a váltás?

B. Z.: Teljes mértékben. Tőzsdék helyett inkább nyugat-európai elosztópontokat mondanék, amelyek révén ki tudtuk bővíteni a beszerzési forrásainkat, és kedvezőbb áron tudunk hozzájutni a műtrágya alapanyagához, a földgázhoz. Arról nem is beszélve, hogy csökkenteni tudtuk a kockázatokat is. Évente 600 millió köbméter földgázt használunk fel, ami tekintélyes mennyiség. Továbbra is aktívak maradunk a nyugat-európai piacon, ahol 20-30 partnercéggel kereskedünk, de a regionális beszerzési lehetőségeket is vizsgáljuk. A romániai kitermelés és a horvát LNG-gázterminál is potenciális beszerzési források lehetnek.

– Ezek szerint minden kihívásra találtak megoldást, és minden területen sikeres fél évet tudhatnak maguk mögött?

B. Z.: Vannak olyan ügyeink, amelyekre sajnos nem lehet rövid időn belül reagálni, és korrigálni a hatásukat. Két csoporttagunk ellen is folynak hatósági eljárások, amelyek a termelésben (a Bige Holding Kft. esetében) és a működéshez szükséges feltételek biztosításában (az NZRT Trade Kft. esetében) fennakadást okoztak, ezzel rontva az eredményességünket. A legnagyobb problémát a lehetőségek elmulasztásában látjuk, hiszen beruházások, fejlesztések és üzletek maradtak el a fennálló bizonytalanság miatt. A legtöbb folyamatban lévő eljárás még konkrét megállapítás nélküli, vagy ha volt is megállapítás, azt bíróságon megnyertük, de ennek ellenére is jelentős károkat okoznak számunkra, például a finanszírozáshoz való hozzájutás, a motivált munkaerő megtartása, valamint a beruházások tervezése terén.