A szövetkezet 2003-ban alakult, 2006-ban kapott miniszteri elismerést. A nonprofit jelleggel működő csoport tagjainak száma 19-20 körül mozgott az elmúlt években, legkisebb tagjuknak 20 ezres, a legnagyobbnak 140 ezer férőhelyes a kapacitása brojlercsirke felneveléséhez, hizlalásához. Éves árbevételük 1,5 milliárd forint, ez körülbelül 2,5 millió napos baromfi hizlalásából, értékesítéséből származik.

Egy baromfi hizlaló termelői csoport vezetőjének tapasztalatai és javaslatai

A szövetkezet elnöke Zsadányiné Miskolczi Ilona, aki kérdésünkre elmondta, hogy  2006-ban sikeresen pályáztak termelői csoportok létrehozása és működésük támogatására 5 évre,melyre eddig 42 millió forintot az árbevételük arányában meg is kaptak. A pénzeket – csakúgy, mint a hozzájuk hasonló profilú tevékenységgel rendelkezők – kizárólag a pályázatban meghatározott célokra fordítják, a szövetkezeti formában működő termelői csoport működési költségeinek finanszírozására, a tagok szakmai munkáját segítő szaktanácsadási díjakat illetve csekély mértékben a telepeken lévő állatjóléti követelmények megfeleléséhez szükséges technológiák, berendezések vásárlására. Többre nem is futja, és ez önmagában – amellett, hogy elégedettséggel járt a támogatás elnyerése – egy csapdahelyzetben hagyja őket. A pénz ugyan nagyjából fedezi a közös iroda, a néhány fős szakmai,  könyvelői, ügyintézői létszám, valamint eszközeik beszerzésének finanszírozását, ám – ahogy Zsadányiné fogalmazott -, a nagy álmok megvalósításához nem elegendő.

A beszerzés sem könnyebb

Hasonló „háttér” probléma adódik a tagok közös beszerzéseinél. A hatékony alapanyag beszerzésekhez a nagy volumen  édeskevés. Mivel a szövetkezetnek, mint az egyéninél nagyobb „egységnek” nincs vagyona vagy elegendő tőkéje, a tagok által „összedobható” pénze – a vásárlás is gond. Hiszen kedvezményt is csak annak tud adni a napos baromfi-, a takarmány-, a premix-, vagy a gyógyszer-értékesítő, akinek pénze van. Hitelről már alig lehet szó, hiszen a tagok többségükben már eladósodtak, vagy legalábbis jelzáloggal terheltek. Ez döntően annak a következménye, hogy – az uniós követelményeknek megfelelni akarván – az állatjóléti, az egészségügyi és a tartástechnológiai korszerűsítések előírásai kapcsán többségük kiköltekezte magát, ugyanakkor az elmúlt években jelentős veszteségek érték a baromfitartókat. A madárinfluenza pánik okozta károk, magas takarmányárak, az energia költségek drasztikus emelkedése miatt, amelyet sajnos a késztermék értékesítési árában szinte egyáltalán nem lehetett érvényesíteni – mondta az elnökasszony.

Jobb jövedelmezőség kellene

Holott az kellene, hogy legyen a működés legfontosabb feladata, hogy a szövetkezések által magasabb eredményt, jobb jövedelmezőséget lehessen elérni. Nem tagadva, hogy a pontos könyvelés vagy a könyvvizsgálat illetve a szakmai szaktanácsadás is lényeges. Csakhogy ezek együttes, egy időben való működését nálunk „nem, vagy nem jól találták ki” vagy nem vették át az illetékesek. Jelenlegi anyagi erejük ezeknek a nonprofit jellegű szervezeteknek egyenként többnyire nem akkora, hogy alapanyag beszerzéseknél a nagy volumenű alapanyag igény ellenére a lehető legjobb kondíciókat, árat tudják kialkudni, illetve olyan gondolatokat tudnának megvalósítani, amely a korábban csatlakozott uniós országokban jól és eredményesen működik. Azaz, hogy a termelői egyesülések tulajdonában lévő feldolgozó üzemekben történik a feldolgozás, illetve bolthálózatban az értékesítés. Ezáltal jelentősen növekedhet a jövedelem, megszűnik a termelő, feldolgozó, kereskedő gazdasági érdekellentéte, a termelő teljes kiszolgáltatottsága. Az elnökasszony szerint ugyanis kikerülhetetlen, hogy a termelői értékesítő szövetkezetek -  működjenek bármilyen formában – segítséget kellene kapjanak a feltőkésítéshez is.

Mi volna a megoldás?

A pályázati pénzek tehát egyelőre arra elegendőek, hogy a csoportok vegetáljanak, mások diktátumát valahogy elviseljék, arra nem, hogy önmaguktól megerősödjenek. A tőkehiány kérdésének megoldását nem lehet kikerülni – vélekedett Zsadányiné Miskolczi Ilona elnök. A feltőkésítés nem pótolható azzal, hogy az ötéves mandátum lejárta után egy-két hasonló helyzetben lévő szövetkezet egyesül, hogy kapja a működési támogatást. A termelői típusú szervezetek hiába adják össze „szegénységüket”! Olyan pénzre volna szükségük – az elkövetkező években hitelre állami kezességgel vagy hitelgaranciával, netán valamilyen egyéb uniós forrással -, amely a nyugaton működő hasonló szövetkezéseknek már korábban bizonyára megadatott. Egyébként a – pusztán a termelői csoportok szervezésére, illetve működésükre legjobb szándékkal adott – EU-s támogatásokkal sem sikerülhet a versenyhátrányt megszüntetni, nem javul a termelők gazdálkodásának a jövedelmezősége. Továbbra is egy helyben topogásukra kell számítani.

Fehér István

Készült az Európai Unió, a Magyar Köztársaság Kormánya és az ÚMVP irányító hatóságának támogatásával.