Schváb Zoltán azt fejtette ki, hogy az elmúlt két évtizedben a gazdasági nehézségek miatt szűkösen rendelkezésre álló fejlesztési források döntő részét a gyorsforgalmi úthálózat bővítésére fordították. Az utak és hidak felújítása, karbantartása háttérbe szorult. A megnövekedett hálózattal együtt járó többletfeladatok ellátásához nem terveztek további forrásokat. Az éves felújítási keretek nagyságát nem a műszaki szükségletek határozták meg, a források elosztása a maradványelv alapján történt. Az utóbbi években a költségvetés által biztosított felújítási keret a szükséges forrás tizedét tette ki – hangsúlyozta Schváb Zoltán. A szakmailag szükséges felújítási visszatérési ciklusidő – útkategóriától függően – 10-15 év. A 30.000 kilométer hosszú állami közúthálózaton tehát évente hozzávetőleg 2.500 kilométer hosszon lenne szükséges a beavatkozás. A 2005 és 2010 közötti hatéves időszakban azonban a szükséges 15.000 kilométer helyett csupán 5.000 kilométer út újult meg. Hat év alatt tehát csak kétévnyi feladatmennyiség ellátására futotta az uniós és hazai forrásokból. A felújítási ciklusidő ezzel a másfél évtized helyett hozzávetőleg 35 évre nőtt. A jelentős és állandósult költségvetési forráshiány eredményeként az állami tulajdonú úthálózat közel felén, ezen belül a mellékúthálózat közel háromnegyedén lenne indokolt az azonnali beavatkozás – jelezte a helyettes államtitkár. A gyorsforgalmi úthálózat építésére, felújítására jelentős forrásokat biztosított 2006-ig a költségvetés, melynek értékmegőrzése a jelenleg rendelkezésre álló forrásokból már nem biztosítható. A gyorsforgalmi úthálózat felújítására fordított keretösszegek csökkenése miatt az elmúlt időszakban az autópályákon és autóutakon is megjelent az alulfinanszírozottság, veszélybe került a burkolatgazdálkodás. A helyettes államtitkár elmondta, hogy felújítási tevékenységként már második éve nagyfelületű burkolatjavítást végeznek az útkezelők. Az idei évben kedvező fejleményként a javítások félpálya-, helyenként teljes burkolatszélességben történnek meg. Az útállapotok tartós rendezése, az értékvesztés fokozatos felszámolása a használatarányos díjszedéstől várt többletforrások felhasználásával, 2013 után kezdődhet meg. A Széll Kálmán Terv azt rögzíti, hogy az elektronikus útdíj-rendszer 2013. január 1-jétől történő bevezetésével a gyorsforgalmi úthálózati rendszer használatának költségei arányossá válnak a terheléssel, így az állam a jövőben nem enged ki a kezei közül egy olyan fontos bevételt, amely mögött közösségi költség   zaj, utak állapotának romlása, légszennyezettség   áll. Egy korábbi lapértesülés szerint az autópályákon közlekedő személygépkocsiknak és motorkerékpároknak kilométerenként hat forintos útdíjat kellene fizetniük, a kamionok fizetési kötelezettsége ennél nagyobb lenne, a legnagyobb kamionoknak például 34 forintba kerülne egy kilométer megtétele.