„A Magyarország vízgazdálkodása: helyzetkép és stratégiai feladatok” című tanulmányról az MTI-hez elküldött közleményben a jelenlegi gyors vízelvezetésen alapuló stratégia fenntarthatatlanságát azzal indokolják, hogy egyre jobban elavul a települési vízi infrastruktúra, süllyed a talajvízszint és emelkedik az árvízi szint, valamint hiányzik az ökológiai szemlélet is. A vízközműveket nem szabályozzák törvényi szinten, aminek következménye a tulajdonosi és szolgáltatói struktúra ellentmondása. Hiányzik a közműnyilvántartás és a vagyonértékelés, a közgazdaságilag megalapozott vízdíj és támogatási rendszer is – állapítja meg a tanulmány. A dokumentum szerint az ivóvízigény a jövőben is biztonsággal kielégíthető, a termálkarsztok fürdési célú felhasználását viszont alig lehet fejleszteni. Az ipar vízigényét akkor lehet biztosítani, ha a vízigényes tevékenységek továbbra is a vízben gazdag területeken létesülnek és víztakarékos technológiákat alkalmaznak. Az öntözés sehol sem okoz vízhiányt, sőt jelentős szabad készletek állnak rendelkezésre, de az öntözés további vízigényét nem lehet megbecsülni a területfejlesztési tervek hiánya miatt. A jelenlegi helyzetet áttekintve a tanulmány szól arról, hogy Magyarország vízgazdálkodási szempontból különleges tulajdonságokkal rendelkezik, mert a Föld egyik legzártabb medencéjének a legmélyén fekszik, emiatt a bejövő vizek nagy kitettséget jelentenek az árvizek és a szennyezések szempontjából. A felszín alatti vizek kihasználtsága már most 70 százalék, ami óvatosságra int, mert az éghajlatváltozás miatt ezek a készletek akár a felére is csökkenhetnek. Jellemző a vízkészletek egyenlőtlen eloszlása, és az is, hogy a felszín alatti vizek természetes vízminősége sok helyen nem felel meg az ivóvízszabványnak. Ennek ellenére 15 éve nincs vízgazdálkodási stratégia, ami rövid és hosszú távon megalapozná a feladatokat. A gyakori árvizeket Magyarországon a természetföldrajzi adottságok okozzák. Az elmúlt 10-12 év árvízi védekezési költsége mintegy 50 milliárd, a töltések helyreállítása 30 milliárd forint volt, a károk becsült értéke pedig meghaladta a 150 milliárd forintot. Az árvízi védekezés országos kiépítése 250-350 milliárd forintba kerülne, és ez 10 év alatt megtérülne. Új stratégiára főleg a Tisza völgyében, az árvíz által leginkább sújtott térségben van szükség. Elsősorban az Alföldön és a Tisza vidékén fennáll a belvíz és az aszály veszélye is. A területi vízgazdálkodás egyik gyenge pontja az, hogy korlátozottan veszi figyelembe a termőhelyi adottságokat, valamint nincs összhangban a vízkészletek, a szélsőségek, a mezőgazdaság, a területhasználat és a tájökológia. Az Európai Unió egységes vízpolitikáját jelentő Vízkeretirányelv (VKI) az ökológiai kritériumokat helyezte előtérbe a vízminőség-szabályozásban. A hivatalos adatok szerint Magyarországon a felszín alatti víztestek tizenöt százaléka kapott gyenge minősítést. A szennyezés miatt a vízfolyásoknak csupán nyolc, az állóvizeknek a tizenhét százaléka éri el a VKI által megfogalmazott jó ökológiai állapotot. A veszélyes anyagokhoz kötődő vízminőségi problémákat alapvetően az országhatáron túlról, jellemzően az Ukrajnából és Romániából belépő folyók, a Tisza, a Szamos, a Kraszna, a Túr és a Körösök nehézfém-szennyezettsége befolyásolja, ezért a problémák kezelésében is kiemelkedő jelentőségűek a határvízi kapcsolatok – állapítja meg a tanulmány.