A minőségpolitikai csomag most első alkalommal egységes szakpolitikai keretet hoz létre a tanúsítási rendszerek, a mezőgazdasági termékek minőségi jellemzőit leíró értéknövelő kifejezések és a termékelőírások számára. Korábban ezekről több különálló jogszabály rendelkezett. A mostani jogszabály-csomag elfogadásával a Bizottság a minőség kérdésének valamennyi aspektusával foglalkozni kíván: a minimumkövetelmények teljesítésétől az egyedi termékekig.

„Az európai mezőgazdaság erősségét a termelés változatossága, a gazdálkodók szakértelme, valamint a termőföld és termelési területek által képviselt érték adja” – jelentette ki Dacian Cioloș mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos, majd hozzáfűzte: „A gazdasági válság, a kiskereskedelmi szektor tárgyalási pozíciójának koncentrációja és a globális verseny következtében a termelőknek olyan eszközökre van szükségük, amelyek segítségével a fogyasztókat hatékonyabban tudják tájékoztatni termékeik jellemzőiről. A mostani minőségpolitikai csomag az első lépést jelenti a mezőgazdasági ágazat megerősítése és dinamikusabbá tétele felé vezető úton, és e kezdeményezést újabbak fogják követni.”

A minőségpolitikai csomag az alábbi részekből áll:

A mezőgazdasági termékek minőségrendszereiről szóló új rendeletre irányuló javaslat, amely a különböző uniós rendszereket egységes keretbe fogja össze és pontosítja. Ezen belül: megerősítésre kerül a két fő rendszer, az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések (OEM és OFJ) rendszere; gyökeresen átalakul a hagyományos különleges termékek (HKT) rendszere és rögzítésre kerülnek a minőségre utaló választható kifejezések alkalmazásának új keretei: ennek célja a fogyasztók azon – egyre növekvő – igényének kielégítése, hogy a termékeken feltüntetésre kerüljenek az olyan információk, mint a „szabadtartású” vagy a „hidegsajtolásból nyert”.

A forgalmazási előírások Bizottság általi elfogadásának egyszerűsítését célzó javaslat, és ezen belül azon lehetőség bevezetése, hogy a gazdálkodás helyére utaló címkék alkalmazási köre az egyes ágazatok sajátosságainak figyelembevételével kiterjesztésre kerülhessen.

Az önkéntes tanúsítási rendszerekkel kapcsolatos bevált gyakorlatokra és a földrajzi árujelzővel ellátott termékeket összetevőként tartalmazó termékek címkézésére vonatkozó iránymutatások.

A minőségpolitikai csomag az első lépés a mezőgazdasági termékek minőségével kapcsolatos szakpolitika gyökeres átalakítása felé, és három éven át tartó, az érintettek bevonásával zajló széles körű konzultációs folyamat eredménye. A javaslatok megnyitják az utat a mezőgazdasági termékek minőségével kapcsolatos szakpolitika koherensebbé tétele előtt. A Bizottság bejelentette, hogy a jövőben alaposabban meg kívánja vizsgálni azokat a problémákat, amelyek a kistermelők számára megnehezítik az uniós minőségrendszerekben való részvételt, továbbá azokat a problémákat is, amelyekkel a helyvidéki termelők szembesülnek termékeik értékesítése során, és az elemzések alapján – szükség esetén – további intézkedésekre tesz javaslatot.

Javaslatok

A Bizottság első jogalkotási javaslatának célja a földrajzi árujelzők, a hagyományos termékek és a minőségre utaló választható kifejezések meglévő uniós minőségrendszereinek megerősítése oly módon, hogy azokat egyetlen jogszabályba vonja össze. A javaslat továbbá a földrajzi árujelzők és a hagyományos termékek esetében közös, egyszerűbb és rövidebb bejegyzési eljárást vezet be, továbbá pontosítja a védjegyek és a földrajzi árujelzők közötti kapcsolatot, a kérelmeket benyújtó csoportosulások szerepét, és a hagyományos különleges termék fogalmát.

Az ugyanezen a napon elfogadott, a földrajzi árujelzővel ellátott termékeket összetevőként tartalmazó termékek címkézésére vonatkozó önkéntes útmutatások az e kérdéssel kapcsolatos jelenlegi szabályok Bizottság általi értelmezését mutatják be.

A forgalmazási előírások hozzájárulnak a mezőgazdasági termékek termelésével és forgalmazásával kapcsolatos gazdasági feltételeknek, valamint a termékek minőségének a javításához. A jelenlegi, ágazati alapon működő forgalmazási előírások fennmaradnak, és elképzelhető, hogy a jövőben koherensebb megközelítés alkalmazásával egyszerűsödni fognak, egy olyan egységes mechanizmusnak köszönhetően, amelynek révén a Bizottság a Lisszaboni Szerződéssel összhangban felhatalmazást kap bizonyos jogkörök gyakorlására (felhatalmazáson alapuló jogi aktusok). Ennek révén a technikai jellegű szabályokat a valós körülményekhez lehet igazítani. Azon termékek esetében, amelyekre nem vonatkoznak külön előírások, bizonyos alapvető követelményeket kell teljesíteni. A Bizottság továbbá javasolja a gazdálkodás helyének feltüntetésére vonatkozó ágazati szabályok kiterjesztését (például felhatalmazáson alapuló jogi aktusok formájában), mindezt megfelelő hatásvizsgálat alapján és figyelembe véve az egyes ágazatok sajátosságait és a fogyasztók átláthatóságra vonatkozó elvárásait.

A javaslatcsomag negyedik elemét a Bizottság által a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek önkéntes tanúsítási rendszereinek működésére vonatkozóan kiadott iránymutatások képezik. Ezek célja az elmúlt évtizedben létrehozott több száz önkéntes tanúsítási rendszer működésével kapcsolatos bevált gyakorlatok bemutatása (a Bizottság megbízásából készített, nemrégiben közzétett felmérés szerint az EU-ban több mint 400 ilyen rendszer létezik).