Az európai uniós képviselők újabb javaslat-tervezetet kérnek az Európai Bizottságtól, miután a tagállamok fellazították a méhek védelmét célzó szabályozást.

Az Európai Bizottság (EB) eredeti javaslattervezetének a célja az volt, hogy az uniós jogszabályokba olvassza az Európai Élelmiszerbiztonsági Felügyelet (EFSA) 2013-as útmutatóját a méhekre veszélyes növényvédő szerek visszaszorításáról. Az útmutató elmagyarázta, hogyan kellene bevizsgálni a növényvédő szereket ahhoz, hogy az azután alkalmazott szerek ne veszélyeztessék sem akut, sem krónikus módon a kis nektárkedvelőket. A növényvédő szerek pedig csak akkor maradhatnának a piacon, ha a vizsgálatokon megfelelnek.

Mivel több tagállam ellenezte a javaslatot, végül az EB kénytelen volt olyan kompromisszumot javasolni, amely csak az akut kitettség ellen védte volna a méheket. Ez persze kiverte a biztosítékot az Európai Parlament (EP) képviselőinél, akik szerint elfogadhatatlan, hogy tagállamok ellenezzék az EFSA méhekre vonatkozó 2013. évi útmutatójának maradéktalan végrehajtását a méhek ügyében. A bizottsági rendelettervezet ugyanis csak a mézelő méheket érintő akut toxicitás tekintetében vezetne be módosításokat, ugyanakkor nem szól a mézelő méheket érintő krónikus toxicitásról, sem pedig a poszméheket és a magányos méheket érintő toxicitásról. A tervezet ráadásul nem tükrözi a tudományos és műszaki ismeretek legfrissebb fejleményeit, illetve nem változtatná meg a védelem szintjét.

Az uniós képviselők a méhekkel kapcsolatos állásfoglalásukban annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az EB-nek nem kellett volna kompromisszumot kötnie, hanem élhetett volna teljes hatáskörével, mivel a méhvédelmi kritériumokat kifogásoló 16 tagállam nem alkotott minősített többséget. Az állásfoglalás ezért most a legújabb tudományos és technikai tudáson alapuló, új jogszabálytervezet benyújtására kérte az Európai Bizottságot.

Egyértelmű tehát, hogy az Európai Parlament túlnyomó része nem akar asszisztálni a méhek védelmét szolgáló jogszabályt felvizezéséhez. Arra kérték tehát a bizottságot, hogy olyan jogszabálytervezetet terjesszen be, amely kiszűri a beporzókra legveszélyesebb növényvédő szereket. Az EP az állásfoglalást abszolút többséggel: 533 szavazattal, 67 ellenszavazat és száz tartózkodás mellett fogadta el, így nem engedte tovább a bizottsági javaslatot. Az Európai Bizottságnak most új javaslatot kell beterjesztenie a méhek magasabb szintű védelme érdekében. A bizottsági szakértők pedig biztosak lehetnek abban, hogy ha a lobbi érdekeknek szintén megfelelő, azaz ismét „puha” javaslat-verzióval állnának elő, azt az EP ugyanígy elkaszálná.

A méhek védelmének kérdése egyébként már rég nem egyszerűen csak „zöld ügy”. A bizottság hanyagnak és felületesnek minősíthető szakmai hozzáállása pedig különösen elgondolkodtató. Ugyanis éppen az Európai Bizottság adatai szerint az európai vadon élő beporzó rovarok valamennyi fajtájának – beleértve a vadon élő méheket, a zengőlégyféléket, a nappali lepkéket és az éjszakai lepkéket – előfordulásában és sokféleségében nagyarányú csökkenés figyelhető meg, és számos beporzó faj van, amely kihalt, vagy amelyet kihalás fenyeget. Csak az Európai Unióban a gabonafajták 84 százalékának, a vadvirágfajok pedig 78 százalékának léte legalább részben az állati beporzástól függ. Az EU éves mezőgazdasági termelési értékéből 15 milliárd eurónyi köthető közvetlenül a kis beporzó rovarokhoz.