Folyamatos a kulináris kalandot keresők rohama a washingtoni magyar fesztiválterületen, a Budapest Bistro és a Tokaj Tavern sátrában.

A magyaros ízekre kíváncsi látogatók száma fölényesen lepipálja a Smithsonian Folklife Festivalon (SFF) felállított indiai és latin-amerikai étkezdékét, pedig azok kínálata a helyiek számára sokkal ismerősebb lehet. Talán épp az „egzotikum” a siker titka: csúcsnapokon a bisztróban 8-10 ezer adagot adnak el.

Az ország sokszínűségét tükröző étlapon a magyar alapételek közül ott szerepel a gulyásleves és a csirkepaprikás, a zsidó konyha remekei közül a sólet, kacsacombbal, a roma ízvilágból pedig a lecsós saslik. Egyszerűbb fogás a sült kolbász, a könnyű étkek hívei sopszkát rendelhetnek, desszertként pedig vaníliafagylalttal gazdagított almás rétest kínálnak.

A Tokaj Tavernben Kovács Nimród Bikavére, a Pfneiszl pincészet Kékfrankosa, Szőke Mátyás Irsai Olivérja és a Chateau Dereszla aszúja közül választhatnak a borbarátok. A közép-európaiság jegyében háromfajta cseh sör is kapható. A minőség egyik fokmérője, hogy itt falatozik a fesztivál magyar részvevőinek nagy része, a másik pedig az, hogy a konyha felügyelete kiváló kezekben van. A fesztivál kezdetén Kiss János, a szakácstudományok doktora és a Hyatt volt alelnöke és a szállodalánc konyhafőnökeinek volt szakmai vezetője irányította a helyi szakácsokat. A bemutató második felében pedig Vendégh Gábor, aki a Lufthansa első osztályának és a világ egykori legmagasabb felhőkarcolójának, a chicagói Willis-toronynak (korábban Sears-toronynak) a séfje volt.

A magyar bisztró konyhájának szakácsait Merényi Viktor tanította be, aki 2012-ben megnyerte a washingtoni nagykövetségek konyhafőnökei számára kiírt Embassy Chef Challenge versenyt. „Meg kellett őket tanítani magyarul főzni” – nyilatkozott Merényi Viktor. A séf elmondta, hogy az ételsornak és az amerikai beszállítóknak a házigazda Smithsonian Intézettel közösen történő kiválasztása több mint fél évig tartott. A házigazda intézmény feltételként szabta a szigorú amerikai élelmiszerbiztonsági előírások betartását, valamint azt, hogy a vendégek 30 másodpercen belül megkapják a rendelésüket. De a Smithsonian azt is előírta, hogy a hideg ételek adagja nem kerülhet többe 6 dollárnál, így a tavernába tervezett szalámi-vegyestál végül kikerült a kínálatból. A magyar receptúrájú kolbász elkészítésére meghirdetett árversenyben végül egy amis hentes győzött. A töltelék összeállítását a magyar ízmesterek többször ellenőrizték, így az gyakorlatilag azonos az autentikussal.

A meghívók és a magyar szervezők között olykor vita is kialakult. A házigazdák például úgy vélték, hogy a kolbászt a helyi szokás szerint jó lenne helyi hot-dog-buciban szervírozni, mert az amerikai vendég „nem tud mit kezdeni vele”, ha zsömlét adnak hozzá. Merényi nyakasságának köszönhetően végül az utóbbi péksütemény kerekedett felül. „Erősen kellett az érdekeinket és a tradicionális értékeinket képviselni” – mondta. „Mindenekelőtt a felkészülés a siker titka” – idézte Kiss János az MTI-nek nyilatkozva a futószalagos termelést bevezető Henry Fordot. Elmondta, hogy a konyha helyben beszerezhető legjobb alapanyagokból dolgozik, amelyeket a kereslet diktálta irgalmatlan tempó miatt előre szeletelve szereztek be. Sajnálkozott, hogy a lecsóhoz nem tudott igazi magyar paprikát, a sólethez pedig tarkababot találni az amerikai piacon, de hangsúlyozta, hogy mindent elkövetett az eredetihez legközelebb álló ízhatás kedvéért.

A washingtoni magyar ízoffenzíva több fronton zajlik. Kiss Jánosnak oroszlánrésze volt abban, hogy a fesztivál két hetének idejére két ötcsillagos szálloda, a Grand Hyatt Washington és a capitoliumi dombon működő Hyatt Regency Washington is kínál magyar fogásokat. Az ugyancsak Merényi által betanított szakácsok itt paprikás csirkét készítenek házi szalvétagombóccal, valamint Budapest bélszínt, libamájjal és tócsnival, amelyhez Gere Attila Cabernet sauvignonját és tokaji furmintot kínálnak.

Kiss szerint a két luxusszálloda éttermeiben a vendégek által megrendelt ételek közel fele magyar volt. A fesztiválterületi „főcsapás” mellett Merényi és felesége, Merényi-Bolla Zita gyakorlatilag nap mint nap kétszemélyes konyhaművészeti „bevetéseket” hajt végre a követségen és Szapáry György nagykövet rezidenciáján. Itt száz fő feletti meghaladó fogadásokat tartanak, hol a művészetek mecénásai, hol a divat szerelmesei, hol fesztivál magyar részvevői számára.

A SFF-en van egy olyan kulináris vonulat is, amelyben a látogatók – az élelmiszerbiztonsági előírások miatt – csak vizuálisan gyönyörködhetnek. A felülről tükörben is megmutatott látványkonyhában a vajdasági Kishegyesről érkezett Kutasi Ferenc mutatja be a halászléfőzés fortélyait és kalocsai asszonyok készítik a pogácsát, a lecsót és a kácsit (paprikás kalácsot).

A magyar népi örökség bemutatásának egyik leglátványosabb eleme az alföldi pásztoréletmód apáról fiúra szálló hagyományait bemutató Csontos család jelenléte. Ennek kulcseleme, hogy Csontos György juhász, többszörös aranyfokozatos, fesztiválgyőztes főzőmester két fiával karcagi birkapörköltet, slambucot és marhagulyást készít bográcsban. Csontos tréfálkozva mesélte, hogy a washingtoni rendezvényen való részvétele miatt idén másnak is esélye nyílt megnyerni a karcagi birkafőző fesztivált, és sajnálkozott, hogy a kikötések miatt az amerikai nagyközönség nem kóstolhat bele a főztjébe. A bogrács azonban napról napra fenékig kiürül egy elkerített területen, a fesztivál résztvevői, a valamint a legszerencsésebb amerikai és amerikai magyar vendégek buzgó kanalazása közepette.