A bíróság szerint a közösségi költségvetésbe történő ilyen befizetés ellentétes a csatlakozási okmánnyal. Az ügy előzménye, hogy a 2003-an született csatlakozási okmány szerint minden – magán vagy állami – készlettöbbletet fel kellett számolni az új tagállamok költségére, és az Európai Bizottságnak kellett intézkedéseket tennie e tekintetben.

2007-ben a bizottság ezen rendelkezések alapján el is fogadott egy határozatot, amelyben meghatározta az új tagállamok területén 2004. május 1-jén lévő többletmennyiségeket, és megállapította az ezen államokra a „megszüntetés költségei miatt” terhelendő pénzösszegeket. Lengyelországnak 12,5, Csehországnak 12,4, Szlovákiának 3,6, Litvániának 3,2 millió eurót kellett így az uniós közös költségvetésbe befizetnie. Az említett országok ezt követően megsemmisítés iránti keresetet indítottak e határozattal szemben. Ennek adott helyt mostani ítéletében az elsőfokú bíróság. A Törvényszék megállapította, hogy csatlakozási okmány szerint a bizottságnak olyan rendszert kellett bevezetnie, amely lehetővé teszi a többlet értékesítése által okozott zavarok megelőzését, vagyis az új tagállamok területén lévő többletet ki kellett vonni az uniós belső piacról kivitel vagy megsemmisítés révén. A bíróság szerint azonban a megtámadott határozatban szereplő pénzösszegek „nem a csatlakozási okmányban előírt, a többletek felszámolási költségeinek fedezésére szolgáló pénzügyi hozzájárulások, hanem az új tagállamokat a közösség javára terhelő egyszerű befizetések”.