A túzokvédelem a magyar természetvédelem számára mindig kiemelkedően fontos volt, a Kőrös-Maros Nemzeti Park pedig központi szerepet játszik a faj közép-európai állományának megőrzésében – mondta Tóth Katalin, a VM helyettes államtitkára.

Az április 8. és 12. között tartott fórumot megnyitó Tóth Katalin a Körös Maros Nemzeti Park látogatóközpontjában a 16 országból összegyűlt szakértők előtt kifejtette, az 1990-es évek elejére a korábbi vadászat, az egyre intenzívebbé váló mezőgazdasági tevékenység, valamint a kemény telek miatt a túzokpopuláció kritikus helyzetbe került Magyarországon, állománya drámaian – 900 példány alá – csökkent. Azóta sikerült csaknem megduplázni az állományt. Jelenleg 1500-1600 túzok él itt.

Hozzátette, mindehhez azonban szükség volt az érintett ágazatok, az állami természetvédelem, az agrárszektor, a vadászok és a civil szervezetek, valamint a túzokvédelemben érintett országok együttműködésére.

A Közép-európai Túzokpopulációk Megőrzéséről szóló Egyetértési Memorandum 2001-ben jött létre 13 ország, köztük Magyarország, aláírásával. Léte és működése a közlemény szerint segíti az egyes országok kutatóinak, terepi szakembereinek és döntéshozóinak tapasztalatcseréjét, egyben alapot ad az összehangolt, határon átnyúló és nemzetközi közös intézkedések, projektek tervezéséhez és megvalósításához.

Az idei magyarországi találkozó célja az elmúlt 4 év értékelésén túl az új nemzetközi fajvédelmi akcióterv, a nemzeti jelentésekből összeállított összeurópai jelentés, az új, négy évre szóló középtávú munkaterv, valamint 7 szakmai útmutató, illetve tanulmány megvitatása és elfogadása, továbbá döntenek négy újabb részes fél felvételéről.

A rendezvény keretében a résztvevők megismerhetik – a Körös Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai által vezetett programon – az eseménynek otthont adó magyar nemzeti park túzokvédelemmel kapcsolatos tevékenységét. A többi között a dévaványai 400 hektáros túzokvédelmi mintaterületet, a túzokvédelmi állomást, emellett a túzok magyarországi, tipikus táplálkozó-, dürgő- és fészkelő élőhelyeit és az alkalmazott természetvédelmi módszereket.