Az uniós országok energiaügyekben illetékes tárcavezetői brüsszeli tanácskozásukon nem tűztek ki feladatokat arra nézve, hogy 2030-ra a tagállamoknak mekkorára kell növelniük a megújuló energia részarányát.

Várhelyi Olivér nagykövet, a brüsszeli magyar állandó EU-képviselet helyettes vezetője elmondta: a magyar álláspont szerint a jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor nem engedhető meg a költségvetési hiány és az államadósság további növelése, nem is lehet kötelezettséget vállalni a megújuló energia – például szélerőművek, napkollektorok – elterjesztését célzó további, nagy forrásigényű beruházásokra. A diplomata szerint egyelőre az a feladat, hogy az unió teljesítse a 2020-ig szóló „klímacélokat”, vagyis a szén-dioxid-kibocsátásnak részben a megújuló energia fokozott igénybevétele révén történő csökkentését. „Nézzük meg, hogyan teljesítjük a 2020-ig szóló célokat. Amikor ennek a periódusnak a vége felé tartunk, akkor már lesz rálátásunk arra, hogy véget ért-e a gazdasági válság, illetve valóban versenyképes-e a megújuló energia termelése” – összegezte Várhelyi Olivér a magyar álláspontot. Ettől függetlenül – mondta – a magyar kormány nem tesz le arról, hogy az eddig kijelölt célt, vagyis a megújuló energia részarányának csaknem 15 százalékra történő növelését elérje. Erre – jegyezte meg – most is jelentős pénzeket fordítanak és fognak fordítani a jövőben például a strukturális és kohéziós alapokból. A nagykövet elmondta még, hogy az energiaügyi uniós tanácsülésen vitát folytattak az Európai Bizottság nemrég közzétett elképzeléseiről az energetikai belső piac témájában. A dokumentum – állapította meg Várhelyi – elsősorban arra koncentrál, hogy miként lehetne még átjárhatóbbá tenni a piacot. Magyar megítélés szerint azonban az uniós javaslattevő-végrehajtó intézmény olyan területekre is „bemerészkedik”, ami nem szerencsés, és politikailag rendkívül érzékeny. Így az Európai Bizottság szerint most jött el az ideje annak, hogy átállítsák az uniót a fogyasztói energiaárak teljesen piaci szabályozására. A magyar nagykövet szerint viszont e területen nem beszélhetünk igazi piaci helyzetről: több uniós tagállam „gázfronton” teljesen kiszolgáltatott, ráadásul most járnak le a hosszú távú gázszállítási szerződések az orosz partnerrel. A válság miatt – tette hozzá Várhelyi Olivér – Dél-Európában is megjelent az „energiaszegénység” jelensége, a fogyasztók nem tudják kifizetni a szükséges energia árát. A magyar diplomata azt a kifogást is megfogalmazta az Európai Bizottság dokumentumával kapcsolatban, hogy az uniós testület, miközben meghatározó szerephez kívánja juttatni a megújulóenergia-forrásokat, nem tesz érdemi javaslatokat az úgynevezett „szabályozó kapacitások” szükségességét illetően. Ez alatt azt kell érteni, hogy a szél- és a napenergia hasznosíthatóságának a mindenkori mértéke természeti körülményektől is függ, ezért be kell iktatni olyan, klasszikus energiaforrásokat, amelyeknek a teljesítménye szükség esetén gyorsan és rugalmasan növelhető. A diplomata szerint már ma is megfigyelhető, hogy amikor Németországban – ahol az atomerőművek leállításáról döntöttek – valamilyen okból csökken a megújuló energia előállítása, akkor Németország valósággal elszívja az áramot a Cseh Köztársaságtól, óriási áramszüneteket okozva, amikor pedig túltermelés van, akkor az előállított energiát nem tudják felhasználni, cirkuláltatni kell.