Hozzátette: továbbra is cél az, hogy 2013-ig minden európai lakos rendelkezzen legalább alapvető – nem feltétlenül szélessávú – internetkapcsolattal. A bizottság adatai szerint ez év elején uniós átlagban a háztartások 24 százaléka rendelkezett szélessávú hozzáféréssel. Bulgáriában és Romániában 13, Dániában és Hollandiában 37 százalékos volt a lefedettség, ez a két szélső érték. Magyarországon ekkor a háztartások 18 százalékának van szélessávú internetes kapcsolata. Európa jelenleg világelső a széles sáv átlagos elterjedtsége terén – állapította meg a bizottság -, de a hálózatokat tovább kell fejleszteni és korszerűsíteni. Az európaiaknak például jelenleg mindössze 1 százaléka rendelkezik nagy sebességű közvetlen otthoni üvegszálas kapcsolattal, miközben ugyanez az arány Japánban 12 százalék, Dél-Koreában pedig 15. „A gyors, szélessávú hozzáférés jelenti Európa fellendüléséhez és a jóléthez szükséges digitális oxigént” – fogalmazott Kroes, bejelentve, hogy a bizottság ennek érdekében három új intézkedést fogadott el. Utóbbiak közé tartozik egy ajánlás, amely megfelelő egyensúlyt biztosít a beruházások ösztönzése és a verseny megőrzése között a szolgáltatók számára. Egy olyan javaslat, amely a vezeték nélküli szélessávú hozzáférések számára biztosít rádióspektrumot, valamint egy közlemény arról, miként ösztönözhetők a leghatékonyabban a gyors hálózatokba fektetendő állami- és magánberuházások. A bizottság már 2013-ra elegendő rádióspektrumot biztosítana a vezeték nélküli széles sáv céljára. Addig ugyanis jelentős frekvenciamennyiség szabadul fel a televíziók digitális áttérésének köszönhetően, bár abból az érintetteknek nem csupán az internettel kapcsolatos céljaik vannak, hanem a közlekedéssel, a környezetvédelemmel, a televíziózással és a távközléssel kapcsolatosak is. Kroesék arra is felkérték az uniós tagállamokat, hogy a széles sávval összefüggésben készítsenek konkrét végrehajtási intézkedéseket tartalmazó terveket a gyors hálózatok kiépítésére. Iránymutatásokat ad Brüsszel a beruházási költségek csökkentésére vonatkozóan, valamint bemutatja, hogy a tagországok az uniós alapok jobb felhasználásával hogyan támogathatják a szélessávú beruházásokat.