Oroszország az elkövetkező időszakban minden bizonnyal növelni fogja mezőgazdasági termelését, s ezzel együtt élelmiszeripari kibocsátását is. Ezen az úton már el is indult és egy idő után már nem az önellátás lesz a monumentális ország célja, hanem az élelmiszer-exportőri szerep.

Oroszország kapcsán nem szabad elfelejteni, hogy a Szovjetunióban az árakat hatóságilag rögzítették, elterjedt és tartós jelenség volt az áruhiány. Emiatt is tölthetett be akkoriban magyar mezőgazdaság egyfajta „éléskamra” szerepet. Ez a helyzet Oroszországban, illetve a Független Államok Közösségében (FÁK) egy ideg valamilyen szinten még megmaradt, a globális politikai, gazdasági változások ugyanakkor a keleti piacokat sem hagyták érintetlenül.

A magyarországi mezőgazdasági termelőknek és élelmiszeripari vállalkozásoknak is át kellett értékelniük ezeket a piacokat. Amelyekre a fizetési bizonytalanság mellett egyre inkább jellemzővé vált az is, hogy a korábbi élelmiszerárut már nem lehetett eladni. Amit mégis, annak ügyelni kellett a minőségére. Nem csak vállalkozásokat, jóformán a keleti piacokra „szakosodott”, egész élelmiszeripari ágazatokat érintett kedvezőtlenül ez a változás. A folyamat pedig nem megfordítható.

Gabonára alapozott álmok

Oroszországban 2006-ban elfogadták a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvényt, 2007 végén pedig a 2008-2012. közötti állami agrárprogramot. Ez egy a korábbinál jóval erősebb orosz mezőgazdasággal számolt, aminek a kialakításához jelentős támogatási összegeket is társítottak. A programra összesen 551 milliárd rubel központ forrást irányoztak elő, s ugyanennyi önkormányzati összeggel is számoltak.  Ennek alapján az orosz agrárszektor támogatása – változatlan rubel/dollár árfolyammal számolva –, a korábbi, éves szinten hozzávetőleg 2 milliárd dollárról akár 9 milliárd dollárra is nőhet 2012-re – prognosztizálták az oroszok.

Szakértők szerint ha nem is öt év alatt, de negyedszázados távlatban – azaz most már nagyjából húsz év múlva – van esélye annak, hogy az orosz gabonatermesztés még jobban megerősödjön és erre alapozva egy erőteljes agrárgazdaságú, érdemi élelmiszerexportot bonyolító országgá válhat Oroszhon. Extrém optimisták mintegy 200 millió tonnás éves orosz gabonatermést vízionálnak, de az orosz agrárvezetés legfeljebb 120-150 millió tonnával számol, utóbbi is több mint kétszerese a megszokottnak.

A növekedési cél egyébként reális, a termőterület növelésével és a hozamok javításával. Ehhez becslések szerint 12-15 milliárd dollár kell, miközben az említett állami agrárprogramban előirányzott teljes állami és önkormányzati támogatási mintegy 43-45 milliárd dollár volt. Az állattenyésztés kibocsátásának jelentős növelése, s az önellátás deklarált megteremtése mindenesetre a gabonatermelés radikális meglódulásával létrejövő takarmánybázison volna csak elképzelhető – természetesen a szükséges technológiai fejlesztésekkel együtt.

Nagyságrendekkel több húsexport

Dmitrij Medvegyev (képünkön) elnök a közelmúltban azt vázolta: Oroszország létrehozza a megfelelő pénzügyi mechanizmusokat és infrastruktúrát, hogy a világ egyik legnagyobb élelmiszerpiaci szereplőjévé váljon. Az egyik legfontosabb feladatnak az importfüggőség megszüntetését, az állattenyésztés fellendítését nevezte.

Oroszországban az ajánlottnál jóval alacsonyabb az egy főre jutó fogyasztás az alapvető élelmiszerekből. Húsból és hústermékekből átlagosan 68, tejből és tejtermékekből 61, tojásból 88, halból és haltermékekből 56 százalékkal kevesebbet fogyasztanak az oroszok az ajánlottnál. A kereskedelmi minisztérium ezt azzal magyarázta, hogy nem elég fejlett az infrastruktúra, hiányoznak a szükséges hűtőkapacitások és raktárak.

Oroszország nagyon kis mennyiségű húst exportál, 2009-ben csupán tízezer tonnát szállított Kínába és Vietnamba, de az orosz agrártárca számításai szerint 2020-ra 400 ezer tonnára növelheti sertéshús exportját és 200 ezerre a baromfiét. A kivitel alapvetően a FÁK-országokba, Délkelet-Ázsiába, a Közel-Keletre és az Európai Unióba irányulna.

Fejlesztések és hatások

Kérdés persze, mi válik valóra ezekből az álmokból. A nagy orosz terv megvalósulását, a nettó élelmiszer exportőri pozíciót sokan már korábbra is várják, mint 20 év. Az Oroszországban feleslegként megtermelt élelmiszer nagyon jelentős hatást gyakorolhatna a világméretű élelmiszerproblémák megoldásának irányába. A fejlesztési lehetőségekhez elegendő a pénz, a fejlődési célok eléréséhez azonban korántsem. Az oroszok tudják ezt, mint ahogyan tisztában vannak azzal is, hogy a forrásokat a korábbihoz képest jóval észszerűbben kell hasznosítaniuk.

Jelenleg azonban – a technológiai lemaradás mellett – know-how, illetve humán-erőforrás gondokkal küzdenek. Belekezdtek a szűzföldek feltörésébe és a tenyészállatok importjába, de az ideális termelési feltételek nélkül. Az is igaz, hogy a jelentős befektetéseket nem csak saját forrásból kívánják megvalósítani, külföldi befektetőket is várnak. Kína és a Közel-Kelet mellett talán éppen leginkább az Európai Unióból, így Magyarországról is.

A húsexportőröknek nem kedvez az orosz önellátási törekvés, ám egyes magyarországi agrár-, illetve élelmiszerpiaci szereplőknek érdekük lehet odafigyelni a „Nagy Testvérre”, s akár részesedést elérni egy ottani projektben. A magyarországi gabonatermelők pedig – az ukránokkal és a világ nagy gabonás cégeivel együtt – felkészülhetnek arra, hogy Oroszország termelő pozíciójának javulásával új, erős szereplő jelenhet meg a gabonapiacon, Ukrajna és Magyarország hagyományos exportpiacain is.

A helyzetet árnyalhatja majd – de csak némileg –, hogy a legújabb prognózisok szerint 2020-ra a globális gabonakereslet is 2,65 milliárd tonnára bővülhet, 20 százalékkal meghaladva a 2009. évi szintet. A várt bővülés ugyanis elsősorban a lakosság növekedésével függ össze a feltörekvő országokban, ahol a gabonát egyre inkább élelmiszerként, és állati takarmányozásra használják.

Az orosz Statisztikai Hivatal adatai szerint 2009-ben az orosz agrárszektor termelési értéke 26,234 milliárd rubel volt, 1,2 százalékkal több az előző évinél, de lényegesen kisebb az előző évi, 10,8 százalékos növekedésnál (2007-ben 3,4, százalékos növekedést könyvelhetett el az orosz agrárium). Gabonát 97,036 millió tonnát takarítottak be 42,764 millió hektárról, 2,27 tonna hektáronkénti termésátlaggal. A marha, sertés és baromfihús termelés 2009-ben vágósúlyban elérte a 10 millió tonnát, ami 7 százalékkal volt több az előző évinél. A húsoknál és belsőségeknél 13,3 százalékos növekedés történt, már az első 11 havi adatok alapján is – egyértelműen a sertés- és baromfitermelés növelése eredményeként. Az ipari sertés tenyésztése elérte az 564,1 ezer tonnát, a baromfié pedig a 2140,2 ezer tonnát. Az előbbi 24,7, míg az utóbbi 14,3 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest.

Írta: Tóth László Levente

Megjelent az Axiál Híradóban