A szakember – az agrártárca volt államtitkára – szerint jelentős fejlődéshez vezethet, ha sikerül azt a több százezer hektár falusi zártkertet és portát integrálni a termelésbe, ahol az utóbbi években a termelési aktivitás jelentősen csökkent. Ezek a földterületek ugyanis a szakkifejezés szerint kultúrállapotban, (jó állapotban) lévő területek, és ha azt integrációban hasznosítják úgy nemcsak munkát adhatnak az itt élőknek, de jelentős értéket is előállíthatnak. Raskó György szerint ezt a területet a korábbi kormányok elhanyagolták, de ha a mostani agrárkormányzat anyagilag is támogatni tudja az integrációk elindítását, úgy akár sikertörténetről is lehet majd beszélni. A volt államtitkár kifejtette: lehet ugyan a gazdák egyéni kezdeményezésére bízni az integrációt, az összefogást, de szerinte eredményesebb, ha ezt a feladatot a legtöbb faluban már ott lévő – a téeszekből és állami gazdaságokból átalakult – mezőgazdasági üzemek vállalják fel. Szerinte ugyanis ezeknél a cégeknél megvan a jól működő integrációhoz szükséges szaktudás is. A szakértő főként a sertés- és baromfitenyésztés, valamint a zöldség-gyümölcs termesztés területén lát lehetőséget a professzionális integrációk kialakítására. Ezeken a területeken ugyanis Magyarországnak jelentős komparatív előnye is van. Úgy vélte, az lenne az igazi siker, ha mindehhez helyi élelmiszeripari feldolgozás is társulna. Megjegyezte: vannak térségei az országnak, ahol ilyen összefogások, integrációk már léteznek. Érdekesnek nevezte a program névválasztását, mivel, mint mondta Darányi Ignác nagyüzempárti volt és arra törekedett, hogy a múlt század fordulóján a korszerűtlen nagybirtokokat korszerű nagyüzemekké szervezze. Ezt tette saját, mintegy 5.000 kataszteri holdas birtokával is. Darányinak volt elképzelése arról, hogy Magyarország miként lehet Európa éléskamrája. Kifejtette: a fejlett mezőgazdaságú országokban, például Hollandiában, Dániában és Olaszországban az integrációs modell – az egyéni gazdák összefogásaként, szövetkezetek formájában – most is működik.