Ezzel újabb „pénzzel” gyarapodik a helyi fizetőeszközök köre, a jegybank szakértői szerint azonban a „helyi valuták” nem jelentenek konkurenciát a nemzeti fizetőeszköznek, vagyis a forintnak. A balatoni korona tervezett bevezetéséhez több Balaton környéki település csatlakozott, valamint a megyei kereskedelmi és iparkamara, tehát egy kisrégiós (térségi) fizetőeszközről van szó. A részletek kimunkálásra létrehozott munkacsoport vezetője Leitold László, a veszprémi székhelyű Kinizsi Bank vezérigazgató-helyettese, aki egy másik helyi pénz, a soproni kékfrank létrehozásánál is bábáskodott. Eddig a gyakorlatban egy helyi pénz működik, a soproni kékfrank, amely 2010 áprilisában jelent meg, kibocsátására létrejött a Ha-Mi Szövetkezet. Az utalvány bevezetésénél azzal érveltek, hogy biztosítani fogja a gazdasági kapcsolatban levő szövetkezeti tagok között a hivatalos fizetőeszköz nélküli elszámolásokat, így az utalvány használatával javul a vállalkozások helyzete, mivel összekapcsolja a szükségleteket és kapacitásokat, és így helyben több szolgáltatás és áru cserélhet gazdát. Az elfogadóhelyek egy része 5-15 százalékos kedvezményt ad a vásárlónak kékfrank használata esetén. Az utalványok ellenértékét a Ha-Mi Szövetkezet a Rajka és Vidéke Takarékszövetkezetnél helyezi el betétként. Egy kékfrank utalvány egyenlő egy forinttal, viszont 2 százalék + áfa jutalékot vonnak le attól az ügyféltől, aki ismét forintra szeretné visszaváltani a kékfrankot. Ettől a készpénz-helyettesítőtől azt várták, hogy akár a helyi kereskedelmi forgalom 15-20 százalékát is átveheti. A Rábaköz Vidékfejlesztési Egyesület ezév januárjában jelentette be, hogy az ősz elején forgalomba hozza a hatvanezernél is több lakosú térség saját pénzhelyettesítőjét, a rábaközi tallért. Az utalvány kibocsátója szintén a soproni kékfrankot megszervező Ha-Mi Összefogunk Európai Szövetkezet lesz. A kibocsátók közlése szerint céljuk a helyi pénzforgalom felgyorsítása, a tőke helyben tartása a céljuk, de arra számítanak, hogy a rábaközi fizetőeszköz egyfajta turisztikai attrakcióvá is válik. A helyi pénz bevezetésére további kezdeményezések is indultak, ilyen a pécsi korona, valamint a debreceni fantallér, és már Szegeden is hasonlót fontolgat az önkormányzat. A regionális fizetőeszközökkel a térségi gazdaságot, illetve a gazdaság szereplői közötti kapcsolatot próbálják erősíteni.  Bartha Lajos, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) pénzforgalmi és értékpapír-elszámolási területének igazgatója korábban kifejtette: ezek a jogilag utalványnak számító fizetőeszközök csak korlátozottan használhatóak fizetésre, mivel zárt körben használják őket, így a jelenlegi szabályozási környezetben nem engedélykötelesek. A szakember szerint a törvény egyértelműen kimondja, a hatóságoknak kell mérlegelniük, hogy a pénzhelyettesítő mikor kezdi el feszegetni a „korlátozottság” definícióját. Az MNB egy áprilisi tanulmányában a szakértők a „helyi pénzek” kockázataira igyekeztek felhívni a lakosság figyelmét. A tanulmány rámutat arra, hogy ezek a pénzek gyakorlatilag utalványok, az utalványok birtokosai pedig kockázatokat kénytelenek elviselni, miközben utalványaik nem rendelkeznek a már meglévő törvényes fizetőeszközökhöz képest extra tulajdonságokkal. Az utalványt elfogadók két hitelkockázattal is szembesülnek – húzzák alá. Egyrészt az utalvány kibocsátójának a kockázatával, tehát azzal, hogy az utalvány kibocsátója csődbe megy vagy fedezetlenül bocsát ki utalványt, és az utalvány birtokosai korábban befizetett pénzük jelentős részét nem kapják vissza. A másik elem az utalványok fedezete mögött álló hitelintézettel kapcsolatos kockázat, vagyis annak a kockázata, hogy a fedezetet kezelő hitelintézet megy csődbe – mutattak rá az MNB szakértői. A tanulmány megállapítja azt is, hogy a „helyi pénz” egyik sokat hangoztatott előnyét, a helyi lakosok és vállalkozások helyben történő vásárlásai következtében bekövetkezett forgalomnövekedést nehéz kimutatni.