A vele készült interjúból kiderül az is, hogy a cég idén – csaknem ötven új partnerrel is szerződve – közel 20 százalékra növelte arányát a piacon és a külföldi projektek mellett a magyarországi beruházásokat is folytatja.

– Hogyan zárja a 2010-es évet a Vitafort?

– Sorsdöntő volt ez az esztendő, több szempontból is. Már tavasszal látható volt, hogy idén hangsúlyosabb lesz a Vitafort számára a növénytermesztési ágazat helyzetének alakulása, mint az állattenyésztésé. A gabona és a fehérjehordozók ára 30-50 százalékkal meg is emelkedett. Ez azoknak a partnereinknek, akik több ezer hektáron gazdálkodnak, jó pozíciót adhat. Vannak partnereink, akik ebből profitálni tudtak, de sajnos többen vannak, akiknek nem termett meg a tervezett gabonamennyiségük, ezért vásárlásra szorulnak. A magyarországi hozamok sajnos jelentősen elmaradtak idén a megszokottaktól a rendkívül kedvezőtlen időjárás miatt, s ez az egyik fő problémánk, hiszen ez a partnereinknél negatívan befolyásolta az évet.

– Konkrétan milyen gondok adódtak a növénytermesztés terén?

– A búzánál a minőség, az árpánál a nagyon alacsony hektolitersúlyok, a kukorica egy része pedig még mindig lábon van. Nagyon sok partnerünk ráadásul sajnos olyan értékesítési szerződést kötött, hogy ha nem termett meg a leszerződött mennyisége az adott növényből, a hiányzó árumennyiséget meg kell vásárolniuk máshonnan, vagy pedig vállalniuk kell a szállítás elmaradása miatti kötbér terheit. Más kérdés, hogy az ilyen szerződések kapcsán van olyan jogi álláspont is, miszerint az idei vis maiorra hivatkozva újra tárgyalhatók. Az ilyen szerződést kötött partnereinknek nem is az a legnehezebb, hogy tonnánként 70-80 ezer forintért lekötötték a napraforgót és most 120 ezer forint az ára, hanem, hogy a meg nem termelt mennyiségeket most utóbbi áron kell megvásárolniuk. A partnerállományunkat tehát idén elsősorban jobban a növénytermesztés határozta meg, mint az állattenyésztés és ez minket is befolyásol.

– A Vitafort számára ugyanakkor takarmánygyártóként az is fontos, hogyan áll az állattenyésztés…

– Ennek a helyzete éppen az ellenkezője az egy évvel korábbinak, hiszen a tejágazat jobb helyzetben van, az elmúlt 4-5 hónapban növekedett a tej ára. A sertésnél pedig megállt a sertéshús átvételi árának esése, 5-10 forintot még emelkedett is. A következő 2-3 hónap szempontjából ez az egyik legfontosabb kérdés, hiszen a jelenlegi átvételi ár is nagyon alacsony még, mivel korábban kilogrammonként 40-50 forintos áresés következett be. Azok a partnereink mindenesetre nehezebb helyzetben vannak most, akiknek az állatállományában nagyobb súllyal szerepel a sertés, mint a szarvasmarha, illetve tevékenységükben a tejtermelés.

– Mi tükröződik mindebből a Vitafort értékesítési számaiban?

– Az már látható, hogy mintegy 15 százalékkal nőtt az értékesített mennyiség az egy évvel ezelőttihez képest. Mivel azonban közel kétezer féle végterméket állítunk elő, nem mindegy, hogy ez a növekedés premixekből vagy készkeverék takarmányból áll-e össze. Konkrétabb meghatározás tehát a táp egyenérték szerinti. A Vitafort 2010-ben táp egyenértékben 45-50 ezer tonnával többet állított elő, mint egy évvel korábban, ez jóval a 750 ezer tonnát meghaladó készkeverék takarmánnyal egyenértékű terméket jelent. Ezzel idén közel 20 százalékra tudtuk tovább növelni részesedésünket a takarmánypiacon, annak ellenére, hogy az Magyarországon szűkült. A növekedést ezért nagyon jelentős eredménynek értékelem. Köszönhető ez annak is, hogy 2010-ben csaknem félszáz új partner is bennünket választott. Szarvasmarhánál egyértelműen piacvezetők vagyunk a szolgáltatási háttérrel és termékstruktúrával, sertésnél az első 3-4. helyen, baromfinál pedig azért vagyunk hátrébb, mert a vertikális integrációban nem vagyunk benne, nem is szeretnénk. Tudatos döntés következménye ez, hiszen a legnagyobb problémák az elmúlt 8-10 évben a baromfiágazatban voltak. A Vitafort pedig azokra a területekre összpontosít, ahol a jó ár-érték arány biztos fizetési határidővel párosul.

– Fentiek tükrében mennyire sikerült javítani a fizetési morált?

– Már 2009 elején, a válságot érzékelve úgy döntöttünk, hogy a partnereink mellé állunk a finanszírozásban is. Úgy gondolom, ezt minden partnerünk érezte is. Ennek érdekében a korábbiaknál több forgóeszközt vontunk be. Aztán eljött 2010 első negyedéve, amikor a számaink azt mutatták, hogy bár elkezdődött a már említett piaci növekedésünk, de a kintlevőségeink sokkal nagyobb arányban nőttek. Ebből adódóan fájó döntéseket is meg kellett hoznunk. A piacon sokan vezettek be már korábban „büntetőkamatokat” késedelmes fizetés esetén, a Vitafort azonban az elmúlt tíz évben soha nem kényszerült erre. Inkább mindig egyeztettünk a partnereinkkel és a nem jól fizetőktől elbúcsúztunk. Idén nyáron azonban minden partnerünknek írásban hívtuk fel a figyelmét arra, hogy másfél-két hónapos haladék után, szeptember 1-től új vevőkontrollt vezetünk be.  Ennek lényege, hogy ha a fizetési nap utáni nemfizetés a 60 napot meghaladja, azt másképp szankcionáljuk a korábbiakhoz képest. A Vitafort vevőállománya általánosan jóval jobb, mint az országos átlag, a jó partnereinket hoznánk nehéz helyzetbe olyan vevőket is finanszírozva, akik rosszul fizetnek. Az elmúlt 2-3 hónapban kiderült, hogy a partnereink megértették ezt, természetesen továbbra is mindegyikükkel külön egyeztetünk és megértjük a problémáikat ma is. 

– Mik a tapasztalatok és tervek a több, mint egy éve alapított leánycég, az InVivo Trading Zrt. kapcsán?

– Nagyon pozitívan befolyásolta az évünket ez a cég, amelynek stratégiai vezetésében személyesen is részt veszek. Ez a társaság nem a Vitafort keretein belül, de a Vitafort meghatározó részvételével működik és 2010-ben már elég komoly aktivitást fejtett ki a piacon. A InVivo-val megpróbálunk a partnereink felé úgy nyitni, hogy akinek pénzügyi nehézségei vannak, de megfelelő szemes terménnyel rendelkezik, attól a termését felvásároljuk, azonnal fizetünk vagy kompenzálunk. Ez is a kintlevőségek kezelése. E társaság kapcsán a távlati elképzelésünk az, hogy a nagyok mellett – megvan ugyanis az a néhány nagy cég, aki a piacot lefedi és világszinten is óriási – , kapjunk egy szeletet a gabonapiaci tortából. Amennyiben három-négy év távlatában 300-400 ezer tonnás forgalmat ér el az InVivo, az már nagyon tisztességes eredmény lenne. Nem az ugyanis a célunk, hogy a gabonával kereskedve minél nagyobb forgalmat generáljunk ezzel a céggel. A cél az, hogy a Vitafort kintlevőségeit megfelelően fedezzük és a francia tulajdonosi hátterünknél fogva – a Vitafort kisebbségi tulajdonosa, a francia InVivo többségi tulajdonrésszel rendelkezik az InVivo Trading Zrt.-ben –  az azonnali piacokra juttassuk az árut és rögtön fizessünk. Ez azért nagyon fontos, mert jelenleg is vannak gabonapiaci botrányok a biztonság hiánya miatt, a francia tulajdonostársunk mögötti piacok pedig nagyon biztonságosak. Ugyanakkor örülünk annak, ha azok a partnereink, akik az InVivo ajánlatánál jobb áron máshová is el tudják adni az árujukat biztonságosan, eladják oda, hiszen így a Vitafortnak is hamarabb tudnak fizetni.

– Hogyan alakult üzletileg az év?

– A közepesnél jobb évet zárunk az idén, a megszokotthoz képest kiemelkedő árbevétel mellett. Cégcsoport szinten – Vitafort Zrt. és leányvállalatai – több, mint 30 százalékkal sikerült az összes árbevételünket növelni, így megközelítettük a 10 milliárd forintot 2010-ben. Az eredményeinket nagyon befolyásolja, hogyan alakulnak az elkövetkező hetekben az alapanyag beszerzéseink. Azt azonban már látjuk, hogy az üzleti eredményünket negatívan érintik idén a forint/euró, forint/dollár árfolyammozgásából adódó veszteségek. Ellentétes a tendencia tehát a 2009-es évvel. Akkor az első félévben nagy volt az árfolyamveszteség, de a második félévben nagyobb árfolyamnyereséget tudtunk elérni, mint az előző félév vesztesége, tehát a pénzügyi műveletek eredménye pozitív volt. Idén ennek ellenkezője a tendencia és hiába tompítjuk a hatást, számunkra sok tízmillió forint mínuszt jelent ez. Úgy gondolom azonban, hogy a már említett 15 százalékos idei volumennövekedés, a több, mint 30 százalékos árbevétel növekedés és a piaci táp egyenérték növekedés hatása pozitív. A partnerek az érzékelhető nagyon negatív gazdasági helyzetben preferálják az olyan megbízható, hosszú távon gondolkodó, magyar hátterű vállalkozást, mint a Vitafort. Ez a cég ugyanis többségi magyar tulajdonú, tipikus középvállalkozás, alaptevékenysége mellett sok magyar vállalatnak próbál munkát adni.

– Melyek a stratégiai célok?

– A legfontosabb, hogy a magyar takarmánypiacon takarmány egyenérték tekintetében hol állunk, milyen következő lépéseket tudunk tenni. Az árbevétel növelésénél jóval értékesebbnek tartom azt, ha az értékesítésünkben 2-3 százalékos arányú premixből tudunk eladni többet, jóval kisebb árbevétel mellett, azért, mert nagyobb hozzáadott értékű termékről van szó. Kevésbé fontos mondjuk kész tápból akár 4-5-ször nagyobb árbevétel növekedést elérni, sokkal kevesebb know-how tartalommal. A cég stratégiája tehát továbbra is a termékekhez magas szintű szolgáltatást párosítva jelen lenni a piacon, amely vissza is jelez pozitívan. Korábban nem volt jellemző például, de az elmúlt 3-4 hónapban nagyon örültem annak, hogy személyesen engem, de a kollégáimat is megkeresték együttműködések ügyében. Tehát nem csak mi megyünk a piac után, hanem már a piac is keresi a Vitafortot. A több, mint húszéves munka tehát – amelynek során nem csak az értékesítés-fizetés egyszerű folyamatára építettünk –,  „beérni” látszik. 

– Hogyan alakult az export?

– A Vitafort számára az exportpiacok is nagyon fontosak, a moldáviai idén ragyogóan teljesített, szemben a gazdaságilag nehezebb helyzetben lévő román piaccal. Az alaptevékenységből – és itt premix koncentrátumra, készkeverék takarmány gyártására, eladására gondolok – származó exportunk 7,5-8 százalékát teszi ki az árbevételnek. Az exportból származó árbevételünk ugyanakkor nagyobb, 25-30 százalékát is kiteszi az értékesítésnek, hiszen nagyon komoly technológiai és egyéb exportunk van, elsősorban Ázsia felé. Ez jövőre már a 2 milliárd forintos nagyságrendet is meg fogja haladni. Többször nyilatkoztam arról, hogy nagyon jelentős projektjeink vannak Indokínában, elsősorban Laoszban, de Kambodzsában és Vietnámban dolgozunk. Ezekben a projektekben kifejezetten preferáljuk a magyar vállalkozásokat, gépipari beszállítókat. Laoszban 2011. márciusában lezárunk egy közel 9 millió dolláros projektet, amelynek keretében több takarmánykeverőt és vágóhidat, keltetőt adunk át, megteremtve a laoszi takarmányipart, aminek nemzetközi visszhangja is van. Ez segít a tevékenységünkben, a cash-flow-ban, de ezeket a projekteket óvatosan kell kezelnünk, hiszen alapvetően takarmánygyártók vagyunk és a magyar piacon szeretnénk hosszú távon működni.

– Hogyan állnak a hazai beruházások?

– A hazai beruházásaink tekintetében elég óvatosak voltunk ebben az évben, de elvégeztük azt, ami nagyon fontos volt. Nem szorított a cipő, mivel az elmúlt 5-6 évben jelentős beruházásokat hajtottunk végre, így lehettek olyan fejlesztési elképzelések, amelyeket halaszthatunk. Az elkövetkező félévben azonban fontos gépi beruházásokat hajtunk végre a koncentrátum gyártó üzemsor tekintetében, lecseréljük a keverőgépet és az ehhez kapcsolódó berendezéseket. Ahhoz azonban, hogy ebbe belevágjunk, látnunk kellett az első félévet. A környezetünkben tapasztalható óriási forráshiány sajnos az egész magyar agrárium helyzetét jellemzi. Ennek a forráshiányos állapotnak pedig oka volt az is, hogy az ágazatban működő cégek zöme erején felül ruházott be támogatással és most nagyon nehezen tud megbirkózni a vállalt terhekkel. Mi nagyon sok számítást elvégzünk ahhoz, hogy rábólintsunk egy beruházásra. Ma ugyanakkor a Vitafort 15 százalékkal kisebb költségszinten dolgozik, mint 8-10 éve. Ebben az időszakban csökkent a dolgozói létszám is, de most olyan üzemi szervezetünk van, amelyen már egyre nehezebb többet racionalizálni. Ma a termelési és a humán erőforrás oldalon egyaránt abszolút optimális szinten működik a cég. Ezzel együtt nem örültünk annak, hogy idén hiába indultunk jelentős kutatásfejlesztési pályázatokon, mert azokat nem bírálták el. Nagyon sokat költünk ugyanis kutatásfejlesztésre, sok hazai és külföldi kutatóintézettel vagyunk napi kapcsolatban. Idén októberben egy olyan szarvasmarha road-show-t szerveztünk, amelyen az Egyesült Államok egyik legelismertebb tejipari szakembere is előadásokat tartott. Fél év múlva pedig – remélem –  többet tudok majd mondani egy tervezett beruházásról. Amely olyan új know-how,  új alapanyag köré csoportosul, ami egy két-három éve elindult kutatásfejlesztési tevékenységnek az eredménye.

– Fentiek tükrében hogy érzi magát?

– A hangulatom igen vegyes. Aggódom a magyar agráriumban dolgozó cégek miatt, hiszen nagyon extrém időjárási viszonyok között dolgoznak. Nagyon sok partnerünk a búzáját még el sem tudta vetni. Aggasztó az is, hogy a sertés jelenlegi átvételi ára még mindig önköltség alatti, miközben a takarmány alapanyagár növekszik. A tejágazat helyzete viszont bíztatóbb. Megnyugtató, hogy a Vitafort az elmúlt 3-4 évben alapvetően megtette azokat a költségcsökkentő intézkedéseket, amelyeknek köszönhetően a 2009-es válságév és a 2010-es forráshiányos év mellett nem fogunk extrém, jóval az átlag alatti évet zárni. Tevékenységünk 70-75 százalékban a magyarországi, legalább 300 tejelő szarvasmarhánál vagy 200 kocánál többet tartó nagyüzemektől függ. Nagyon fontos természetesen a bolthálózat, a háztáji ágazat, a kis kiszerelésű termékek, a szolgáltatás is. Az említett nagyüzemekből azonban ma már 300-310 a partnerünk és amint mondtam, közülük csaknem ötven új partner. Ez nagyon szép eredmény, különösen szűkülő piacon. A Vitafort pedig egy olyan biztos humán erőforrás bázissal rendelkezik, amire valóban lehet támaszkodni. Vezetőink régóta és jól végzik a munkájukat, a terjeszkedéseink pedig mindig valódi előrelépések voltak. Ez nagyon fontos a partnereink és közöttünk kialakult bizalom szempontjából, nem beszélve a sok-sok személyes bizalomról, ismeretségekről. Összességében tehát én bizakodóan nézek a 2011-es évre, remélve azt is, hogy jövőre jóval kevesebb csapadék esik az ideinél. Az extrém magas gabonaár az ország komoly gabonaexportőr pozíciójában jót jelenthetnek Magyarországnak, az idei év azonban nem erről tanúskodott. Várjuk az új agrárstratégiát, ami alapvetően befolyásolja majd a jövőt.

– A takarmány alapanyagok ára valóban az egekben van. Lehet-e árat emelni?

– Nem csak lehet, ez elkerülhetetlen, hiszen a készkeverék takarmányok árát nagymértékben a szemes termények és a fehérjehordozók ára határozza meg. Ezekre tekintettel június óta háromszor emeltünk már árat, azóta duplázódtak meg ugyanis az alapanyagárak. A mi áremelésünk az eltelt időszakban a 30 százalékot haladta meg a készkeverék takarmányoknál. Jelenleg azt látjuk, hogy a kukorica ára „beállt” a tonnánkénti 47-48 ezer forintos szintre, s a szemes termények árában nagy változás előreláthatóan már nem áll be. A kész táp árát tehát az határozza majd meg, hogy a fehérjehordozó és a szójaár mennyire növekszik. Az áremelés nagy részének tehát már vége van, de a készkeverék takarmány előállítás és értékesítés a Vitafort teljes tevékenységének a 10 százalékát nem haladja meg. A koncentrátumainknál – attól függően, hogy mennyi szóját és energiát tartalmaznak – 6-8 százalékos áremelést kellett végrehajtanunk szeptember végén, október elején. A legkisebb, 3-4 százalékos, inflációt nem meghaladó árnövekedés a premixeinknél volt. A takarmánypiacon mindenki emelte az árat és a januári alapanyagárak alapján lehet majd kalkulálni a még további, szükséges áremeléseket. Az extrahált napraforgódara tovább drágulhat, a szója ára pedig már tovább is növekedett. A nagy zsír- és energiatartalmú, takarmányban lévő energiahordozók (szójabab, védett zsír) ára miatt februárban egy komolyabb áremelés jöhet, de elsősorban nem a premixeknél, hanem főleg a koncentrátum termékeknél. Két-három hónapja a búza árnövekedése manipulatívnak tűnt, ma már úgy látjuk, hogy hosszú távon magas árakra kell berendezkednünk. A világ enni akar, számunkra pedig az a nagy kérdés, hogy az állati termék felvásárlási árak hogyan követik ezt az igényt. A magas alapanyagárakat magas sertés felvásárlási ár és magas tejár kell, hogy kövesse, így alakulhat ki egyensúlyi helyzet – a növénytermesztés és az állattenyésztés között is.

Írta: Tóth László Levente
Fotó: Ferenczy László