Mezőhegyesnek nemcsak múltja, jövője is van és ez a jövő a tervek szerint nemcsak a környező vidék, a térség jövőjét határozza majd meg, hanem példát mutathat a mezőgazdaság számára is. „Hiszek ebben” – mondja Farkas Sándor, a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok újjászervezésének koordinálásáért felelős kormánybiztos, az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának alelnöke.– Miközben a mezőgazdaságban a magánosítás reneszánszának lehetünk a tanúi, a korábban privatizált egykori állami agrárcég, a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Rt. utódját, a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt.-t államosították. Mi vezetett ide?

– A kormány az állami vagyon megóvása, az állattenyésztés és a növénytermesztés egyes ágaihoz kötődő képzési feladatok összehangolt végrehajtása, a történelmi magyar lófajták génállományának megőrzése, a lovas turizmus fejlesztése, valamint Mezőhegyes és térsége foglalkoztatási helyzetének javítása érdekében döntött a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok újjászervezésével kapcsolatos feladatokról. A kormánybiztosi megbízatásom tavaly februárra, márciusra vált realitássá, mert a felkérés kihívásnak nagyon szép volt, de át kellett gondolnom. Annyit tudtam, hogy a társaság elég nehéz helyzetben van, s a tulajdonviszonyokkal sincs minden a legnagyobb rendben. A Földművelésügyi Minisztérium korábban 2500 hektár termőterületet jelölt ki arra, hogy Mezőhegyesen egy mintagazdaság működjön, bár a társaság ennek háromszorosának megfelelő szántón gazdálkodott, aminek döntő részét az államtól bérelte. A mintagazdaságról azonban még nem volt kiforrott az elképzelés akkor, amikor a kormánybiztosi felkérést kaptam. Korábban a társaság vezérigazgatóját sem ismertem, így csak később láttam jobban bele a cég működésébe, a gazdálkodásba.

– A ménesbirtokot 1784 decemberében alapították, s a 2004-es privatizációig Európa legrégibb állami birtoka volt. Mit tapasztalt 12 évvel a magánosítás után?

– Azt láttam, hogy a cégben a privatizációt követően fejlesztés gyakorlatilag nem történt, eléggé lepusztultnak tűnt minden. A társaság által megművelt terület döntő része hibrid kukorica vetőmag termelésre alkalmas. Ezért is meglepő, hogy a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. a vetőmag üzemét – takarmánykeverővel, szárítóval, tisztítóval és az összes tárolóval együtt – néhány éve eladta a francia Limagrain vetőmag termeltető cégnek úgy, hogy a vagyont ez év március 31-ig kell átadni. Szeptember közepén szereztem csak tudomást arról, hogy április 1-jén az új állami cégnek nem lesz egy négyzetméter tároló kapacitása sem. Magának a társaságnak pedig minden gazdasági tevékenységét be kellett fejeznie 2016 év végéig, mivel az említett 2500 hektár feletti földterületek egy részét árverésre bocsátották, másik részét pedig bérleti jogviszonyra ajánlották fel. Igen ám, de Mezőhegyesen soha nem volt magángazdaság. Egy ilyen társadalmi szerkezetű, hátterű gazdaságban pedig egészen másként gondolkodnak az emberek. Ez nekem furcsa is volt, mert nem éreztem azt, mint az általam vezetett cégben, a fábiánsebestyéni Kinizsi 2000 Zrt.-ben. Ott ugyanis – igaz, hogy sok benne a tulajdonos – az elmúlt évtizedekben mindenki védi a vagyont, próbál maximálisan megfelelni annak, hogy minél jobb eredmények legyenek.

– Mezőhegyesen azonban, azt mondja, más világ volt. Mihez kezdett ebben a másfajta helyzetben?

– Az gondoltam, ne úgy csináljuk, ahogy el lett tervezve. Ezért ahogy lehetett, már az első alkalommal adódó kormányülésen felvázoltam egy alternatívát arról, hogy mit lehetne valójában kezdeni Mezőhegyessel. Magyarországon három állami ménes van: Szilvásváradon, Bábolnán és Mezőhegyesen. Adott tehát egy nagyon komoly genetikai lóállomány, amit meg kell menteni. Van továbbá egy ezer állatos holstein-fríz tehenészet, ennek sem mellékes a sorsa. Öntözésben jártas, gyakorló mezőgazdászként pedig tudom, mit jelent egy adott területen öntözni. Mezőhegyesen 6500 hektár öntözésre berendezett terület található. Kikértem azért a szakértők véleményét is és egyértelműen bebizonyosodott az, amit gondoltam. Azaz, hogy ez az öntözőrendszer kis tagokban, szétaprózva gyakorlatilag működésképtelen. Az érveimet aztán felsoroltam az említett kormányülésen, ahol az a döntés született, hogy alakuljon meg a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság.

– A tangazdaság ötlete hogy merült fel?

– A tangazdaság agrárképzési gyakorlati hely lesz. Működik Mezőhegyesen egy mezőgazdasági iskola, amit szeretnék korszerű agrároktatási intézménnyé fejleszteni, az ösztöndíjrendszerrel együtt. Továbbá ezt továbbfejlesztve szeretnék eljutni oda, hogy a felsőfokú oktatási intézményeknek is egy olyan mintatere, tangazdasága legyen Mezőhegyes, ahol a hallgatók a legújabb, legmodernebb gépeket, technológiákat is meg tudják ismerni. Ma ugyanis a legnagyobb baj az agrároktatásban az, hogy azok az intézmények, amelyek mezőgazdasági közép- és felsőfokú oktatással foglalkoznak, a legkevésbé hajlamosak arra, hogy a gyakorlati képzésre fokozott hangsúlyt fektessenek. Amennyiben mégis, akkor régi, akár 25-30 éves technikával próbálják tanítani azokat a fiatalokat, akik most a számítógépes, műholdas követőrendszeres világba lépnek ki egyik pillanatról a másikra. Ez nem működik, éppen ezért a célom az, hogy Mezőhegyesen olyan mintatereket alakítsunk ki szakemberekkel, gépekkel, berendezésekkel, technikával, ami az említett fiataloknak, valamint – akár továbbképzés jelleggel – a már dolgozó gazdáknak is a gyakorló, bemutató helyszíne lehet. Amennyiben ezt a kutatóintézetek bevonásával és a nemzetközi kapcsolatok kiszélesítésével sikerül megteremteni, olyan plusz és valóban minta lesz ez a gazdaság. Olyan, ami a mezőgazdaság, a fiatalok és a gazdák számára mindenképpen előre mutató, amelyhez hasonlót ugyanakkor nem biztos, hogy máshol is meg kell csinálni. Hiszek abban, hogy a kialakuló mintagazdaság az ott korszerű ismereteket elsajátítóknak és magának a mezőgazdaságnak is nagy hasznára lesz.

– A kormány tehát a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság létrehozása érdekében döntött a a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. megvásárlásáról. Felfüggesztették a térségben meghirdetett földterületek eladását és felülvizsgálták a földbérleti szerződéseket is, az érintett gazdák kártalanításával. Az adásvételi szerződést végül 2016. november 8-án kötötték meg, a társaság felett az állami felügyeletet a Miniszterelnökség gyakorolja. Mennyibe került a cég, illetve mennyire volt zökkenőmentes az átvétele?

– A tárgyalásokat én folytattam le az általam felkért könyvvizsgáló szakértőkkel együtt. A fő tulajdonosokkal korrekt módon megegyeztünk és elszámoltunk. A Magyar Állam 2,1 milliárd forintért vette meg a részvényeket, amelyek értékét a könyvvizsgáló cég a többszörösére értékelte. Az átvilágítás több szempontból is megtörtént, hitelt az új cég nem örökölt. Az állam tehát jó üzletet kötött. Mielőtt valaki még azt gondolná, hogy a korábbi tulajdonosokra ez rá lett kényszerítve, ezt a feltételezést el kell oszlatnom. Az viszont okozott némi nehézséget, hogy a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) felhívta a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. korábbi vezetőinek figyelmét arra: semmiféle olyan munkát nem végezhetnek 2016 őszén, ami a mezei leltárt érinti. Ez a betakarítást követő talajmunkákra, vetés-előkészítésre vonatkozott. Már júniusban jeleztem, hogy ezt nem hagyhatjuk így, mert szántás és vetés nélkül fog indulni az új gazdaság. Október végére végre sikerült elérnem: az NFA engedje, hogy az addig is művelt földeken el lehessen végezni azokat a munkákat, amiket én kérek. Ekkor már másfél hónap késésben voltunk az adott munkákat illetően, de még mindig nem lehetett kezdeni, mert a gépek nem voltak megjavítva, felkészítve a tennivalókra. A cégnél ugyanis arra készültek, hogy az év végével lakatot tesznek az ajtókra és megy mindenki oda, ahová akar. Ehhez képest 180 fokos fordulat következett be, pedig sokáig nem hitték el a társaságnál, hogy ez megtörténik. Ahogy aztán lehetett, elrendeltem a két műszakos vetést, ezt sikerült is a tervezett területre elvégezni, de maradt még 3300 hektár szántani való. Végül gépi bérmunka igénybe vételével – 5 nagy teljesítményű géppel, 24 órában –, illetve időközben vásároltunk két nagy erőgépet is, sikerült az őszi mélyszántást is elvégezni.

– Az állami tulajdonú, mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságot úgy alapították meg, hogy a megvásárolt Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt.-t és a korábban is állami tulajdonú Ménes Kft.-t 2017. január 1-től összevonták. Lázár János szerint Európa legszínvonalasabb állami tulajdonú mezőgazdasági vállalkozását kívánják létrehozni. Beavatna a tervekbe?

– Az új szervezet 8500 hektár szántón és 1500 hektár erdős területen gazdálkodik majd. Ezt egységesen kel kezelni, megfelelő növénystruktúrával, vetésszerkezettel meg lehet oldani. Mintegy 400 – a kft. beolvadása utáni időszakban majdnem 500 – foglalkoztatottja lesz, a Ménes Kft. korábbi vezetőjének irányításával. Fontos szerepet töltött be eddig Mezőhegyesen a vetőmagtermesztés, ami ezután is azt fog betölteni. Mintegy 3000 hektáron történik vetőmagtermesztés a gazdaságnál, amiből hozzávetőleg 2500 hektáron történik kukorica hibrid vetőmag előállítás, 500 hektáron pedig egyéb növények – hüvelyesek vagy egyéb gabonafélék – előállítása folyik. A gazdaság vetőmag üzeméhez hozzájutott, korábban már említett franciákkal sikerült egyeztetnem a legmagasabb szinten, de nem voltak hajlandóak visszalépni az üzlettől, mert Közép- és Kelet-Európa legnagyobb bázisát akarják felépíteni Mezőhegyesen, erre a telepre. Mivel a franciák nem mondják vissza a szerződést, a fejlesztésre tervezett kétszer 5 milliárd forintból mi egy új központi telephely megépítését tervezzük a legmodernebb technológiával felszerelt takarmánykeverővel, szárítóval és 45 ezer tonnás tároló kapacitással együtt a helyi ipari parkban. Ez kukorica vetőmagra nem, de minden egyébre alkalmas lesz. A kukorica „vonalat” a franciák viszik majd, természetesen nekik is termel majd a cég, ahogy az elődje is.

– Az említett több száz ember foglalkoztatása nem kis feladat. Menni fog?

– Úgy látom, ez is megoldható. Annyi elhanyagolt telep, tennivaló van, ami évekig munkát ad nagyon sok embernek. Sürgős például a szintén megvásárolt tehenészet modernizálása is, ahol mintegy 1000 fejőstehenet és 800 növendék marhát tartanak. A tervek szerint ez a modernizálás – a telep megfelelő rekonstrukciójával és bővítésével – 3-5 milliárd forintba fog kerülni. Ezt meg kell csinálni, jelenleg ugyanis még csak nem is közelít ahhoz, amilyennek lennie kéne. Amikor ugyanis bemutató tevékenységekről és tangazdaságról beszélek, ezt nemcsak a növénytermesztésre értem, hanem a cég összes tevékenységére, így az állattenyésztésre is. Ez azt jelenti, hogy megújításra vár a géppark is, megfelelő erő- és munkagépekre van szükség. Azonban a tehenészet vonatkozásában is egy nagyon korszerű, XXI. századi telepet fogunk építeni.

– Mi lesz a lovakkal?

– Vannak olyan hagyományai Mezőhegyesnek, amelyeket meggyőződésem szerint fenn kell tartani, illetve folytatni kell. Fejlesztenénk tehát a ménest: jelentős ménesállomány jönne létre a Magyarországon honos lófajtákból, a Gidrán és a Furioso lófajtát például Mezőhegyesen tenyésztették ki, ezeket a fajtákat törzsállományként vissza is helyezhetjük ide. A marócpusztai Gidrán ménes vissza fog kerülni Mezőhegyesre remélhetőleg rövid időn belül, a helye már meg is van. A Furioso-North Star-nak pedig megkeressük azokat az egyedeit, amelyek Mezőhegyesen lettek kitenyésztve. Ez a törzskönyvekből vissza lehet tekinteni, ez a munka egyébként már el is kezdődött. A beazonosított lovakból jó pár törzskancát fel fogunk majd vásárolni és azt a populációt is növelni tudjuk majd, amit mezőhegyesi Furioso-North Star-nak tartok. Jellegzetes mezőhegyesi lófajta a Nónius is, amely hosszú évtizedek óta meghatározó az Alföldön. Valamikor mint igavonó állat, most pedig inkább a sport és szabadidő vonatkozásában. A jelenlegi igény egyre jobban kibővül mostanában a rendvédelmivel, hiszen egyre több Nóniusz látunk a Készenléti Rendőrség lóállományában is. Szeretném, ha a Visegrádi Négyeknél is – rendőrségi, határőrizeti szempontból – folytatódna ez a felhasználás. Megvan rá az esély, ahogyan arra is, hogy egyfajta bázisa legyen Mezőhegyes a Készenléti Rendőrség lóállományának. Annál is inkább, mivel a somogysárdi rendőrségi méntelepet – ahol korábban a lovas rendőrök képzése, illetve az úgynevezett „szolgálati kerethátas” félvér lovak tenyésztése folyt – 2007 nyarán bezárták. Ebből a szempontból is felértékelődik tehát a lóállomány. Ám van még egy állat, amely Mezőhegyeshez kötődik, a magyartarka tehén. Az első szimentáli bikákat ugyanis Mezőhegyesre hozták, ott kezdődött el egy olyan tenyésztői munka, amelynek eredménye a magyartarka. Ezt is szeretném visszaállítani egy inkább kettős, illetve húshasznosítású egyedekkel, egy kisebb populációt. Ennek is megvan már a helye. Az állattenyésztésben tehát ezek a fajták lennének most első körben visszahozva.

– A növénytermesztés és az állattenyésztés mellett a ménesbirtokon több régi épület is található. Ezeknek mi lesz a sorsa?

– Az állam 22 műemlék épületnek is a gazdája lett, ezeket fel fogjuk újítani. Az ingatlanvagyon felmérése és a felújításokhoz szükséges előkészítő munka is megkezdődött már. Ezek az ingatlanok olyan értékek, amelyek meggyőződésem szerint Közép-Európában, de lehet, hogy Európában sincsenek. Ezekben az épületekben még jelentős részben még megvan az eredeti berendezés, beépítve. Ezeket egy „aktív turizmus” keretében szeretném úgy bemutatni majd a következő időszakban, részben működőképesen. Azért, hogy mindenki láthassa, milyen volt például egy száraz malom vagy egy régi pékség. Annak idején ez a terület teljesen önellátó gazdálkodási egység volt, kilencvenegynéhány majort kisvasút-hálózat kötött itt össze, cukor-, kendergyára volt, szeszgyár is volt a városban. A kórháztól az állatkórházig, minden olyasmi modern újítás megvolt itt, amit abban a korban másütt el se lehetett képzelni. Természetesen jól ki is volt találva ez az egység, hiszen összehangoltan működött. Ezeket szeretném részben visszaállítani az eredeti állapotába, illetve az utókornak megmutatni. Ehhez természetesen elengedhetetlen a turizmus fejlesztése is, a műemlék épületekkel összehangoltan. Vannak természetesen még olyan „vad” elképzeléseim is, hogy akár a kertészeti kultúrát is meg lehetne honosítani a térségben, hiszen minden adottság – még a megfelelő kézimunkaerő-kapacitás is – megvan hozzá. Mivel a kertészet jelentős részben kézi munkaerőre épül, az ebben az ágazatban dolgozóknak biztonságos munkát tudnánk biztosítani.

– A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság tehát a környék legnagyobb munkáltatójaként Mezőhegyes, illetve a térség mozgatórugója is lesz?

– Ahogyan arra már utaltunk, a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság a lótenyésztés és más haszonállatok tenyésztése mellett a növénytermesztést, a gépesítési és öntözési technológiákat, valamint az erdő- és vadgazdálkodást középpontba állító mintagazdaság lesz. Amely hazai és nemzetközi tudományos és kutatóintézetekkel együttműködve a szakképzésnek, a felnőttképzésnek és az egyetemi gyakorlati képzéseknek az egyik legszínvonalasabb magyarországi helyszíneként működik majd. Elsősorban az agrárvonalon tanuló diákok és a hazai gazdatársadalom képzését szolgálja, de térségi oktatásszervező központként határon átívelő programokat is ki tudunk alakítani. És valóban van, ami nem a cégről, hanem már a településről is szól. Ahhoz, hogy az újraalapított ménesbirtok valóban új esélyt jelentsen Mezőhegyesnek, a település adottságait, lehetőségeit is közelíthetjük – például a turizmus terén – a mintagazdaság működéséhez. Ehhez, valamint az évszázados hagyományokkal rendelkező értékek fenntartásához és fejlesztéséhez – gondolok itt a határokon is keresztülívelő lótenyésztési tapasztalatokra – az állami háttér stabil hátteret nyújt és kiszámítható tervezésre ad lehetőséget mindenkinek. A fejlesztések nyomán Mezőhegyes remélhetőleg az idegenforgalomban is megtalálja a helyét, figyelemmel arra is, hogy az autópályától a település csak 16 kilométerre van. Az agrár tudásközpont létrehozása és a környék oktatásának fejlesztése mellett ugyanis Mezőhegyes kapcsán – ahogyan említettem – ugyanilyen fontos cél a térség turisztikájának fellendítése is.

__________________________________________________________________________________________

Az 1784-ben alapított ménesbirtok 2004-es privatizációig Európa legrégibb állami birtoka volt. A Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. 2015-ben mintegy 6,6 milliárd forint árbevételt ért el – csaknem egymilliárddal többet az előző évinél –, ennek több mint fele exportból származott. Az adózott eredmény 541 millió forintot tett ki az előző évi 1,721 milliárd forint után. Az akkor mintegy 1 milliárd forint jegyzett tőkéjű társaság saját tőkéje 2015 végén 4,1 milliárd forint volt. A kormány 6 milliárd forint átcsoportosításáról döntött a 2016-os költségvetésben a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. feltőkésítésére, még decemberben pedig egymilliárd forintos támogatást nyújtott a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság számára működőképessége fenntartásához és kétszer 5 milliárd forintos fejlesztést tervez.

________________________________________________________________________________________

Vannak, akik úgy emlékeznek, hogy 2004 áprilisában az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. hagyta jóvá a mezőhegyesi ménesbirtok állami tulajdonban lévő részvénycsomagjának értékesítését. Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy nem az ÁPV Rt. hagyta jóvá 2004 áprilisában a ménesbirtok állami tulajdonú részvénycsomagjának értékesítését, hanem a Medgyessy-kormány jelölte ki kilenc másik agrárcéggel együtt kormányhatározattal, és a tranzakció a vállalásnak megfelelően zajlott le. A privatizáció körülményei pedig megfeleltek a hatályos törvényi rendelkezéseknek és a privatizációs szerződés előírásainak. Az egyedüli, nyertes pályázó mindenesetre a privatizációs pályázat kiírása után egy hónappal megalakult Határhaszon Rt. volt, az általa benyújtott pályázati anyag, illetve a végleges értékbecslés ugyanakkor nem lelhető fel a jogutód Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. irattárában. Az mindesetre biztos, hogy az eljárás során három vagyonértékelés történt, majd a legalacsonyabb áron, 2 milliárd forintért adták el a ménesbirtokot. Dolgozói elvileg maguk is tagok voltak a pályázó részvénytársaságban, de a tulajdoni hányaduk elhanyagolható volt, s a kiírás a vezetőket is dolgozóknak minősítette. A Határhaszon Rt.-ben akkor csak két részvényes volt, akinek meghaladta a részesedése a 25 százalékot, de az 50-et nem érte el. A pályázat beadásakor a pályázónak 597 részvényese volt, közülük egy jogi személy, a többi pedig természetes személy. Az ÁPV Rt. lótenyésztésért felelős új gazdasági társaság, a Mezőhegyesi Állami Ménes Kft. létrehozásáról döntött a tradicionális értéket képviselő, köztulajdonban maradó egyes üzletágak és vagyonelemek kezelésére, amely közel 400 millió forintot költött a szükséges, már privatizált vagyonelemek visszavásárlására.

__________________________________________________________________________________________

A magyar mezőgazdaság története gazdag, számos nemzetközi elismerést jelentő tenyésztési, termesztési eredménnyel, technológiai újítással büszkélkedhetünk. Arra viszont kevés példa van, hogy egy település nevével összefonódott márkanév több, mint 200 éven keresztül képes legyen jó hírét, értékét, változatlan intenzitással megőrizni. Mezőhegyes és a Ménesbirtok neve külön-külön és összekapcsolva is ilyen márkaneve Magyarországnak. A katonai ménesből 1869 után kifejlődött ménesbirtok 140 éven keresztül képes volt a változó gazdasági környezethez alkalmazkodva megújulni. Ezt a gazdaságot 1784-ben Csekonics József lovaskapitány indította útnak a katonaságnak rendelt lovak tenyésztésével, az ő javaslatára alapított itt II. József, a „kalapos király” ménestelepet. A kezdeményezése Kozma Ferenc által teljesedett ki a polgári agrárium, az ipari, kereskedelmi, illetve postaszolgálatnak kiállított lótenyésztés terén. E nemes emberek által védett ménesintézettel párhuzamosan fejlődött a Gluzek Gyula által életre hívott tejképes- és vágóállat tenyésztés és növénytermesztés, amely szintén nemzetközi szintre emelkedett, így Mezőhegyes Magyarország büszkesége lett. Ezekben az évtizedekben alakultak ki és rögzültek a jellegzetes mezőhegyesi fajták: a Nónius, a Gidrán és a Furioso – North Star. 1869-ben a birtokot átvette az akkori Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium és felmerült a birtok eladása, a kormány azonban úgy döntött, hogy egy Magyarországhoz hasonló agrárországban, ahol lassan modernizálódik csak a paraszti birtok, szükséges egy mintagazdaság létrehozása, mely apaállatokkal, vetőmagvakkal segíti a magánüzemeket, így eladás helyett inkább a birtok modernizációjára koncentráltak. A sikeres átalakítás kulcsa a szántóföldi termesztés és a minőségi állattenyésztés megfelelő arányának kialakítása volt. A nagy átalakulás az 1890-es évek közepére befejeződött, a Mezőhegyesi Ménesbirtokot ettől kezdve állami mintabirtoknak is nevezték. A Mezőhegyesen kialakított komplex földművelési rend tovább öröklődött az Osztrák-Magyar Monarchián keresztül egészen napjainkig. Elismerve a birtok magyar nemzetgazdaságban betöltött szerepét, a Mezőhegyesi Ménesbirtokot a következő személyek vették oltalmuk alá: Deák Ferenc, Andrássy Gyula, Tisza Kálmán, Széll Kálmán, Wekerle Sándor, Nagy Imre. Az elmúlt közel 230 év alatt a mezőhegyesi ménes, illetve ménesbirtok 170 évig magyar koronabirtok volt, ezt követően pedig kvázi koronabirtok, állami tulajdon, melyet időnként szétválasztottak ménesre és birtokra, majd ismét összeszervezték. A 2004. évi privatizációval jött létre ismét a szétválasztásos helyzet, külön került a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. és a Mezőhegyesi Állami Ménes Lótenyésztő és Értékesítő Kft. (Ménes Kft.). Előbbi cég részvényeinek megvásárlása után, a két társaság összeolvadásával hozta létre a kormány az állami tulajdonú Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságot, amelyet mintagazdasággá minősített.

(Megjelent a Vidék Magazin 2017. évi 1. lapszámában, írta: Tóth László Levente)