Tabajdi Csaba az európai élelmiszerek eredetvédelméről

Tabajdi közölte: az eseményen jelen volt Dacian Ciolos, az Unió mezőgazdasági biztosa is, aki az Európai Bizottságnak a témát érintő jogalkotási terveiről tájékoztatta a résztvevőket. A meghívott előadók több EU-s tagországból érkeztek, termelői és szakmai érdekvédelmi szervezeteket képviselőjeként. Tabajdi Csaba meghívására Magyarországot a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) képviselte. Brazsil Dávid, a HNT szakértője előadásában az eredetvédelem hazai gyakorlatáról adott tájékoztatást, de kitért a jelenleg legvitatottabb európai borvidék, Tokaj-Hegyalja névhasználat körül kialakult magyar-szlovák vitára is. “Az újonnan csatlakozott tagállamokban nincsen még széles körben kialakult gyakorlata a földrajzi árujelzők oltalmának. Sajnos Magyarországnak is sok pótolnivalója van e téren, hiszen a védett borainkon kívül mindössze hat darab uniós oltalmat élvező eredettvédett magyar élelmiszertermék van a piacon. Úgy mint a csabai kolbász, a gyulai kolbász, a makói hagyma, a hajdúsági torma, a budapesti téliszalámi és a szegedi szalámi. A bejegyzett földrajzi árujelzők számát tekintve Magyarország a 12. helyen áll az Európai Unióban, holtversenyben Hollandiával. Európában a legtöbb eredettvédett élelmiszerrel Olaszország rendelkezik, őket követi a sorban Franciaország. Ezekben az országokban nagy hagyománya van a minőségi élelmiszergyártásnak, ezért van mit tanulnunk tőlük.” – fejtette ki a téma kapcsán Tabajdi Csaba. Tabajdi, aki már 2009 novemberében társjelentéstevője volt az élelmiszertermékek minőségpolitikájával foglalkozó parlamenti állásfoglalásnak, üdvözölte a magyar agrárkormányzat azon lépéseit, melyeket a hungarikum-törvény előkészítéséért tett. Eddig a hungarikumokat semmilyen formában nem szabályozták Magyarországon, mindössze egy országgyűlési határozat (77/2008.) fogalmazott meg iránymutatásokat ezzel kapcsolatban, melyben felkérte a Kormányt, hogy ösztönözze az agrártermékek eredetmegjelölései és földrajzi jelzései közösségi oltalmának megszerzését, valamint a hagyományos különleges tulajdonságú termékek közösségi elismerését. “A megtisztelő hungarikum minősítés, vagy a földrajzi árujelző oltalom azonban önmagában még nem garancia a termék sikeréhez. Szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy az árucikk vonzó legyen. Az elvárt és megszokott minőség folyamatos fenntartása, valamint a külpiacokon végzett célzott marketing-tevékenység is szükséges ahhoz, hogy a termelőink keresettebbé tegyék portékáikat” – húzta alá a képviselő.
 
Háttér:
Az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel, illetve eredetmegjelöléssel ellátott mezőgazdasági termékek és élelmiszerek értékeinek megőrzésére az Európai Unió 1992 óta működtet elismerési rendszert. Ennek célja, hogy ösztönözze a mezőgazdasági termelés változatosabbá tételét, az elismert termékek támogatását. Másrészt eszköz arra, hogy az agrárgazdasági szereplők számára lehetővé tegye termékeik piaci értékének növelését, védje a visszaélésektől a tagállamok azonosítható földrajzi eredetű termékeit, ezzel biztosítva fennmaradásukat, állandó minőségüket. Olyan mezőgazdasági termékek és élelmiszerek elismerése biztosított ebben a rendszerben, amelyek esetében kapcsolat áll fenn a termék vagy az élelmiszer jellemzői és annak földrajzi eredete között, azaz ezek a termékek csak azon a földrajzi területen belül állíthatóak elő, amely az elfogadott termékleírásokban meghatározásra került. A közösségi szinten elismert termékekről az Európai Bizottság nyilvántartást vezet. A földrajzi árujelző kifejezés két kategóriát takar: az eredetmegjelölést és a földrajzi jelzést, amelyek alapesetben egy földrajzi egység (helység, táj stb.) nevéből és egy mezőgazdasági termék vagy élelmiszer nevéből állnak. A két fogalom közti lényeges különbség abban áll, hogy míg az eredetmegjelölés esetén a termék-előállítás minden lépésének a meghatározott földrajzi területen kell történnie, addig a földrajzi jelzés esetén elegendő, ha a termék előállításának egyetlen lépése történik az adott földrajzi területen. További különbség az, hogy a földrajzi jelzésként történő elismerésre irányuló bejegyzési kérelmekben a meghatározott földrajzi terület és a termék hírneve közti kapcsolatot kell igazolni, az eredetmegjelölés esetében viszont azoknak a termék minőségére vagy jellemzőire vonatkozó adatoknak a bemutatása szükséges, amelyek alapvetően vagy kizárólag a földrajzi környezetnek (beleértve a természeti vagy emberi tényezőket is) köszönhetők.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.